24. fejezet

Itt az egyik kedvenc részem. Muszáj volt egy ilyet írnom. Egyszerűen muszáj volt. Tegnap este nem tudtam aludni, és nagyjából a fél történet lezajlott már a fejemben. Egyhamar nem szabadultok meg tőlem, az biztos. Most se legyetek lusták, várom a véleményeket :)

El akarom mondani mindenkinek..

Aludtam egyet a dologra, és reggel is ugyanaz járt a fejemben: beszélnem kell Natalie-val. Felhívtam és megbeszéltem vele egy találkát. Kicsit izgultam miatta, de minden jól ment. Kivártam az alkalmat, hogy felhozzam a cikket.

    -  Natalie, tegnap láttam egy cikket az egyik újságban. – a hatalmas nevetésekből egyszerre komolyra váltottam a szót.

-  Tudom, mire célzol. Sajnálom. Imádlak téged és a bandát is, de egyszerűen muszáj volt. Remélem, nem haragszol, de nekem nincs most más, csak a munkám. – törölte le egy könnycseppet a szeme sarkából.

-   Értelek, de tudod, hogy nem szeretem, ha valaki a bizalmammal szórakozik. – kicsit megesett rajta a szívem, de az igazság az, hogy haragudtam rá, nagyon.

-    Nem szereted, ha szórakoznak a bizalmaddal? – volt valami érdekes hanglejtése, amit akkor vetett be, mikor mérges volt. – Ezek szerint neked olyan világod van, amelyikbe Harry az Isten, a többieket meg leszarod. – felkapta a táskáját és gyorsan távozott.

Sokáig ültem ott megdöbbenve. A pincér kicsit furcsán is nézett rám, hogy órák óta még mindig ott ülök. Kezdtem fázni, így kiittam a kávéspoharamból az utolsó kortyot és hazafele vettem az irányt.

Viszonylag hamar hazaértem. Megkerestem a kulcsom, majd kinyitottam az ajtót. Ledobtam a táskám, és a szobám felé vettem az irányt. Levettem a felsőm, és egy szál melltartóban flangáltam önfeledten.

-  Melltartó! – valaki kibújt az ajtó mögül, méghozzá Harry. Nyugodtan tartogatta a kezében Lea kulcsait, miközben én egy takaróval próbáltam eltakarni magamat.

Hihetetlen közel jött hozzám. Próbáltam életben tartani a tüdőmet, és itt, a Föld nevű bolygón maradni. Megszeppenve álltam előtte, a takarót a mellkasomnak szorítottam, hogy ne lásson semmit. Másodpercek alatt vette ki a párnát a kezeim közül, és kezdett futóversenyt játszani a lakásban. Egyből utána futottam, még mindig a kis fekete melltartómban. Felvehettem volna a pólómat, de helyette inkább Harry után loholtam.

-   Harold! Ha nem adod azonnal oda azt a párnát, felveszem a pólómat! – komoly képpel fenyegettem, de Ő nem törődött vele, továbbra is a melleimet nézte. – Harry, fejezd be. – felkaptam a pólóm. A göndörke arcáról lefagyott a mosoly, az enyémen viszont egyre nagyobb lett.

Még egy utolsó, diadalittas pillantást vetettem rá, majd kiballagtam a konyhába. Harry a kanapén várva ült, miközben a SpongyaBobot nézte. 18 éves, és ilyeneket néz. Gratulálok. Lehuppantam mellé, és a kezébe adtam a kakaóját, a szokásos, rózsaszín bögréjében. Ő csak fintorgott erre, én viszont élveztem, hogy húzhatom az agyát.

-  Holnap lesz egy interjúnk a srácokkal. - rekedtesen, két korty között mondta. – Szeretném bejelenteni, hogy járunk. – úgy félrenyeltem az éppen ivott kakaómat, hogy magam is azt hittem, itt fogok megfulladni. Harry persze püfölni kezdte a hátamat, amitől csak rosszabb lett. Szép lassan aztán ismét kaptam levegőt, és beszélőképes is voltam.

- Nem mondhatod el. Kérlek. Én szeretném a legjobban, hogy tudják, de nem mondhatod el. – megvártam a válaszát, mielőtt ismét beleittam volna a kakaómba. Nem kockázatom, hogy megint megfulladjak.

Azonban hiába vártam és vártam, nem mondott semmit. Egész este nem szólt hozzám. Én bementem a szobámba aludni, Ő viszont a kanapén gubbasztott.

Másnap, mikor felébredtem, már nem volt ott. Dél volt, így nem is csodálom. Bekapcsoltam a Tv-t. Végigmentem mind a 150 adón, de sehol sem volt semmi. Végül hagytam az egyik adón. Tekintetem csillogni kezdett, a kezem izzadni, a gyomrom pedig fájni, amikor a műsorvezető csaj bejelentette kik következnek.

23. fejezet

Már nem tudom, hogy mit írjak ide. Tervben van, hogy kimegyek egy hétre Ausztriába - ez nem rajtam múlik - így lehet, hogy kicsit távol leszek megint Viszont, kaptunk két kötelező olvasmányt, mindkettő 500 oldalas és még egynek sem álltam neki, és mivel egy hónapom van már csak, nem sok esélyt adok, hogy a szüleim kiengednek. Mindenesetre amint kapok több infót, értesítelek bennetek, és ha el is megyek, net ott lesz, így tudok majd postolni. Kommeteket a mai részhez továbbra is várok, mert tudom, hogy itt vagytok, csak kicsit lusták vagytok ezek szerint. Elkezdődött az Olimpia! Örülök neki, egyrészt mert mi, magyarok is ott vagyunk - remélem mindenki szurkol - és mert a 1D is fellép majd a záróünnepségen *-* Lehet ennél jobb 2012?

Az újságcikk

Reggel Louis kopogtatására ébredtem. Gyorsan felkeltem és felöltöztem, majd Harryt is felkeltettem. Fénysebességgel kapta fel a ruháit, majd mindketten kimentünk, mintha semmi sem történt volna.

   -   Nocsak, a gerlepár! – röhögött Louis, mire Eleanor vállba csapta.

    -   Neked is jó reggelt, Lou. – köszöntem neki unottan.

    -   Ugye tudjátok, hogy a ti házatok a miénk mellett van? – nézett a házak irányába.

-    Tudjuk. – mondtuk ki, szinte egyszerre.

-   És azt is tudjátok, hogy sok mindent áthallani? – húzta fel a szemöldökét. – Na és azt, hogy valaki aludni is szeretne? – ennél a mondtatnál El ismét vállba csapta. Használt is, ugyanis Lou bedugult és a nap további részében sem csesztetett minket. Pedig tudtuk Harryvel, hogy mire céloz, de mivel ez magánjellegű dolog, nem éppen akartuk közszemlére tenni.

Két nap munka után a srácok leforgatták a kész klipet. A dal gyönyörű, a táj gyönyörű, a történet jó. Szuper videó lett. Estére végeztek a teljes forgatással, de mi még ottmaradtunk beszélgetni. Gyújtottunk tábortüzet, körbeültünk és beszélgettünk. Niall gitározott, a többiek pedig próbáltak énekelni. Ezután inkább folytattuk egymás megismerését, bár nem a szokványos módón.

- Zayn, mikor vesztetted el a szüzességed? – kérdezte Harry a meglepődött arcú fiútól. Hatalmas nevetőgörcsöt kaptam a kérdés hallatán. A fejemet a térdeimbe temettem, és úgy hallgattam Zayn válaszát, miszerint ’Ez magánkérdés.’ Végülis, igaza van.

Louis felém fordult, és már ekkor tudtam, hogy itt valami nagyon ciki fog történni.

- Szóóóval…- emelte magasra a hangját. – Harry, rólad tudjuk, hogy nem vagy ellene a lepedő-akrobatikának. – az előbb említett személy megköszörülte a torkát, és egy sunyi kis mosollyal próbálta elrejteni pirosas arcát. – De, te – fordult felém Lou – úgy látom, tartogatsz még meglepetéseket. – kezemet az arcom elé helyeztem, ugyanis rettentő zavarban éreztem magam. Nem válaszoltam Lou-nak, inkább megvártam, amíg elcsendesednek a dolgok, és elfelejtik ezt a témát.

Hajnalig beszélgettünk, már a rendező szólt ránk, hogy menjünk vissza a városba. Egy kocsiban mentünk, elől vezetett Louis, mellette ült El, hátul pedig hatan nyomorogtunk. Kicsit elegem lett már a nyomorgásból, és megkértem Lout, hogy álljunk meg egy benzinkútnál. Még szerencse, hogy éjjel-nappal nyitva van, mert így sem érzem a seggem. Harry is elég kényelmetlenül érezte magát, ezért bejött velem. Kivettem egy üveg ásványvizet az egyik hűtőből, majd a pénztár felé indultam.

