45. fejezet

Szép csütörtököt mindenkinek! Kimondhatatlanul imádom ezt a napot, ilyenkor már közel a hétvége, kicsit lehet szabadulni. Basszus, ma láttam a LWWY klipjét. Elsőre érdekes volt, de aztán megszerettem, bár nem igazán az én zenei stílusom, de imádom. Aki esetleg megnézné az itt nézheti és hallgathatja meg. Jó a minőség, minden szuper. Komolyan, ez a legjobb napom :) Nem akarok érzelgősködni, de ez kicsit kihatott a részre is. Nem bánjátok? 

Az a viselkedés - megint

Basszus - ez volt az első gondolatom. Hatalmas megkönnyebbülés volt tudni, hogy nem vagyok terhes. Negatív lett a teszt. Valahogy számítottam rá, de annyian kérdezték meg, hogy terhes vagyok-e, hogy én is elhittem már. Meg mostanában híztam is, ezért is gondolhattam talán. Örülök neki. Szeretnék gyereket, de nem most. Anya 18 évesen szült, tudom milyen, nem akarok ezen átesni. Tényleg nagyon megkönnyebbültem, hatalmas kő esett le a szívemről. Ezzel gondolom Harry is így volt, az arcára kiült ’hurrá’ féle pofa miatt.

Végülis jól zárult a mai nap. Már csak egy gond maradt: a menedzser. Komolyan gondolkoztam azon, hogy ideje visszamenni Amerikába. Ez a terhességes dolog ráébresztett, hogy fiatal vagyok és ki kell élveznem az életet, ahelyett, hogy itt lazsálok.

- Harry, beszélhetnénk? – Haz éppen tévét nézett, amíg engem nem hagyott nyugodni pár dolog. Lelkizős vagyok, tudom.

-  Persze. – kikapcsolta az éppen futó adást és mellém ült az ágy szélére.

- Beszéltünk arról, hogy most akkor maradjak itt, vagy elmenjek veletek. Döntöttem. – a délutáni megkönnyebbült arckifejezés helyett megint az ideges arcot láttam magam előtt. – Jobb lenne, ha visszamennék Los Angelesbe. Ott van Lea, ott van a suli és így nem élhetek. Kérlek, ne haragudj. – megfogtam a kezét, de Ő kirántotta azt.

-  Kösz, hogy szóltál. – megint bevágta a sértődött pofát.

Nem akartam mellette aludni, így lementem a kedves kis kanapéra. Számítottam a nyakfájára, de ennyire erősre nem. Rettentően sajgott a nyakam és a hátam is reggel, bármit csináltam, fájt. Ráadásul Hazza is sértődött volt, bár nem tudom, miért. Azért, mert eldöntöttem, hogy élem az életem?

-  Jó reggelt! – kedvesen köszöntem a reggeli készítése közben.

-  Kösz. – vágta oda flegmán. Utcai ruhában volt – a reggeli elfelejtve.

-   Mi a bajod? – kiabáltam utána, de a válasz már csak egy ajtócsapódás volt.

Beszéltem Leával, aki majd’ kiugrott a bőréből. Talán három hónapja nem láttam, és hiányzott, de nagyon. Holnapután indulunk. Egy kis reménnyel tértem be egy elegáns ruhaboltba, hátha mégis lesz egy kis esély rá, hogy eljussak a VMA-ra.

Harry egész délután távol volt. Fogalmam sincs merre járt, nem is hívtam. Hagyom, majd kiduzzogja magát.

Este tízkor még a laptop előtt ültem és vártam rá. De nem jött. Elolvastam a napi híreket, kicsit elütöttem vele az időt. One Direction hírek..hmm.. ez mindig érdekes. Kivéve most. A falba vertem volna a fejem tehetetlenségemben.

Úgy döntöttem, lefekszem aludni. Az óra hajnali kettőt mutatott, s nekem idegzetem sem volt tovább várni. Amint becsuktam a szemem, és elhelyezkedtem kényelmesen a takaró alatt, halk matatást hallottam. Lehet, hogy csak beképzelem, de nagyon megijedtem. A fejemre húztam a takarót. Miután egy váza is leesett, minden bátorságomat összeszedve egy zseblámpával a kezemben lebaktattam. Az egész nappalit körbevilágítottam, sehol senki. Félve néztem be a konyhába. Valaki elkapott hátulról. Hatalmasat sikítottam. Szinte rázkódtam, úgy féltem. Az illetőre világítottam, aki a szeméhez kapott, miután sikeresen az arcába dugtam a lámpát.

-  Basszus..- motyogtam még mindig remegve. – Majdnem szívrohamot kaptam.

-  Csak bocsánatot akartam kérni. – nézett bűnbánóan.

-   Bocsánatot akartál kérni vagy halálra ijeszteni? – felhúztam a szemöldököm, a zseblámpám elsötétülésére. Kifogyott az elem, szuper. A félelmem az valamennyire elmúlott, viszont most meg semmit sem láttam.

- Bocsánatot akartam kérni. – tekintve, hogy nem láttam semmit, próbáltam az érzékszerveimre hagyatkozni. Harry illatát éreztem, és azt, hogy a kezemet fogja. – Bunkó voltam, de nem akartam, hogy elmenj. De ez a te életed, és bármennyire is hiányozni fogsz, el kell fogadnom. Amúgy is itt az ősz, kezdődik minden előröl: az interjúk, a forgatások, a sok-sok utazás. Jobb lesz neked ott, mint velem. Csak tudd, hogy szeretlek. – tudtam, hogy sötét volt, és hogy Haz nem látja, hogy mosolygok, de mosolyogtam.

-   Én is szeretlek. Kibírjuk valahogy. – karjait körém fonta. A fejemet a vállába fúrtam.

Gyakorlatilag most jöttem csak rá, mennyire szerencsés vagyok. Igen, néha Harry is bunkó és hisztis, és igen, idegesít, hogy más lányokat bámul folyton, de tudom, hogy szeret. És ez hihetetlen.