16. fejezet

Lesokkoltatok, komolyan. Az előző fejezetet 611-en (!) olvastátok el! Eszméletlen, tényleg. Hihetetlen, hogy ennyire szeretitek a blogot, és a múlt heti háromezerhez képest már 5000-nél tartunk, sőt, már el is hagytuk! Köszönöm mindenkinek, aki olvas, aki kommentel, és annak is, aki csak a távolból figyel. Nélkületek nem lennék sehol, valószínűleg a sztori sem lenne már. A mostani részről annyit, hogy valószínűleg holnapra kész lesz a következő is, és fel fog kerülni. Mivel jövőhéten elutazom, és elég távolt leszek, valószínűleg nem lesz net, ezért próbálok ezen a héten minden nap fejezetet hozni. Ja és Breezy-t itt nézhetitek meg. Sziasztok xx

Harold twitterképe 

Pár percig még csókolt, majd egy kis mosoly keretében elhúzódott.

    -    Szent a béke? – nyújtotta felém a kezét.

    -   Lehet.. – húztam az agyát, de mikor láttam, hogy elég vörös lett a feje, megadtam magam. – Na jó, szent a béke.

Kezet fogtunk, majd tovább beszélgettünk. Nem nagy dolgokról, tulajdonképpen csak arról, hogy mi is történt azon az estén, és hogy Justinnal hogy szervezkedtek össze a srácok. Utólag jó megtudni, hogy mind az öten benne voltak, sőt, Paul mellett még Lux anyukája, Lou is tudott róla. Szuper.

Harry tényleg megoldotta a hazamenetelt, ugyanis Paul pár méterrel arrébb várt minket egész este, természetesen egy fa mögött, ahol nem látott semmit. Úgyis aludt egész végig, úgyhogy ez nem volt gond.  Nem voltunk olyan messze New Yorktól, mint én azt hittem, de továbbra sem mondta el egyikük sem, hogy hol voltunk. Legalább hússzor rákérdeztem és még fogadást is kötöttem, de a válasz csak annyi volt, hogy ’Harry titkos helyén’. Próbáltam a környezetből kikövetkeztetni valamit, de nem ment. Ez az én formám.

-   Lefotózhatlak? – kezében telefonnal fordult felém, azonban én a kezemmel takartam el a fejemet.

-   Miért? – suttogtam a kezem mögül.

-   Csak úgy. Na, kérlek. – nyújtotta el az utolsó szót és kiskutyaszemekkel nézett rám.

-   Oké, de várj. Adj egy szemüveget. – kezembe nyomott egy piros, szív alakú napszemüveget, amin én csak kuncogni tudtam. Felvettem, majd Harry idétlen képén nevetni kezdtem, amit Ő le is fotózott. A következő pillanatban már az Ő fején volt a szemüveg, rajtam meg a sapkája. Szépen néztünk ki, és az a legjobb, hogy ennek a felét meg is örökítettük. Pault párszor kuncogáson kaptuk, ekkor mi is nevetni kezdtünk. Olyanok voltunk, mint két kisgyerek.

Szinte az egész út így telt, három óra hamar elment. Csak nevettünk, nevettünk és nevettünk és nem bírtuk abbahagyni. Egyikünk hülyébb fejeket vágott, mint a másik, és ezt folytattuk a liftben is. Mondanom sem kell, hogy a szomszédom – aki valami különleges okból nem bír engem – ismét kinézett az épületből. Nem tudom, mi a baja a nőnek, de egyszer fejbe csapom, az biztos.

Megkerestem a kulcsokat, majd résnyire nyitottam az ajtót. Hallottam, hogy a kutyám, Breezy futásnak ered és az ajtóban állva vár és ugat.

-   Van kutyád? – Harry próbált benézni a résnyire nyitott ajtón.

- Igen. Breezy. – kinyitottam az ajtót, majd lehajoltam hozzá, adtam egy puszit a fejére és megsimogattam. Természetesen odament Styleshoz is és összenyalta a kezét. – Kedvel téged. – mondtam.

-    Engem ki nem kedvel?

-    Te egókirály. – nevettem. – Köszönöm az estét.

-    Nincs mit. – mosolygott. – A képet pedig megpróbálom nem feltenni Twitterre.

-  Ha fel mered tenni, én esküszöm, kinyírlak. – fenyegető fejjel, széttárt kezekkel jeleztem, hogy komolyan gondolom a dolgot.

-  Nyugi, nem teszem fel. Én is köszönöm az estét. – azzal közelebb lépett és megcsókolt. – Szia. – lehelte a számra a szavakat, majd pillanatokon belül eltűnt.

Amazing night with the amazing @dianajones xx 

Én bementem a lakásba, megfürödtem és kicsit játszottam Breezy-vel is. Mivel a telefonom lemerült, gondoltam, bekapcsolom a laptopomat. Azon is lehet Twitterezni, nem? Furcsa.. megnőtt a követők száma és kaptam pár privát üzenetet is. Nem volt erőm megnézni őket, gondoltam, nem fontosak. Az utóbbi négy óra tweetjeit mind megnéztem és kíváncsiságból Harry adatlapjára is rámentem. Nem láttam semmi érdekeset, kivéve egy tweetet és a hozzá tartozó képet.

Kinyírom – hangzott a fejemben a gondolat. Lecsuktam a gépet, a fejemet a párnába nyomtam és álomba is szenderültem.