- Mikor mondjuk el nekik? – hallottam meg a mögöttem álló göndör srác angol akcentusát. Nem figyeltem a kérdésére, inkább az egyik újság címlapjára. Leemeltem a lapot, majd Styles mellett olvasni kezdtem.

Harry Styles már nem szingli!

A One Direction göndör énekesét eddig sok lánnyal hozták hírbe, legutóbb épp Caroline Flackkel való kapcsolatával okozott nagy felháborodást. Mostanra azonban kiderült, hogy Styles már nem szingli: biztos forrás állítja, hogy az énekes összejött a banda egyik barátjával, Diana Jonesszal. A párost először egy születésnapi bulin látták együtt, ahova külön érkeztek, a helyszínt azonban ketten hagyták el. Közeli ismerősök szerint Jones még a banda Gotta Be You klipjének forgatásán is ott volt. Kíváncsian várjuk, mit szól a hírhez Harry.

Gyorsan futottam át a sorokat. Meglepett a cikk, de legfőképp az, hogy ezek bennfentes infók mégis megtudták valahogyan. Lenéztem a cikk írójának nevére, és akkor jöttem rá, hogy nem kellett ehhez egyik barátomat sem felhasználni, ugyanis a cikket Natalie írta.

22. fejezet

Szép szám a 22, igaz? Ehhez igazítva szép kis fejezetet hoztam össze. Nem lett felnőtteknek ajánlott, de remélem, ennyi is megteszi. Az utolsó pár bekezdéshez érdemes meghallgatni a dalt, bár ha nem szeretnétek, nem kell. Ezenkívül a barátnőm, Deena nyitott egy 1D-s blogot, As Long As You Love Me címmel, ahova hamarosan fel fog kerülni az első fejezet. Én már elolvastam, szuper lett. Benézni ér! A kommenthatár maradt 6 hozzászólás, mivel az előző fejezethez is kaptam véleményeket. Nem akarok gonosz lenni, de nekem sokat jelent, remélem ezért nem utáltok majd.

Please, be mine 

   -  Harry, süket vagy? – üvöltött rá a rendező, miközben Ő továbbra is engem nézett. Engem nem zavar, gondoltam. De igenis zavar! Styleson látszott, hogy semmi kedve megcsókolni a csajt, Emma viszont önkéntesen és jókedvűen jelentkezik a feladatra.

  - Sajnálom, de nem csókolom meg. Bármi mást megteszek, de a csók ki van zárva. – elemelte a tekintetét rólam és ezzel az egyszerű válasszal intette le a rendezőt, aki huzamosabb ideig dolgozta fel a visszautasítást.

Végül aztán nem lett csók. Vége lett az első forgatási napnak, mindenki fáradt volt. Zayn és Niall üvegezőst akartak játszani, ám ezt az ötletet elvetették, miután csak Lou akart velük játszani.

Mindenki visszavonult. Volt vagy húsz faház, és Louis, mint szó-szóló beosztotta, kik lesznek egy házban: Harry velem lesz, Lea Zaynnel, Liam Niallel, Louis Eleanorral, a klipbeli csajok pedig együtt.

Elég kínos Hazzával egy szobában lenni, főleg, hogy folyton bámul. Már nem tudtam, mit néz, kimentem a tükörhöz is, hogy nincs-e valami rajtam, de nem volt. Alülöltözött sem voltam, ugyanis egy fehér, kötött kardigán volt rajtam. Miután nem sikerült kiderítenem, hogy mit les, úgy döntöttem, lefekszem aludni. Lezuhanyoztam, de a biztonság kedvéért az ajtót kulcsra zártam. Harry nem ment el zuhanyozni, csak levette a kabátját és a vastag ruháit és felkapott egy fehér pólót és egy nadrágot. Mivel nem volt Tv a házban, ezért nem igazán lehetett semmit sem csinálni. Nem vagyok egy Tv-mániás, de ha unatkozom, szívesen nézem.

Korán lefeküdtem és kivételesen egész jól aludtam, pedig idegen helyen nem szokásom. Álmom még sem volt felhőtlen, ugyanis az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy szomjas vagyok. Mi van velem? Az utóbbi napokban alig aludtam valamit, és szinte fél éjjel ébren voltam. Halkan felkeltem, nehogy felébresszem Stylest. Nem találtam a konyhát, így a fürdőbe mentem be és töltöttem vizet a fogmosó poharamba, amit az ivás után sikeresen eltörtem. Az éjszaka közepén nem volt kedvem felszedni, így visszamentem aludni. Halkan csuktam be a fürdőajtót. Valaki megfogott és maga felé fordított.

- Úristen. – fújtam ki a levegőt. – Neked szokásod halálra ijeszteni másokat? – légzésem kezdett egyenletes lenni, ám nem sokáig volt az. Harry mérhetetlen közel volt hozzám. A szívem kalapált, az agyam pedig azt kiabálta, hogy ’Csókold meg’. A következő pillanatban Hazza helyezte az Ő ajkait az enyémre. Vajon az Ő agya is ezt kiabálta? A kezdeti, lassú csókból egyre gyorsabb lett. Harapdálni kezdte az ajkamat, ami betette a kaput. Felugrottam rá, a lábamat a csípője köré fontam, majd elindultunk az ágy felé.

Zene - Sweet Love 

Rámfeküdt, és a nyakamtól a hasam aljáig csókokkal borította be a testem. Lassan húztam le róla a pólót, miközben Ő a trikóm alját kereste. Ezután az övével kezdtem babrálni, ami sehogy sem akarta megadni magát. Harry ajkai csak egy pillanatra váltak el tőlem, mikor az én sikertelen öves műveletem után Ő húzta le magáról a nadrágot. Sosem voltam jó a nadrágok levételében, így a sajátommal is meggyűlt a bajom. Harry már a melltartómat bontogatta, mikor sikerült végre levennem a ruhadarabot.

Olyan volt, mintha évek teltek volna el, pedig pillanatok alatt, mindketten már csak egy szál alsóneműben voltunk. Harryt nem lehetett meg állítani, és a végére már nagyon engem se. Egyszerűen megőrjített a jelenléte, a teste, mindene. Beleborzongtam, akárhányszor éreztem a leheletét az arcomon. Akárhányszor megláttam a felcsillanó fényben a felsőtestét, hihetetlen érzés fogott el. Mintha másik világban lettem volna abban a pillanatban. Csak ketten voltunk, senki más.

Pár hónappal ezelőtt vágtam Harry arcába azokat a sorokat, hogy 'Én kiismerek valakit, mielőtt lefekszem vele'. Sokat gondolkodtam, hogy biztos megbízhatok-e benne és kiismertem-e. Azt hiszem, kellően kiismertem és annyi biztos, hogy ezt az estét nem fogom megbánni.

21. fejezet

Elérkezett a legújabb rész is. Próbálom megint felvenni a tempót és hosszabb részeket írni, nagyjából ez most sikerült is. Ne utáljatok, nem szeretnék gonosz lenni, de ezentúl lesz egy határ: 6 hozzászólás után jön az újabb rész. Tényleg nem akarok gonosz lenni, de szeretnék visszajelzéseket kapni, hogy mit lehetne javítani , és hogy érdemes-e folytatni.

Harry és Emma lehetséges csókja

Alig aludtam valamit, egész végig forgolódtam és gondolkodtam. Végül úgy döntöttem, ötkor felkelek és csinálok valami reggelit. Palacsintát sütöttem, ami nem épp az erősségem. Legalább húsz darab a földre esett, a többi húsz pedig megégett. A maradék öt darabot próbáltam épségben tartani. Elővettem a lekvárt, a mogyoróvajat és pudingot is főztem. Volt citrom is, így limonádét is készítettem. Megterítettem, majd az ablakon bámultam ki. Gyönyörű idő volt, mondhatni forróság. Sokáig álltam a konyhapult mellett, egyenesen kibámulva az ablakon keresztül. Valahogy minden megszűnt körülöttem – csak annyit éreztem, hogy valaki puszit nyom hátulról a fejemre.

-    Jó reggelt! – valahogy megfordultam a szoros ölelésében és úgy köszöntem neki. – Hogy vagy?

-   Másnaposan. – még mindig bűzlött a lehelete az alkoholtól, kénytelen voltam befogni az orrom.

-   Moss fogat, légy szíves! – továbbra is be volt fogva az orrom.

-   Ezt elengedem az fülem mellett. Kell a segítséged. – megijesztett a komolysága, de tudtam, hogy Harry Stylestól sosem számíthatok semmi életbevágóra. – Szóval, az új kislemezünk a Gotta Be You lesz, amit pár nap múlva elkezdünk forgatni. Nincs még helyszín, és gondoltam, te tudsz egy jó helyet errefele. – tekintett ki az ablakon.

