5. fejezet

Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem hoztam eddig a fejezetet, de elkezdődött a nyár, és hiába írtam már meg előre 6 részt, nem volt időm publikálni. Nagyon örülök, hogy tetszenek a fejezetek, és sok-sok szép véleményt is kapok, nagyon sokat jelent ez nekem. Nos, nem lett valami eseménydús a dolog, de megismerhetünk megint egy új szereplőt - be fog kerülni a szereplők közé, csakúgy, mint Annie és Natalie is majd - de semmilyen jelentős változás nem következik majd be. Ja, és még egy dolog: szerintetek Zayn miért hívta ide Leát?

Esti filmezés egy 18 éves kisgyerekkel 

Megöleltem. Körülbelül 10 percig álltunk ott, míg körülöttünk mindenki síri csöndben volt. Mikor elváltunk a fiúkat is megöleltem, bemutattam Natalie-t és Annie-t is, majd leültünk egy asztalhoz. Sokáig beszélgettünk. Közben Harry a hajamat piszkálta és azt beszélte mennyire hiányoztam neki. Mégsem éreztem őszintének. Valamit titkolt, de nem tudom, mit.

A bár egyik tulajdonosa, Perrie elhívott beszélgetni. Azt mondta, ismer egy kiadóst, itt, New York-ban, és szerinte nagyon szuper lenne kiadni egy albumot. Nem tudom, nekem ez még egy kicsit korai és az éneklésben sem vagyok biztos, de megfontolom. Nagyban beszélgettünk, mikor a nő háta mögött megjelent Lea. Otthagytam Perrie-t és Lea nyakába ugrottam.

- El sem hiszem hogy itt vagy! – ugrándoztam.

-  Hidd el, én sem. Tulajdonképpen Zayn hívott. – hmm, Lea és Zayn?

-  Te és Zayn? – kérdezősködtem.

-  Hát, igazából női tanácsot akar kérni, ugyanis van valaki, aki tetszik neki, de az egyik barátja szereti a lányt. Kíváncsi a véleményemre. – Lea ügyesen kimagyarázta magát. Zayn-nek meg sok sikert kívánok.

Már sötétedett, amikor felajánlottam a fiúknak, hogy nyugodtan jöjjenek fel hozzám, hisz van hely, de Ők inkább elmentek a hotelba. Vagyis, Harry maradt még egy kis ideig nálam. Mikor felértünk ledobtam a táskámat, kinyitottam az ablakot és kiültem a párkányra. Imádtam New York-ot este, amikor minden ki van világítva. Egy kis ideig ültem itt, amikor észrevettem, hogy Harry eltűnt. Gondoltam, elment, de azért elkezdtem keresni. Meg is találtam, a konyhában. Éppen valami vacsorafélét próbált csinálni, ugyanis a liszttel ügyetlenkedett. Lassan lépkedtem a háta mögé, majd megijesztettem. Csakhogy Ő eközben a lisztet az arcomba szórta. Ebből aztán egy hatalmas kajacsata lett, futkoztunk egymás után a tojással, a liszttel és a cukorral. Komolyan, ha valaki látna, azt hinné, nem vagyunk normálisak. Éppen futottam Harry után, amikor megcsúsztam a kiömlött lekváron – igen, az is volt – és egyenesen Harryre estem. Mindketten röhögőgörcsöt kaptunk, nem bírtuk. Nyakig lisztesek voltunk, amit Harry meg is jegyzet.

-  Még az alsógatyámban is liszt van. – nevetett fel hangosan.

-  Nem akarom látni. – eltakartam a kezeimmel a szememet, és gúnyosan válaszoltam.

- Biztos vagy te abban? – Harry húzogatni kezdte a szemöldökét. Annyira aranyos volt. Kicsit még feküdtem rajta, majd úgy döntöttem felállok és felhúztam Őt is. Elég közel kerültünk egymáshoz, sőt annyira, hogy már kínosnak is éreztem.

Harry megcsókolt, majd mikor abbahagyta elkezdett húzni a kanapé felé. Leültetett, majd elkezdte kibontani az egyik dobozomat.

-  Diana, hol vannak a DVD-k? – kérdezte. Én csak balra böktem a fejemmel, Ő pedig kinyitotta a dobozt és kivette belőle a filmet. Madagaszkár. Szuper.

Harry leült mellém, majd tágra nyílt szemekkel figyelte a rajzfilmet. Bevallom, egyszer-kétszer én is elnevettem magam rajta, de neki a könnyei is folytak a nevetéstől. Én egy órát bírtam a filmből, aztán elaludtam. Mikor felkeltem csak annyit érzékeltem, hogy Harry röhögve sír a mesefilmen –megint. Megfogtam a takarómat és a szobám felé vettem az irányt, mikor megállított.

-  Ha kell, nem visítok, csak maradj itt, oké? – kérlelt. Beleegyeztem, majd visszaültem a kanapéra, és elaludtam megint.

Hajnali három lehetett, mikor telefoncsörgésre ébredtem. Harry fürdött, hallottam, ahogy énekli a One Thing-et a zuhany alatt. Körülbelül már fél órája egyfolytában csörgött a telefonja, amit nem akartam felvenni, mert gondoltam, bunkóság lenne, hisz az Ő telefonja, nem az enyém. Végül aztán gondoltam egyet és megnéztem ki az. És a kijelzőn egy olyan női név állt, amelyikről már sokat hallottam: Caroline.