2012. június 23.

7. fejezet

És megérkezett az én egyik kedvenc részem. Azt hiszem, sikerült egy fájdalommal teli, de mégis meghökkentő és boldog részt alkotni. Harry-t nem állt szándékomban rosszfiúként feltüntetni, ugyanis rettentően imádom, de most muszáj volt. Egyre hosszabbak lesznek a részek, szerintem ez látszik is. Hamarosan majd következni fog egy-két átkötő gondolatú rész, de előtte kaptok még egy kicsit ebből a két őrültből is. Jó olvasást!


Próbáljuk meg együtt
Őszintén szólva számítottam rá, hogy idejön majd, mert láttam rajta, hogy akar valamit. Csak azt nem tudtam mit.
  -  Miért csináljátok ezt Harryvel? – szuper, a legjobb témát találta meg.
  - Nem tudom, kérdezd Őt. – válaszoltam flegmán. – Zayn, sajnálom, de nem beszélhetnénk másról?Mondjuk, Leáról. – kérleltem. – Tetszik neked?
   - Hát, tudod, úgy hívtam ide, hogy te tetszel nekem, de valójában Ő tetszik. Csak nem tudom, mit tegyek, kicsit furcsa lenne, ha ezután megmondanám neki.- érdekes volt Zaynt szégyenlősnek látni, mert Ő volt az a tipikus bad boy Bradfordból, aki mindenkit megkapott.
-  Majd én megmondom neki. – tudtam, hogy ebből baj lesz, ezért felkaptam a cuccaimat, és elfutottam, mielőtt elkaphatott volna.

Éppen Harry asztala mellé értem, amikor csak annyit éreztem, hogy elesek, és a földre vágódom. Ott helyben úgy éreztem, elsüllyedek szégyenemben, de ezen kívül a karom is rettenetesen fájt. Szerintem még a múltkori csuklógond miatt most tényleg nagyobb lett a baj. Zayn odafutott, majd felsegített és mikor látta, hogy a csuklóm feldagadt rálépett Harry kinyújtott lábára és üvöltözni kezdett vele.
- Harry, te akkora egy tuskó vagy. Nyisd már ki azt a nyomorult szemedet és küld el a te kis Carolineodat a jó büdös francba. Most pedig szépen beviszed Dianát a kórházba, ha már ekkora egy buzi vagy. – majd óvatosan odavezetett Harryhez, aki unott képpel felállt és kikísért.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Igazából fájt, hogy ide jutottunk, és fájt az is, hogy ilyet tett, de nem mutattam. Inkább elővettem a táskámból a telefonom és zenét hallgattam. Lassan odaértünk ismét a kórházba. Ismerős volt a hely, hiszen ugyanitt voltunk Harryvel talán egy hónapja. Kínos csend volt köztünk, míg kint vártunk, de aztán kijött az orvos és behívott.

-  Elnézést, nem mehetnék én is be? – kérdezte Harry a dokit, aki csak bólogatott.

Sokáig vizsgáltak, voltam röntgenen, majd begipszelték a kezem. Legalább jól köszöntöm a nyarat. Harry – meglepő módon – elég sokat foglalkozott a dologgal, és nem akarta, hogy egyedül menjek haza, így felajánlotta, hogy hazakísér, de előtte még beszélni akart velem. Elvitt a srácok hotelszobájába. Gondolom tudta, hogy nem lesz ott senki, mert különben nem vitt volna oda. Louis a lakótársa, így pláne nem. Sokáig gondolkodtam, mit akar, és valahogy azt éreztem, hogy „azt” szeretné. Említést is tettem a dologról, mikor felértünk.

-   Harry, ugye tudod, hogy nem fogok lefeküdni veled? – kérdeztem tőle.
-  Mivan? – hátrahőkölt. Szuper, most már biztos, hogy nem azt akarja. – Én csak beszélni szerettem volna, de ha gondolod, csinálhatjuk azt is, nincs ellenvetésem. – húzta az agyam.
-  Nem, beszélgessünk csak. Most amúgy sincs kedvem ahhoz, majd Louisszal csinálhatod este. – látszott, hogy ezzel kicsit megbántottam, de nem érdekelt.

-  Nagyon vicces vagy, tényleg. Ezt most elnézem neked. – ült le mellém karba tett kézzel. – Emlékszel, mit mondtam reggel? Mielőtt kimentem az ajtón? – nem akartam válaszolni, így lehajtottam a fejem és bólogattam. – Bármennyire is hihetetlen, ez igaz. Tényleg szeretlek. Tudom, én vagyok a nagy csajozós, aki bárkivel képes flörtölni, de hidd el, amióta találkoztunk, nem megy a flört senkivel sem. Tudod, hányan szólítanak le az utcán, kérnek ölelgetős, puszilgatós képet? Régen szinte csak erre vágytam, hogy végre csajozhassak, de most nem. Valahogy nem megy. Eddig bárki jó csajt megláttam, mosolyogtam rá, és úgy éreztem, bizsereg a belsőm. Most nem. Csak ha rád nézek. Sosem beszéltem még erről senkinek, még Louisnak sem, sőt még anyunak sem mondtam el. – ennél a mondatnál mosolyognom kellett. - Szeretlek. Rettentő jó ember vagy, aki erős, bármennyire is sokat sírsz. Tehetséges vagy, és mindenkiben csak a jót látod. Gyönyörű vagy és önzetlen, gondoskodó és nagyon édes vagy. Diana, mi lenne, ha mindent elfelejtenénk, Carolinet, Davidet és a veszekedésünket, és megpróbálnánk együtt?

Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak, így mint egy tudatlan kisgyerek, visszakérdeztem.

-  Azt akarod, hogy legyek a barátnőd? – szégyenlősen, lehajtott fejjel kérdeztem. Harry felemelte az állam, a szemembe nézett és csak ennyit mondott:
-  Igen. 

3 megjegyzés:

  1. Istenem, de édesek ezek együtt *_*
    Harry vallomása annyira cuki volt :D Imádtam a feszültséges, veszekedős részeidet, de ez a legédesebb eddig, abszolút kedvenc!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Diana!
    ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Istenem, ez kifejezhetetlenül jó volt! Nem találok szavakat! Harry vallomása... Jaj, olyan édes... :D Annyira várom már a következő részt! Mondtam már, hogy imádom, ahogy írsz? Szerintem igen. :D
    xxx,
    Sunshine

    VálaszTörlés
  3. oo Nagyon jó!:) nekem tetszik:) így tovább

    VálaszTörlés