- Ami azt illeti, tudok. Lake Placid a hely neve. Legtöbbször táborozni szoktak oda menni, de van ott egy hatalmas tó és rengeteg faház. Szerintem az jó lenne. – kimásztam a kezei közül és a nappaliban helyet foglaló dobozomból elővettem egy képeslapot, amin az előbb említett helyszín állt. Tudni illik, hogy mániákusan gyűjtöm a képeslapokat, szinte mindenhonnan van már egy.

-  Hmm.. – nézte meg jobban a képeslapot. – Nagyon szép hely. Szólók is a srácoknak, hogy megvan a klip helyszíne.

Harry elment telefonálni. Ezután reggeliztünk, majd SpongyaBobot néztünk. Egész jó kis mese. Ezután meghallgattuk a legújabb dalokat, megnéztük a legújabb klipeket. Elröhögtünk rajtuk, persze kritizáltuk is őket, de egy-kettőn fennakadt a szemünk. Például Cheryl Call My Name klipjén. Főleg Styles lepődött meg rajta, aki személyesen is ismeri Cherylt.

A banda hétvégén kezdi el forgatni a klipet, addig Los Angelesbe mennek egy-pár interjúra és megjelenésre. Addig én itt maradok és tanulok. Régóta vagyok magántanuló, amit utálok, mert egyedül érzem magam, de nincs mit tenni. A tanulás mellett egy kis pékségben dolgozom, és tavaly a Starbucks alkalmazottja is voltam.

Elteltek a napok. Én mindent megtanultam, amit kellett, és a fiúk is elvégezték a dolgukat. Megkértek, hogy legyek ott a forgatáson – konkrétan Lea vett rá erre is. Vele együtt mentünk a tóhoz, ahol már minden kész volt a kliphez, már csak a fiúk hiányoztak. Akiket nem sokkal később meg is találtunk a lakókocsijukban, pár lány társaságában. Oké, nem vagyok féltékeny fajta, de most az lettem. Ez csak egy videó, nyugi. Ez csak egy videó.. ismételgettem a fejemben a szavakat.

Összeismerkedtünk a lányokkal. Lea próbált azzal a csajjal dumálni, aki Zaynnel fog majd összejönni, én viszont csak ültem magányosan. Időközben Eleanor is befutott, egyedül vele tudtam most beszélgetni.

Zavar még a tény, hogy volt egy lány, Emma, aki Harryvel lesz majd együtt. Ez csak egy videó – mondtam már, nem? – de láttam, ahogy a csaj ránézett. Már szinte le is vetkőztette a szemével. Undorító.

Végig őket figyeltem, és ahogy láttam, Haroldnak sem volt ellenére a közeledés. Szimpatikus volt a lány, de ezek után az én barátságomra ne számítson. A forgatás első napjának legvégén már csak a kettes jelentek maradtak: egy jelenet Zaynnel és a klip-béli csajával és egy Harryvel és Emmával. Nem is volt ezzel semmi gond, amíg a rendezőnek nem támadt egy isteni ötlete.

-   Harry, csókold meg Emmát. – utasította Haroldot, aki a csók szó kimondása után reményteli tekintettel nézett rám.

20. fejezet

Sziasztok! Visszatértem a nyaralásból. Tegnap elég hamar hazaértünk a rossz idő miatt, így estefele feljöttem kicsit szétnézni. Elolvastam a fiúkról a híreket, megnéztem az új képeket. Válaszoltam az összes csere kérésre, aki pedig azt kérte, hogy nézzek be hozzá, annak üzenem, hogy benéztem. Örömmel láttam, hogy így, több, mint egy hét után is jöttetek és figyeltetek. Itt a várva-várt új rész, ami szerintem alulmúlja a várakozást. Egyszerű rész lett, elég rövid is, de sajnos jobbra nem futotta. Remélem, azért szívesen olvassátok majd, és ezek után is jöttök majd. Indítok egy pályázatot, ugyanis le szeretném cserélni a szereplők képét. Ehhez kapcsolódóan küldhettek képeket róluk – szerintem mindenki ismeri az őket alakító személyeket – amiket én majd át fogok méretezni és be fogok rakni oda. Nektek csak annyi a dolgotok, hogy vagy a chatbe, vagy a megjegyzések közé bemásoltok egy linket, ahol az általatok választott képet meg tudom nézni. Ennyi lenne, remélem hiányoztam. Boldog második születésnapot a srácoknak! Büszke vagyok rátok!

Caroline, hagyj békén.. 

Átvágtam a tömegen, miközben Diana tipegett mögöttem, majd teljes erőmből Caroline-nal kezdtem üvöltözni.

   - Mégis mi a francot képzelsz magadról! – indultam el felé, de Diana visszafogott. A testőrök érthetetlenül álltak, míg az éppen Caroline társaságát élvező fotós eltűnt. A többiek elkezdtek fotózkodni, és aláírást osztogatni, hogy elvonják a figyelmet.

-  Szia Harry, jó újra látni. – mosolygott ördögien. – Hogy én mit képzelek? Én csak gondoltam, örülnél, ha kiderülne, hogy együtt vagyunk.

-  Mi van? Caroline, utoljára mondom el. – léptem közelebb. – Mi nem vagyunk együtt és nem is leszünk, soha. Érted? – Diana visszafogott, és a kezemet szorítva jelezte, hogy menjünk. Nem szokásom nőket megütni, de ha nincs itt, biztos, hogy beverem Caroline képét.

-  Harry, kérlek! – ránéztem, majd vissza a kárörvendően vigyorgó Caroline-ra. Megadtam magam, és a lehető leggyorsabban beszálltam a kocsiba. A többiek befejezték az aláírások osztogatását és csatlakoztak hozzánk.

Diana szemszöge

Ijesztő volt Caroline jelenléte, és az, hogy zaklatja Harryt. Nem bírja megérteni, hogy vége a kapcsolatuknak? Ahogy láttam, Hazza már majdnem eljutott addig a szintig, hogy megüsse. Sosem láttam még ilyen mérgesnek azelőtt, olyan volt a feje, mint egy ráké. A kisebb műsor után a srácok hazafele kitettek. Megfürödtem. Körülbelül fél óráig gondolkoztam, de nem jutottam semmire, csak arra, hogy ha így folytatom, magas lesz a vízszámlám. Éjfél körül elnyomott az álom, és onanntól minden sötét.

Dörömbölést hallottam az ajtón. Hajnali három volt. Nem tudtam, ki lehet az, hisz nem várok látogatót, pláne nem éjjel. Először nem akartam kinyitni, de mikor az illető ötödszörre is visszajött és kopogott, mérgemben felpattantam és a lehető leghangosabban kinyitottam az ajtót. Megdöbbentett az előttem álló személy látványa: ide-oda dülöngélt, az ajtónak támaszkodott, hogy ne essen el és bűzlött a piától.

-  Jézusom! – kiáltottam rá. – Mégis mit csináltál? – aggódva kérdeztem. Rám támaszkodott. Elég nehéz volt, de minden erőmet összeszedtem és elkísértem a kanapéhoz.

Hoztam neki vizet, betakartam és vártam, hogy jobban legyen. Órákon keresztül ültem mellette, figyeltem, ahogy szuszog, és ahogy a göndör fürjei a párnába süppednek. Tudtam, miért itta le magát. Mindig is nehezen bírta, ha bántották, Caroline pedig szabályosan terrorizálta, már hónapok óta. Emlékszem, még én vettem fel a telefont, mikor hívta. Istenem, de hülye voltam. Kiakadtam Harryre, amikor Caroline az, aki nem hagyja békén. Reggelig ültem mellette, abban a tudatban, hogy alszik, és nem tudja, mit teszek. Bár, végül is nem tettem semmit, csak figyeltem Őt.

-   Szeretlek. – mondta ki félig kómásan a szavakat. Ébren volt?

-   Én is. – betakartam, adtam egy puszit a homlokára.

-   Kérlek, hadd mondjam el mindenkinek, hogy járunk. – csukta be a szemét.

- Szó sem lehet róla! Harry, jó ez így. Igen, bujkálunk, de a karriered érdekében kérlek, tartsuk titokban. – tovább figyeltem, de az arca meg sem rezzent.

-  Rendben. De most menj el aludni, kérlek, jó? – elengedtem a kezét, feljebb húztam rajta a takarót és elmentem aludni.

19. fejezet

Ismét jelentkezem. Az a rossz hírem van, hogy holnap lehet, hogy nem lesz rész, és mivel elutazom, egy hétig biztosan nem leszek. Nos, próbálok majd nethez jutni, de ennek az esélye nulla lesz, de próbálkozom. Ma felkerült az új kinézet, amit a barátnőm, Lana készített. Köszönöm neki, csodás lett! Amint visszajövök kicserélem a szereplők képét és kicsit rendbe szedem a dolgokat. Holnap még felnézek, és ha a pakolás közepette lesz időm, postolok mindenképpen. Sziasztok! :)

Boldog szülinapot! 

