48. fejezet

Hűha, mire nem jó, ha pénteken nincs iskola? Egy új rész írására. Voltam olyan szerencsés, hogy nem volt tegnap iskola, így tudtam pihenni is és í részt is befejeztem. Ilyenkor áldom a drága igazgatónkat. Erről jut eszembe, hogy köszönöm azoknak, akik továbbra is szorgosan írnak kommenteket, sokat jelent, hogy szakítotok rám időt. Jó érzés olvasni, hogy ennyire szeretitek a történetet. Amúgy, Macy drága, mire várhatom nálad az új részt? :D

Az igazság fáj

Lassan kezdtem bele a mondanivalómba. Tudom, hogy bántani fogom, nem akarom elveszíteni, de annyit megérdemel hogy őszinte legyek vele, pláne ezek után. 

- Rendben, de először tudd, hogy szeretlek és nem önszántamból tettem, amit tettem. Arról van szó, hogy amikor te egyszer elmentél Elel bulizni. Na, akkor én nem Louisnál aludtam, hanem valaki másnál. – akadt benn a szó.
- De kinél?
- Buliztunk Louisval. És kicsit leittuk magunkat. És az az igazság, hogy megismertem egy lányt, Cara-t, és …. – vettem egy nagy levegőt, majd halnak folytattam. -, lefeküdtem vele. – böktem ki végül amit akartam.

Először meglepődöttséget majd fájdalmat láttam az arcán. Ezt nem akartam. Beszélni sem tudtunk, bár nem vártam más reakciót, minthogy elmegy. Szó nélkül megfogta a táskáját és elment. Én ebbe bele fogok őrülni, már most tudom.

Diana szemszöge

Egy szót sem szóltam neki. Nem jött ki hang a torkomon. Csalódott voltam és mérges is. Úgy éreztem, mint akit fejbe vágtak majd még szíven szúrtak párszor. Normál esetben valószínűleg üvöltöznék és duzzognék, de most valahogy ez sem megy. Egyelőre nem tudom, mit tegyek. Szeretném ezt megbeszélni Harryvel, de nem most. Azt láttam a legjobbnak, ha összeszedem a táskám és elmegyek egy megértő lélekhez, ahelyett hogy magamban főnék. Emellett még másnapos is vagyok és minden megtette lépésnél úgy érzem, kijön minden.

Természetesen Leához mentem. Mindig neki öntöttem ki a lelkemet, ha valami baj volt, mindig elmondhattam neki. Utálja Harry-t, így valószínűleg nehéz dolgom lesz.

-  Tudtam én, hogy nem lehet abban a gyerekben bízni. – láttam igazat benne, de nem hittem el. Szeretem őt, és ez számomra totál hihetetlen. Még mindig nem tudtam mit mondjak, a gondolatok rendesen cikáztak a fejemben, de mindig az jött ki végső megoldásként, hogy nem kéne ezt folytatni. De én akarom folytatni! Szeretem őt és kész.

A telefonom egész délután csörgött. Egyszer sem vettem fel. A délutánom nagy részét egyedül töltöttem, a tévé előtt ülve, csokit zabálva. Próbáltam zenét hallgatni, olvasni, sikertelenül. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy miért. Miért kellett most ez? Ráadásul hazudott is több hónapon keresztül. Még ha talán elmondja, elnézem neki, de a pofámba hazudott. Ismét csipogást hallottam. Egyszerre azt hittem, hogy Harry üzent, de nem – hál’ Istennek.

„ Tudom, hogy szomorú vagy de beszerveztem egy bulit estére. Irány vásárolni! Aztán szép ruhát vegyél. Love, Lea. xx”

A Lea által választott ruha

Nem tétováztam tovább, indultam vásárolni. Bejártam fél Los Angeles-t, szebbnél-szebb ruhákat láttam, de valami késztetést éreztem, hogy keresgéljek tovább. Egy eldugott kis boltban találtam egy édes kis ruhát. Amint megláttam, beleszerettem, csakúgy, mint a mellette lévő farmerdzsekibe. Nem épp az a bulis szerkó, de nem terveztem ribancnak öltözni.

Estére értem vissza, négy óráig kerestem egy ruhát. Persze Lea ezt sem fogadta túl jól, mert túl konzervatív – szerinte. Így rám aggatott egy elég rövid ruhát. Nem ellenkeztem vele, tudtam milyen. Már csak azt kellet volna tudni, hova megyünk.

Egy privát buli, ismét. Köszönöm. Lea jól érezte magát, bemutatkozott mindenkinek, míg én csak mögötte ballagtam. Bánatomban ittam kicsit, először csak pár pohárral, nem akartam úgy járni, mint múltkor.

-  Gyere velem, van itt valaki, akinek örülni fogsz. – az egész helyiségben körbementünk, míg el nem értünk az egyik sarokba, ahol Harry ült.

Szembe ültem vele, és csak bámultam ki a fejemből. Nem szóltunk egymáshoz csak ittunk egész este. Tisztán emlékszem mindenre az elejéről, aztán már csak annyi van meg, hogy ajtó csapódik mögöttem, a lábaimat valaki dereka köré fontam és csókolózunk.