A fejét a vállamra tette. Villámgyorsan csaptam le a laptop-ot, nehogy meglássa. Van neki elég problémája nélkülem is.

    - Látni akarom. – kezével a készüléknél hadonászott, de valahogy sehogy sem tudta megkaparintani.

     - Mit? – értetlenkedtem.

     - Amit olvastál.

    - Szerintem nem akarod azt te látni. – néztem fel rá, és szomorúan gondolkodni kezdtem. Végül felhajtottam, és megmutattam neki az üzeneteket. Hallottam, ahogy halkan, magában olvassa mellettem. Közben én a szememet törölgettem.

-  Ugye nem veszed ezeket komolyan? – nézett rám, majd átült mellém. – Figyelj, ezeknek semmi alapjuk sincs. Csak azért kapsz ilyen üzeneteket, mert a közelünkben vagy. Irigyek rád. Ennyi. Ezért ne sírj. Hiába utálnak téged, attól én még nem foglak utálni. – egy öleléssel jelezte, hogy minden rendben lesz.

Harry szemszöge

Dianát kiborította, hogy ennyi utálkozó üzenetet kap. Nem is csodálkozom. Abszolút nem értem ezeket az embereket. Még annakidején nekem is küldtek ilyeneket és rettenetesen fájt, úgyhogy valamennyire tudom, milyen érzés.

A héten – pontosabban holnap – lesz Lea születésnapja. Meglepetésbulit szervezünk neki, amíg El és Dius lefoglalják. Találtunk egy szuper kis klubot, amit kibéreltünk. Niall hozza a kaját, Zayn és Liam a díszítést, Lou és én pedig a zenéről gondoskodunk. Kiderült, hogy Justin barátunk tud énekelni. Előkotortam Diana pár dalát, átírtam fiú-verzióra és odaadtam Jusnak, hogy énekelje el őket.

Már két órája a díszítéssel foglalkozunk, viszont El felhívta Louist, hogy már nem sokáig tudják fenntartani Leát, így sietnünk kell. Egyszerűen itt szarakodunk mindennel. Zayn majdnem leesett a létráról, miközben elfogadható kinézetet próbált varázsolni a teremnek. A tortát nemrég hozták meg, mert elfelejtették megsütni. Tényleg ennyire hülyék az emberek manapság?

Lassan kezdődik a buli és mindenki átöltözött már. Szerencse, hogy nem vagyunk csajok, különben kinyírnám magam. Képzelem, mennyit készülődhetnek ők. Ruhavásárlás, smink, haj.. á, én nem értem a női dolgokat. Én csak felkaptam egy egyszerű fehér pólót, egy nacit és egy sapkát. Tudom, hogy azt terjesztik, van egy bizonyos jelentése annak, ha sapkát veszek, de ez nem igaz. Divatból nem hordhatom? Gondolkozom.. inkább leveszem, mielőtt a fiúk piszkálni fognak. Majd a buli után megint a fejemre rakom.

Caroline ismét zaklat. Lassan egy éve, hogy elkezdtünk járni, és már réges-régen szakítottunk. Mit nem bír ezen megérteni? Egyfolytában üzeneteket küldözget, pletykákat terjesztget rólam. Én már rég elfelejtettem, de Ő még nem engem. Menjen sminkelni, vagy szoláriumba, de engem hagyjon békén.

A buli nagyon jól telt. Lea valami fura nyelven üvöltözött velünk, amiről aztán később kiderült, hogy spanyol volt. Egyébként nem volt semmi probléma. Meglepődött, úgyhogy nem csesztünk el semmit. Jól néztek ki a lányok. Azok a lábak..

Rendesen bepiált mindenki. Nekem ez volt az első buli, ahol nem igazán ittam, inkább máshogy szórakoztam. Mondjuk azt, hogy Dianával. Mivel bent túl nagy volt a hangzavar, ezért muszáj volt kijönnünk a folyosóra. Leültünk egy kisasztalra és beszélgettünk. Egyre csak gyűlt és gyűlt a tömeg. Nem tudtuk, mi történt, hisz kibéreltük a helyet, de rajongók százai álltak a klub előtt. Végül abbahagytuk a bulizást, és mindannyian elhagytuk a helyet. Fotóztak, sikítoztak. Ha nem lennék hozzászokva, most benyomtam volna egyet-kettőt pár embernek. Éppen a tömeg közepén jöttünk át, amikor megláttam egy szőke hajú nőt a távolból egy fotóssal beszélgetni. Miatta van itt mindenki. Caroline.

18. fejezet

Lezártam a szavazást, és a többség úgy szavazott, hogy naponta legyenek részek. Ennek örülök, mert azt jelenti, hogy szeretitek a blogot. Annak is örülök, hogy egyre többen találjátok meg, adtok díjakat. Ez nekem nagyon jól esik, köszönöm. A fejezetet már délelőtt fel akartam tenni, de mivel a legjobb barátnőmnél voltam, addig nem tehettem fel, amíg Ő el nem olvassa. Aztán persze a drága elolvasta a többit is Word-ben és jelenleg is nyaggat vele. Na, ebből csak azt akartam kihozni, hogy most jutottam ide, hogy feltegyem. Remélem, tetszeni fog. A díjat nagyon köszönöm, és a véleményeket is! :)

Koncert a fiúkkal

Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, és láthatólag Ő is zavarban volt. Végül egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra, amit Ő is viszonzott. Kicsit zavart volt a helyzet, főleg, hogy a többiek nézték, mit reagálunk. Én csak vártam, hogy Harry csináljon valamit. Végül odajött, megcsókolt, felkapott, és megpörgetett a levegőben. A többiek szétszéledtek, mindenki ment a maga dolgára, így nyugodtan tudtunk kicsit lenni.

- Szia Harry. – köszöntem, miután letett.

- Megmutassam az öltözőket? – bólintottam, Ő megfogta a kezem, majd körbevezetett. Egész kis otthonos volt az öltöző. Voltak benne virágok, sok-sok tükör. Éppen Zaynt sminkelték, aki elég érzékeny a hajára. Most ez nem tudom, hogy jutott eszembe, de ez ugrott be először róla. Megismerhettem Lou-t is, aki Lux anyukája volt. És ott volt a picibaba is. Annyira édes volt, egész végig vele játszottam, amíg a fiúk elkészültek. Louis ökörködött neki, Styles meg csak nevetett.

A fiúk beálltak a színpad elé. Ezer és ezer tinilány sikítozott. Mielőtt elkezdődött volna a zene, meg akartam kérdezni Harryt, hogy hogy állunk.

- Hazza, mi most járunk? – kiabáltam a fülébe, ugyanis a sikításoktól alig lehetett hallani valamit.

- Igen. – kiabált vissza. Mosolyogtam, adtam az arcára egy puszit, majd másodpercek töredéke alatt futott fel a színpadra és kezdte a műsort a What Makes You Beautiful-lal. Végigtomboltuk az egész koncertet hátul, csak a sok sikítás nem esett jól a fülünknek. Végül aztán kialudtak a lámpák, a fiúk pedig lejöttek.

A közönség tudta, hogy nincs még itt vége a dolognak, hisz a dalok fele még hátra volt. Végül aztán, mikor már éreztették a közönséggel, hogy nincs vége a dolognak, visszaszaladtak és üvölteni kezdték a Torn-t. Amit persze mindenki tudott a közönség soraiból is. Már nem sok dal volt hátra, mikor Harold úgy döntött, beszédet tart.

- A következő dal mindannyiunk számára különleges. – mondta a mikrofonba. – Egyrészt, mert ez a Gotta Be You  – sikítások szakították meg a mondanivalóját, amit Ő hangjának megemelésével próbált folytatni. – másrészt pedig valaki különlegesnek szól, aki itt van most. Hogy kinek, az titok. És akkor jöjjön a Gotta Be You! – ismét az a sikítás. Megsüketülés határán voltunk mind, szerintem a fiúk is. Harry kinézett rám, én csak mosolyogtam, majd mind az öten rázendítettek. A végére csak azt vettem észre, hogy egy könnycseppet törlök le az arcomról.

- Köszönjük nektek a ma estét, New York! – búcsúztak el a fiúk. Kifutottak és egyszerre megöleltek, majd csoportosan is összeölelkeztünk.

Visszamentünk az öltözőbe. Nekünk lányoknak nagyjából nem volt beleszólása a témába, mert a koncertről beszélgettek, és arról, hogy ki milyen jó csajt szúrt ki a közönségből. Hát igen, érdekes téma volt. Zayn nagyban kritizálta a csajokat, Harry pedig kiszúrt egy idősebb lányt a tömegbe. Fiúk..

Beszélgettünk még, a srácok átöltöztek. Közben Lou megetette Luxot, majd az ölembe tette.

- Szia Lux. – mosolyogtam rá, erre Ő megszorította a kezem. – Várj, adok neked valamit. – emlékeztem, hogy a táskámban még volt egy plüsszsiráf, amit az unokahúgomtól kaptam nemrég. Odaadtam Luxnak, aki a legnagyobb örömmel játszott vele az ölemben. Lou le is fényképezte és fel is tette a kislány Twitterére a képet.

Azt eddig is tudtam, hogy Luxot sokan szeretik, de amint kiposztolták a fotót, százasával jöttek a kommentek, és mivel az én nevemet is alá írták, nekem a privát üzenetek. Olvasgattam őket. A többségük megint ocsmány szöveget tartalmazott. Lejjebb mentem, és olvastam az egyre trágárabb üzeneteket. Valaki azzal is megfenyegetett, hogy kinyír, volt, aki azért szidalmazott, mert szerinte Luxra is rászálltam. Nagyjából fél órán keresztül azokat bámultam, a többiek beszélgettek, amíg Harry összeszedte a cuccát. Villámgyorsan futottam át a sorokat, miközben próbáltam nyugodt maradni. Pár pillanat múlva ajtócsapódás hallatszott, majd két kezet éreztem a vállamon.

17. fejezet

Amint ígértem, itt az új rész. Most nagyon belejöttem az írásba, és mindig is akartam ilyen részt írni. Figyelem, csúnya szavak! Azért remélem ez nem gond. Tulajdonképpen én nem értem ezeket az embereket, akik ilyen utálkozó üzeneteket írogatnak, így nem is nagyon foglalkozom velük, de most muszáj volt utánakeresgélnem, miféle dolgokat írogatnak másoknak. Ez a rész kicsit hosszabb lett, remélem ez sem lesz nagy baj. És végre itt van Eleanor és Danielle is :) Imádom mindkét lányt, igazán szerencsések Ők is és a fiúk is, hogy ilyen barátnőjük van. Na, nem szaporítom a szót, jó olvasást!

Utálnak a rajongók 

Elmondom, hogy a reggeli kelés nem éppen volt a legjobb. A szokásos ébresztőmre ébredtem, amit egyébként imádok, de most valahogy nem igazán jött be. Felkeltem, megnéztem a Twittert, és bátorkodtam elolvasni a privát üzeneteket. Nem épp szép dolgokat írtak bennük.

@dianajones ha csak hozzáérsz Harryhez kinyírlak!

@dianajones tűnj el te ribanc, Harry az enyém

@dianajones nincs jobb dolgod, mint Harryn lógni? 

Miután száz és száz ilyen üzenetet olvastam el, sírva fakadtam. Nem értem, miért sírok ilyeneken, hisz Ők nem is igazán szeretik a srácokat, ha engem fenyegetnek. Különben is, mit tettem én? Később aztán rájöttem, hogy nincs értelme ilyenen sírni. Maximumra tekertem Justin Bieber új számát, a Boyfriendet, közben pedig összekapartam magam és valami elfogadható külsőt próbáltam varázsolni magamnak. A zene közepette csengetést hallottam, így kifutottam az ajtóhoz. Persze mezítláb majdnem elestem, de ez az én formám. Kinyitottam az ajtót, ahol Lea állt, teljes harci díszben.

- Te ebben akarsz jönni a koncertre? – fintorgó arccal nézett hétköznapi ruhámra, amely egy csíkos felsőből, egy sálból és egy kék nadrágból állt.

-   Milyen koncertre?

-   Harold nem mondta? – nem tudom miért, de ha valaki kimondta ezt a nevet, mindig nevetnem kellett. – Na figyelj. – kezdett a mondókájába. – Amint látod én már készen vagyok. Te – mutatott rám – pedig eljössz velem egy szépségnapra.

-   Mégis minek az? – érhetetlenül kérdeztem, Lea csak megrázta a fejét.

Végül aztán elmentünk a szépségnapra. Jártunk fodrásznál, kozmetikusnál, és ruhát is vásároltunk. Kicsit féltem a kiválasztott virágmintás darabomtól, ami pánt nélküli volt. Az ilyenekben valahogy mindig fedetlenül éreztem magam, de Leu megnyugtatott, hogy jól áll. Ő lehet nyugodt, mert rajta egy fehér szoknya és egy rózsaszín felső volt, ami azért takart valamit, de én úgy éreztem, félig meztelen vagyok. A boltból kifele jövet egy csaj megállított minket. I Love One Direction-ös karkötője volt, így gondoltam, biztos szereti a fiúkat.

- Te Harry Stylesszal jársz? – mutatott rám.

-  Micsoda? – csuklott el a hangom.

-   Vele jársz vagy sem? – agresszíven állt előttem, a kezét ökölbe szorította, amitől nekem félelemérzetem támadt.

-   Én..- habogtam. – Én..

-  Te? – egyre közelebb jött hozzám, amitől megijedtem. Nézhetett ki úgy 15-nek, és lehetett vagy 160 centis, de így is nagyon ijesztő volt.

-  Én nem tudom. Kérdezd Harryt. – adtam választ a kérdésére. Lea elhúzta a karomat, jelezve, hogy menjünk. Megrémített a lány, párszor visszanéztem, de szerencsére már nem volt ott. Könnyen ijedős típus vagyok, szinte mindentől félek.

A nap további részében ezen a lányon járt az eszem és a sok utálkozó tweeten. Mégis egy kép alapján miért gondolják, hogy járunk? Valójában magam sem tudom, hogy vagyunk most. Nem nevezném kapcsolatnak, ami köztünk van, de semminek sem. Mindegy, majd még lesz időm ezzel törődni.

Tegnap este óta imádom az autóutakat. Egyszerűen hülyéskedni támad kedvem, akárhányszor kocsiba ülök. Pár jó óra ezt váltotta ki belőlem. Természetesen most sem volt hiány a vicceinkből. Mikor a rádióban megszólalt a One Thing, üvölteni kezdtük a szöveget, majd mindketten nevetni kezdtünk. Viszonylag hamar odaértünk a koncert helyszínére. Elképesztő sokan voltak. Voltak, akik sátorral, komplett alvófelszereléssel voltak ott. Voltak, akik ’Marry Me’-s pólókat viseltek. Az egyik lány mondta, hogy Ő tegnap este óta itt van, hogy hamar bejusson. Elképesztő ez a fanatikusság.

Viszonylag gyorsan átvágtunk a tömegen, útközben pedig csatlakozott hozzánk Eleanor és Danielle is. Beszélgetni nem volt időnk, ugyanis a fanok fotóztak, miközben három testesebb ember próbált minket takarni. Mikor beértünk az öltözők közé, a szívem kalimpálni kezdett. Izgultam, nagyon. Egyrészt a fiúk miatt, másrészt amiatt, hogy ez volt az első One Direction koncertem. Eleanor volt az első, aki odajött és bemutatkozott.

-     Szia! Eleanor vagyok, Louis barátnője. – ölelt meg.

-     Tudom. Diana vagyok. – mosolyogtam rá.

-     Harry barátnője. – jelent meg Danielle a hátam mögött. Ő is bemutatkozott, majd megölelt.

-     Valójában nem tudom. – szégyenlősködtem.

-     Hidd csak el, hogy a barátnője vagy. – csapkodta meg a vállam Louis, aki ezután Eleanort ölelte meg. Én csak nevettem rajtuk, annyira édesek voltak. Nemsokkal később megjelent a többi fiú is. Zayn csókkal köszöntötte Leát, Liam összeölelgette Danielle-t, Niall pedig mindenkit ölelt. Tényleg nagyon jó az ölelése, megértem, hogy a rajongók miért akarják megölelni Őt. Végül kivánszorgott Paul, mögötte pedig Harry. 

16. fejezet

Lesokkoltatok, komolyan. Az előző fejezetet 611-en (!) olvastátok el! Eszméletlen, tényleg. Hihetetlen, hogy ennyire szeretitek a blogot, és a múlt heti háromezerhez képest már 5000-nél tartunk, sőt, már el is hagytuk! Köszönöm mindenkinek, aki olvas, aki kommentel, és annak is, aki csak a távolból figyel. Nélkületek nem lennék sehol, valószínűleg a sztori sem lenne már. A mostani részről annyit, hogy valószínűleg holnapra kész lesz a következő is, és fel fog kerülni. Mivel jövőhéten elutazom, és elég távolt leszek, valószínűleg nem lesz net, ezért próbálok ezen a héten minden nap fejezetet hozni. Ja és Breezy-t itt nézhetitek meg. Sziasztok xx

Harold twitterképe 

Pár percig még csókolt, majd egy kis mosoly keretében elhúzódott.

    -    Szent a béke? – nyújtotta felém a kezét.

    -   Lehet.. – húztam az agyát, de mikor láttam, hogy elég vörös lett a feje, megadtam magam. – Na jó, szent a béke.

Kezet fogtunk, majd tovább beszélgettünk. Nem nagy dolgokról, tulajdonképpen csak arról, hogy mi is történt azon az estén, és hogy Justinnal hogy szervezkedtek össze a srácok. Utólag jó megtudni, hogy mind az öten benne voltak, sőt, Paul mellett még Lux anyukája, Lou is tudott róla. Szuper.

Harry tényleg megoldotta a hazamenetelt, ugyanis Paul pár méterrel arrébb várt minket egész este, természetesen egy fa mögött, ahol nem látott semmit. Úgyis aludt egész végig, úgyhogy ez nem volt gond.  Nem voltunk olyan messze New Yorktól, mint én azt hittem, de továbbra sem mondta el egyikük sem, hogy hol voltunk. Legalább hússzor rákérdeztem és még fogadást is kötöttem, de a válasz csak annyi volt, hogy ’Harry titkos helyén’. Próbáltam a környezetből kikövetkeztetni valamit, de nem ment. Ez az én formám.

-   Lefotózhatlak? – kezében telefonnal fordult felém, azonban én a kezemmel takartam el a fejemet.

-   Miért? – suttogtam a kezem mögül.

-   Csak úgy. Na, kérlek. – nyújtotta el az utolsó szót és kiskutyaszemekkel nézett rám.

-   Oké, de várj. Adj egy szemüveget. – kezembe nyomott egy piros, szív alakú napszemüveget, amin én csak kuncogni tudtam. Felvettem, majd Harry idétlen képén nevetni kezdtem, amit Ő le is fotózott. A következő pillanatban már az Ő fején volt a szemüveg, rajtam meg a sapkája. Szépen néztünk ki, és az a legjobb, hogy ennek a felét meg is örökítettük. Pault párszor kuncogáson kaptuk, ekkor mi is nevetni kezdtünk. Olyanok voltunk, mint két kisgyerek.

Szinte az egész út így telt, három óra hamar elment. Csak nevettünk, nevettünk és nevettünk és nem bírtuk abbahagyni. Egyikünk hülyébb fejeket vágott, mint a másik, és ezt folytattuk a liftben is. Mondanom sem kell, hogy a szomszédom – aki valami különleges okból nem bír engem – ismét kinézett az épületből. Nem tudom, mi a baja a nőnek, de egyszer fejbe csapom, az biztos.

Megkerestem a kulcsokat, majd résnyire nyitottam az ajtót. Hallottam, hogy a kutyám, Breezy futásnak ered és az ajtóban állva vár és ugat.

-   Van kutyád? – Harry próbált benézni a résnyire nyitott ajtón.

- Igen. Breezy. – kinyitottam az ajtót, majd lehajoltam hozzá, adtam egy puszit a fejére és megsimogattam. Természetesen odament Styleshoz is és összenyalta a kezét. – Kedvel téged. – mondtam.

-    Engem ki nem kedvel?

-    Te egókirály. – nevettem. – Köszönöm az estét.

-    Nincs mit. – mosolygott. – A képet pedig megpróbálom nem feltenni Twitterre.

-  Ha fel mered tenni, én esküszöm, kinyírlak. – fenyegető fejjel, széttárt kezekkel jeleztem, hogy komolyan gondolom a dolgot.

-  Nyugi, nem teszem fel. Én is köszönöm az estét. – azzal közelebb lépett és megcsókolt. – Szia. – lehelte a számra a szavakat, majd pillanatokon belül eltűnt.

Amazing night with the amazing @dianajones xx 

Én bementem a lakásba, megfürödtem és kicsit játszottam Breezy-vel is. Mivel a telefonom lemerült, gondoltam, bekapcsolom a laptopomat. Azon is lehet Twitterezni, nem? Furcsa.. megnőtt a követők száma és kaptam pár privát üzenetet is. Nem volt erőm megnézni őket, gondoltam, nem fontosak. Az utóbbi négy óra tweetjeit mind megnéztem és kíváncsiságból Harry adatlapjára is rámentem. Nem láttam semmi érdekeset, kivéve egy tweetet és a hozzá tartozó képet.

Kinyírom – hangzott a fejemben a gondolat. Lecsuktam a gépet, a fejemet a párnába nyomtam és álomba is szenderültem.

15. fejezet

Megérkezett az újabb rész. Nagyon örülök, hogy szeretitek a blogot, írtok, cserét kértek, díjakat adtok. Imádok írni, és ez nekem nagyon sokat jelent, köszönöm. Olvasók nélkül sehol sem lennék, annyi biztos. Ismét egy újabb rész. Ne utáljatok, jó? Egyik ismerősömnek elküldtem már levélben, és enyhén leszedte a fejemet (tudja kiről van szó). Lehet hogy most már tényleg elég lesz a sok veszekedés, és 'rosszba vagyunk' állapot. Nem tudom, tetszeni fog-e a rész, de lesznek még hasonlók és folytatása is lesz a dolognak. És a dal, amit a végén énekelnek: Sorry Seems To Be The Hardest Word. Kicsit retró, de gyönyörű dal és szerintem sokan ismerik.

Mr. Elton John ereje

Jól megnéztem, mielőtt tudatosult volna bennem, hogy Ő áll előttem. Sapka volt a fején, kék pólót és fehér nadrágot viselt. Converse cipője nem volt bekötve, cipőfűzője jobbra-balra vándorolt. Lazán, zsebre tett kézzel, furcsa arccal méregetett. Gondolom, Justinnal együtt nyakig benne voltak a dologban és a hátam mögött szervezkedtek. Gondolom, azt is tudta, hogy nincs köztünk semmi Jusszal. Ismét megszívattak. Tiszta jó, hogy én így kiöltöztem, Ő pedig idejött utcai ruhában. Ciki.

Nem vagyok normális! Egyrészt magamban gondolkozok, hülyeségeken, másrészt engem a ruha érdekel, nem az, hogy mi lesz most. Magam sem tudtam, mi lesz. Tényleg. Ez az eltelt négy hét nem volt elég a kiismeréséhez, mellesleg talán pár napot talán, ha együtt voltunk. Nem is értem, miért érdekel. Hisz híres, tömérdek pénze van, és milliónyi csaj veszi körül. Mégis itt áll most előttem. Én teljesen leblokkoltam és még mindig furcsa képet vágtam, amíg Ő lazán állt előttem. Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben, megpróbáltam kiszűrni a lényegeseket, de nem igazán sikerült.

-  Miért te vagy itt? Hol van Justin? Mit akarsz? – zúdítottam rá az értelmetlen kérdéseimet, természetesen válaszra várva.

Közel jött hozzám, belenézett a szememben, majd megragadta a karom és húzni kezdett maga után. Beültetett egy hatalmas, sötétített üvegű kocsiba. Paul elégedetten mosolygott a vezetőülésen.

-     Látom Harry, bejött a terv. – azzal diadalittas mosoly kíséretében a kormány felé fordult és beindította az autót.

Másfél órája utazhattunk már, és fogalmam sem volt, hol lehetünk. Nem ez izgatott igazából, hanem az, hogy Styles folyton fogta a kezem és kínosan bámult engem, miközben szégyenlőségemet és pirulásomat az ablakhoz támasztott fejemmel próbáltam ellensúlyozni. Persze Harold ezt észrevette és minden adandó alkalommal kiröhögött. Viszont tudta, hogy még haragszom rá, mert amint vetettem rá egy gyilkos pillantást, visszahúzódott a csigaházába. Bocs, a sapkáját a fejére húzta.

-   Mégis hova megyünk? – pirulás nélkül próbáltam kérdezni, és hangsúlyozni, hogy még mindig utálom. Nem utáltam, csak neki kellett úgy tudnia, mintha utáltam volna. Most jelenleg Just utálom, amiért átvágott. Elegem volt belőle, hogy mindig más érdekeit nézte – jelen esetben Harryét – ahelyett, hogy saját magával törődne.

-     Az titok. – elővette a telefonját és Twitterezni kezdett, míg én a kinti sötétséget bámultam.

Ezek után hamar kiértünk egy elhagyatott parkhoz. Gyönyörű volt. Fák és virágok mindenhol. Volt egy nagyobb tó, mellette egy pokróccal és ezernyi gyertyával. Ezt Harry csinálta? Ámultam. Leírhatatlan volt. Míg én körbenéztem és nem bírtam betelni a látvánnyal, Paul egy hatalmas piknikkosárral szállt ki, amit a göndörke kezébe nyomott, majd egy hatalmas vigyorral beszállt a kocsiba és elhajtott.

-   Hogy megyünk haza? – fordultam a kosaras fiú felé.

-  Majd megoldom. – az éppen üres kezével egy kabátot tett a vállamra, majd a pokróchoz vezetett. Nem szóltunk egymáshoz, csak ettünk és néztük a csillagokat. Hosszú ideig csendben voltunk, amit aztán Ő szakított meg.

-  Szereted Elton John-t? – lenyelte a szendvics utolsó falatját, de mivel az én szám tele volt, ezért csak egy enyhe bólogatással jeleztem, hogy igen. Eltette a közöttünk lévő kosarat, közelebb csúszott, majd a telefonján elindította a zongoradallamot és halkan énekelni kezdett.

What I got to do to make you love me?

What I got to do to make you care?

What do I do when lightning strikes me?

And I wake to find that you're not there?

Egyre közelebb és közelebb húzódott. Éreztem a leheletét az arcomon, sapkából felbukkanó göndör haját a homlokomon. Pár pillanatra abbahagyta az éneklést, majd ajkait az enyémre tapasztotta.

Díj

Ismét kaptam egy díjat, amit nagyon szépen köszönök!

1. Tedd ki a képet! - Kitettem.

2. Köszönd meg attól, akitől kaptad! - Nagyon köszönöm Mini!

3. Írj tíz dolgot magadról!

- Régen utáltam írni és olvasni, de az utóbbi három évben ez megváltozott.

- Nyolc éve tanulok angolt, tudok olaszul, és folyékonyan beszélek spanyolul.

- Utálok sportolni, az egyetlen sport amit megnézek és űzök, az a foci.

- Nem sokszor jártam külföldön, de az ott töltött pár alkalom mindegyike emlékezetes maradt.

- Tavaly nyáron kezdtem el 1D-t hallgatni és azóta is imádom őket.

- Régóta táncolok, főleg hip-hop-ot.

- Elég furcsa zenei ízlésem van, Clavin Harristől Adele-ig mindent meghallgatok.

- Imádok pörögni és a legtöbb időmet a barátaimmal töltöm.

- Alapvetően utálom Justin Bieber-t, de a Believe album a jelenlegi zenei kedvenc nálam.

Nekik küldeném:

Bíííía
Naomi Stanley
Macy Claudia Morrow
Ritaa.

14. fejezet

Szép napot .. akinek szép, természetesen. Letelt a két nap és itt az új rész. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel, mert sokan kértétek, hogy hamar legyen új. Meglepődtem, hogy ennyire tetszett nektek az előző, pedig szerintem elég gyenge volt. A szereplőknél váltottam képeket, Justin is bekerült, találjátok ki, ki adja hozzá az arcát. Szerintetek mi lesz a randin? Várom a válaszokat :)

Randiajánlat

A lehető leggyorsabban elkaptam a pillantásom, és már készülődtem is. Harry még mindig ugyanott állt a szekrény mellett és engem kémlelt.

  -  Elmennél? – fordultam felé, majd a váltóruháimat kezdtem fogdosni.

-   Nem. Nem megyek el. – rezzenéstelen arccal, a szekrénynek támaszkodva nézett tovább.

  -  Ó, pedig azt hittem, hogy ma este is lefekteted valakinek a legjobb barátnőjét. – tény, hogy nem a legjobb beszólásom volt, de nem bírtam ki, hogy ne oltsam le. Valakinek vissza kell vennie a megnövekedett egójából.

Kecses mozdulattal kaptam fel a ruháimat és mentem be a legközelebbi zuhanyzók közé. Gyorsan átöltöztem, megfésültem a hajam – ami nem használt egyáltalán, ugyanis ugyanolyan kócos maradt. Lemostam a tánc közben elkenődött sminkem, felvettem a sálam, majd visszamentem az öltözőbe. Körülnéztem: nem volt sehol senki. Halkan elosontam a sporttáskámhoz.

- Mi van közted és Justin között? – majdnem szívrohamot kaptam, amikor a zöld szemek tulajdonosa mögöttem termett.

- Nem mondtam, hogy menj el? – förmedtem rá. – Amúgy meg semmi közöd hozzá, mi van Justin és köztem. – azzal megfogtam a táskámat és elmentem mellette.

Feloszlott a tömeg. Gondolom rájöttek, hogy reménytelen a srácokkal való találkozás. Niall, Justin és Lea a táncteremben egy padon ülve beszélgettek. Mindhárman fölkaptál a fejüket mikor odaértem.

-  Mehetünk? – néztem Lea felé. Furcsán éreztem magam a történtek miatt. Harrynek fájt, amit mondtak és tudom is, de nem mehetek el amellett, hogy mit tett. Leu felkapta a táskáját, elbúcsúzott a fiúktól, én viszont egy integetéssel elintéztem mindent.

Sietni akartam, hogy ne kelljen még egyszer Styles társaságába keverednem. Kint hűvös volt, de nem siettünk. Lea még kávéért is bement, én csak leültem a bolt előtt és vártam. Fogalmam sincs, mit csinálhatott eddig, de már kezdtem unni a várakozást. Felkeltem és végigmentem az utcán. Megfordultam és visszamentem a bolt elé. Ezt körülbelül hússzor csináltam meg. Szerintem nem tűntem annyira bolondnak, meg aztán nem is érdekelt, hogy ki lát és ki nem, meg hogy mit gondolnak mások. Még párszor körbejártam az utcát, aztán hazaindultam. Üzentem Leának, hogy elindulok. Elég messze voltam a lakástól, így telefonoztam útközben. Megnéztem a Twittert, a napi híreket és a beérkező hívásaimat. Kaptam egy üzenetet Justintól. Kíváncsi vagyok, mit akar megint.

Szia : ) Jó volt újralátni. Találkozzunk este a Brisbane hotel kertjében. Tudod, a kedvenc helyünkön.

Meglepett, hogy ezt írta, mert nem erre számítottam. Kedveltem Just, de úgy mint egy barátot, Ő viszont randit akart kihozni ebből. Kételyeim ellenére visszaüzentem, és belementem a találkába.

A nap további részében csak ruhákat próbáltam, végül egy egyszerű lila darabnál maradtam. Leu elvitt fodrászhoz, aki nem tudott semmit sem kezdeni a hajammal, ugyanis annyira hullámos volt, hogy csak felcsatolni tudta. Izgultam az este miatt, de minden problémám elszállt, mikor beértem a gyönyörű kertbe. Ki volt világítva minden, virágok borítottak mindent. A hatalmas medence mellett álltam és vártam, hogy jöjjön valaki.

Körülbelül tíz percet álltam ott egyhelyben, aztán úgy döntöttem, elmegyek inkább. Megfordultam és lassan kezdtem sétálni. Utoljára megnéztem a medencét és a virágokat.

-  Máris mész? – teljes fordulatot vettem a hang irányába és kifejezéstelen arccal kémleltem az előttem álló srácot.

13. fejezet

Kora délután van és csak most sikerült megírnom a fejezetet. Kicsit lemaradtam most vele, de nem zavar, behozom én majd azt. Ahogy az előző fejezetben írtam, itt a Twitterem. Nyugodtan kövessetek, kérdezzetek, mert szeretném ha esetleg egy baráti kör is kialakulna az olvasók között. A részről annyit, hogy nemrég néztem meg az Another Cinderella Story című filmet az unokatesómmal, és amint megláttam a táncos jelenetet, tudtam, hogy ezt bele kell tennem valahova. A videóban természetesen a koreográfia a fontos, a tükrös rész és az egyéb monológok nem számítanak.

Régi barát, aki táncol 

Hiába válaszoltam neki, nem bírtam becsukni az orra előtt az ajtót. Pár percig csak néztem. Láthatólag megviselte, ami történt, gondolom Zaynnel is jól összevesztek. Miért érdekel ez engem? Elvégre Ő és a drágalátos Styles tönkretettek mindent.

  - Beengedsz? – szégyenlősen, bűntudatosan, lehajtott fejjel kérdezte. Elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Leült a kanapéra, én pedig a vele szemben lévő fotelba. Kínos csend uralta a szobát nagyon sokáig, ugyanis egyikük sem tudta, mit mondjon. Lea szégyenlős és szomorú volt, amíg én mérges és hatalmas utálatot éreztem.

-  Harry szeret téged, ugye tudod? – felé néztem, majd megforgattam a szemeimet. – Diana Lina Jones, ne forgasd a szemeidet! Komolyan beszélek. Mindketten hibáztunk, és ezt tudjuk. Zaynnel elég rosszul állunk, de ahelyett, hogy üvöltöztünk volna, beszélgettünk. Bár még csak most jöttünk össze, szünetet tartunk. Mindkettőnknek nehéz. Ezt csak azért mondtam el, hogy tudd, mindenki követ el hibákat, kurva nagy hibákat is, de ezeket meg kell beszélni. – őszintének tűnt. Percekig gondolkoztam, mit mondjak. Még mindig nem érdekeltek a magyarázatok.

-  Figyu, bármennyire is hihetetlen, neked meg tudok bocsátani, de csak azért, mert te is mindig kiálltál mellettem. Igazad van, de tényleg elég nagyot hibáztál, Lea. Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de ilyet sosem tennék. Örülök, hogy te tudsz beszélni Zaynnel, de én nem tudok egy szót sem szólni Styleshoz, anélkül, hogy közben ne mást stírölgessen. Ennyi.

-   Akkor megbocsátasz? – felcsillant egy pillanatra a szeme, majd amikor bólogattam, megölelt. Hatalmas hibát követett el, és ezt egy kis ideig biztos nem felejtem el, de egy második esély mindenkinek kijár.

Van egy mondás, miszerint egy barát aranyat ér. Egy barát hibáit a legtöbb esetben meg kell bocsátani, hisz te is hibázol. Senki sem tökéletes. És valahogy így éreztem Stylesszal kapcsolatban is. De nem bocsáthatom meg minden hibáját. Nem bocsáthatom meg, hogy ha hiányzik neki a szex, akkor összefekszik a legjobb barátnőmmel. Nem bocsáthatom meg, hogy több, mint egy hónapja játszik velem macska-egér játékot.

-  A közelben nyílt egy új táncstúdió, nem megyünk el? – Lea még mindig feszült volt és éreztem, hogy tart attól, hogy megint megharagszom rá.

-   Menjünk.

Összeszedtem a táskámat, beletettem a melegítőalsót és egy toppot. Imádtam táncolni, kiskorom óta. Leának nem nagyon ment, de együtt mindig hamar elment az idő és együtt mindig sikerült valami koreográfiát kitalálni. Beértünk, átöltöztünk, majd a terem felé vettük az irányt. Feltűnően nagy volt a tömeg, gondolom elég népszerű lett a klub. Lea kitette a kezét és minden útjába kerülő embert megcsapott, így jutottunk előre.

A terem előtt  beleütköztünk egy szőke fiúba. Őt nem láttam, de amikor az előtte lévő göndör feltűnt, tudtam, hogy Harry az. Próbáltam elkerülni a pillantását, de Ő észrevett. Niall odajött köszönni, majd Leát ölelgette. Mikor Styles felém közeledett, egy kezet éreztem a hátamon. Megfordultam és a régi gyerekkori barátomat, Justint láttam magam előtt. Örömömben a nyakába ugrottam, mit sem törődve azzal, hogy Harry is lát. Különben is, féltékenykedjen csak.

-  Mit keresel itt? – hatalmas mosollyal mondtam ki a szavakat.

- Ismered a srácokat nem? Niallt és Harryt? – mutatott feléjük. Én csak bólogattam, Niall idiótán nevetett, Hazza meg ölni tudott a szemével. – Na, az Ő táncosuk vagyok.

Elméláztam egy-két másodpercre, de Jus szóval tartott.

- Te is táncolsz még?

- Igen. – válaszoltam. Megfogta a kezem, majd behúzott a terembe. Senki sem volt ott, csak én, Lea, Jus, a srácok és egy tánctanár. A férfi elindította a zenét, majd Justin és én a kiskorunkban gyakorolt koreográfiát táncoltuk el.

Mindannyian jól megizzadtunk. Amikor táncolok, úgy érzem, minden problémám elszáll és magam lehetek. Nem tudom, közben hova lettek a srácok és Lea, de gondolom unatkoztak, mert táncolni nem álltak be, csak néztek minket. A tánc után boldogan, törölközővel a vállamon mentem be az öltözőbe. Kinyitottam az egyik szekrényt - ami inkább hasonlított egy iskola szekrényhez, mint egy öltözőszekrényhez - és betettem a törölközőt. Becsuktam az ajtót, majd felnéztem és egy zöld szempárral találtam szemben magam.

12. fejezet

Nem is tudom már, milyen monológot írjak ide, a fejezet elé. Mikor írtam ezt a részt, valami megváltozott. Elkezdtem máshogy látni a történetet, máshogy kifejteni a dolgokat - lehet, hogy ez a további írásokban nem fog majd látszani, de én érzem. Nem tudom, mi a véleményetek arról, hogy megint csak veszekedések vannak a részekben, de az első fejezeteknél úgy vettem észre, szeretitek ezeket is. Plusz még egy infó: a következő rész elejére kirakom a Twitteremet, amit most kezdtem aktívan használni, és ott találhattok majd sok-sok mindent a történetről és kérdezhettek is. Sziasztok. xx

Bocsáss meg!

Diana szemszöge

Harry meglepett arccal nézett rám, majd Leára. Közben megjelentek az ajtóban a fiúk is, akik teljesen ledöbbentek. Zayn meg akarta ütni Harryt, de mielőtt megtehette volna, megfogtam a kezét és visszahúztam.

    - Várjuk meg szépen a magyarázatukat, kíváncsi vagyok rá. – mondtam neki, mire Ő mérges arccal mellém állt, majd mindketten karba tett kézzel álltunk egymás mellett.

-   Harry, kezdheted. – szólt Zayn.

-   Diana én sajnálom, mi berúgtunk és csak úgy megtörtént. – védekezett Styles.

-  Attól még, hogy holt részeg vagy, nem kell lefeküdni a legjobb barátnőmmel. És te, Lea – fordultam felé – mégis mit képzeltél magadról?

-  Sajnálom, kérlek, bocsássatok meg. – ezután Zayn kiment, Lea pedig utána futott.

Úgy éreztem, mint akit arcon csaptak valami jó keménnyel, plusz párszor szívendöfték és még a kést is megforgatták benne. Nem érdekeltek Harry magyarázatai, gondolhattam is volna, hogy ez lesz belőle. Könnyes szemmel hagytam ott mindenkit, a három fiú előttem szétszéledt én pedig mentem összeszedni a cuccom, ám a következő pillanatban Harry jelent meg, majd ismét jöttek a többiek is.

-  Diana, kérlek, bocsáss meg. Én nem akartam..

-   De megtetted. – néztem rá.

-  Tudod, hogy milyen nehéz ellenállni a kísértésnek? Mármint, hiányzott a szex, és.. – nem hagytam, hogy végigmondja, a szavába vágtam.

-  Mivan? Á, neked csak ennyit jelentettem? Képzeld el, Harold Edward Styles, hogy én általában először kiismerek valakit, mielőtt lefeküdnék vele. Ja, és ajánlok neked egy dokit, ha ennyire szexmániás vagy. – azzal megfogtam a táskáimat, majd becsaptam az ajtót és a repülőtér felé vettem az irányt.

Rengeteg dolgon gondolkodtam. Hogy mehettem bele Harry hülye játékába? Hogy hihettem neki? Magam sem értem. Siettem, ahogy tudtam, majd az első New York-ba tartó gépre felszálltam. Egyedül akartam lenni, kiülni a hatalmas ablakba és figyelni a nyüzsgő várost. Sétálgatni a Central Parkban, csak állni az esőben és nézni. Ennyi kívánságom volt most. Kicsit sem  érdekelt, hogy mi van a bandával, pedig egész végig Ők mentek a repülőn. Két tizenéves kiscsaj Harryről áradozott, amit már egy idő után meguntam, hátrafordultam és teljesen nyugodtan csak ennyit mondtam nekik:

- Figyu, én elhiszem, hogy szeretitek a One Direction-t és főleg Harryt, de ha egy kicsit is ismernétek őket, nem áradoznátok így róluk.- kijelentésemre csak két meglepett fejet kaptam válaszul. Visszafordultam, majd a telefonomat kezdtem nyomkodni. Egy bejövő üzenet. Harrytől. Meg sem néztem, egyszerre kitöröltem.  

Miután leszálltam egyből haza siettem. Kisétáltam a reptérről, fogtam egy taxit és a fél órás úton csak gondolkodtam. Néztem a hatalmas épületeket, majd hirtelen ötlettől vezérelve öt háztömbbel arrébb kiszálltam. Gyönyörű, napsütéses idő volt, de amint az ember átsétált a parkon, érezte az eső illatát, látta a harmatos füvet és a sok éledező virágot.

Lassan hazasétáltam. Előkerestem a kulcsaimat, majd berontottam a lakásba az ajtót pedig becsaptam. Elfutottam a hálószobába, ahol az ágyra ugrottam és aludni kezdtem. Azt hiszem, az utóbbi időben annyit sírtam már, hogy nem volt már elég könny a könnycsatornámban. Nem tudom, ilyen lehetséges-e, de velem megtörtént, becsszó.

Este átöltöztem, majd körülbelül két óráig zuhanyoztam. Hajnali kettő körül feküdtem le, de szinte alig aludtam. Felüdülés volta reggeli müzlim elfogyasztása közben kopogást hallani az ajtón. Felpattantam, majd odafutottam az ajtóhoz és lenyomtam a kilincset. Lea állt előttem, és szólt kérlelően:

- Meg tudsz bocsátani? – kisírt szemekkel nézett rám, mire én rávágtam az egyértelmű választ.

-  Nem hiszem.