37. fejezet

Utólag is sok-sok bocsánat, hogy az előző rész összedobott volt, de még arra sem volt időm, hogy felköszöntsem Liamet. Ezért most rettenetesen szégyellem magam, így utólag is boldog szülinapot neki! Plusz gondolom már sokan hallottatok a Belieber-Directioner Twitter-háborúról. Nos, mivel én mindkét tábort erősítem, meg szeretnélek titeket kérni, hogy segítsetek az olyanoknak, mint én, akik mind Justint, mint a 1D-t szeretik. Tweeteljétek a #BeliebersLoveDirectioners szavakat, így talán sokan meglátják majd, hogy a Belieberek többsége nem szőrösszívű. Köszönöm, előre is :) Észrevehettétek, hogy oldalra került egy új modul, amiben a következő részből találhattok pár sort, így talán kicsit jobban felkelti majd az érdeklődést a történet. Kaptam egy díjat, Ari:)-tól, neki innen köszönöm a Liebster Award-ot!

Minden összejött

„Drága Harry!

Tudom, milyen mélyen érintett a nagyi betegsége, de most egy újabb rossz hírt kell közölnöm. Hetekkel ezelőtt akartunk már szólni, de egyszerűen nem tudtuk, hogy kezdjünk bele. Gemma már tudja, és Ő is teljesen kivan. Próbáltunk úgy játszani, mintha minden oké lenne, de tudnod kell, hogy minden felfordult a családban. Szeretlek fiam, büszke vagyok rád és bocsánat, hogy nem mondtam ezt el ezelőtt. Próbáltalak elérni telefonon, de aztán úgy döntöttem, inkább leírom, hisz úgy sem tudtam volna megszólalni. Apádról van szó. A nagyi betegsége óta mindenki extra ideges, ezt próbáljuk leplezni, de nem igazán megy. Tudod, hogy apád elég mély időszakon ment át. Elvesztette a munkáját, majd elköltözött. Felfordult minden körülötte, de úgy látszik, most talán vigaszt talált majd. Újra van munkája, összeköltözött a barátnőjével, akit karácsonykor el is vesz. Tisztában vagyok vele, mennyire szereted apádat, és mennyire utálod a barátnőjét, de ezt próbáld elfogadni, jó? Robint is sikerült, próbáld meg ezt is. Örülj apád boldogságának, bármennyire is nehéz.

Ölel, csókol: anya.”

Remegő kézzel tettem le a levelet. Mégis miért? Miért veszi el azt a ribancot? Sosem tagadtam, hogy utálom apa barátnőjét, Kylie-t és titokban mindig azt akartam, ha nem is anya mellett lesz újra boldog, legalább egy normális csajt találjon magának. Erre talált egy ilyen ribancot. És el is veszi?!

Mérgesen pattantam fel és csörtettem a konyhába. Felültem a pultra és magam elé bámultam. Ez mind miattam van, tudom. Szólnom kellett volna apának, hogy ne tegye ezt. De meg sem mondta. Felkaptam egy közelemben lévő tárgyat - ami jelen esetben egy tányér volt -, ésa földre vágtam. A kezembe temettem az arcom és eszeveszett sírásban törtem ki.

Diana szemszöge

Fogalmam sincs, mi baja lehet Harrynek, de azt tudom, hogy beszélnem kell vele. Mostanában elég sok rossz dolog történt vele, kezdve a menedzsmenttől a nagymamájáig. A konyhába érve a pulton találtam rá a göndör fiúra. A feje a kezeibe volt temetve és szinte rázkódott a sírástól. Felültem mellé és lágyan simogatni kezdtem a hátát. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki az anyukájához bújik. Pedig, elég furcsa lenne, ha én lennék az anyukája, több okból is.

-  Pihenned kéne. – fogtam meg a kezét. Késő volt. – Majd holnap beszélünk róla, oké? – lassan lemásztam a pultról. Megfogtam a kezét, úgy vezettem fel. Továbbra is sírt, egyszerűen nem akarta abbahagyni.

A hálószobában teljesen sötét volt. Beleütköztem az ágyba, így megütöttem a térdemet. Fájdalmamat csak egy halk ’áú’-val jeleztem. Amikor megfordultam, Hazza mellkasába ütköztem. Egy kis puszit leheltem a szája szélére és már indultam is aludni. Fáradt voltam, mindennél jobban vágytam egy kis alvásra, de a kis szupersztár nem engedte. Elkapta a derekam, magához húzott és hosszasan megcsókolt.

Vadul faltuk egymás ajkait. Beugrott az eredeti terv: alvás, alvás és alvás. De ha ezt folytatjuk, akkor abból tuti nem alvás lesz (tapasztalat).

-   Állj. – szakítottam meg a csókot.

- Mi nem jó? – próbált ismét a számhoz férkőzni, a kezét lejjebb csúsztatta a derekamon. Minden akaratomat és erőmet összeszedtem.

-  Most tényleg pihenjünk, jó? – toltam el magamtól. – És ez alatt az alvást értem. – nehéz volt megadni magam.

Kivételesen az én akaratom nyert, és tudtam aludni. Hazza egyik kezét áttette rajtam, amit elég erősen szorítottam.

-   Köszönöm. – súgta és adott egy puszit a hajamra.

-   De mégis mit? – rajzolgattam unalmamban kis köröket a kézfején.

-    Hogy itt vagy.

Elmosolyodtam, becsuktam a szemem és mély álomba szenderültem.

36.fejezet

Elég érdekes rész lett, nem mondom. Nem tudom, milyenre számítottatok, de most csak ez jött össze, így utólag is elnézést. Megnyugtatlak titeket, hogy David most egy időre eltűnik a képből, de aztán ki tudja, mi lesz még. Nem lett hosszú a rész, és nem a legjobb, de azért remélem, olvasható :)

Anne levele

Harry szemszöge

’Itt vagyok Londonba, nem jössz át?’; ’Diana, drága, nem felejtettelek ám el, remélem te sem engem’;  ’Hogy van az a Styles gyerek? Én jobb vagyok nála, hidd el!’; - olvastam fel az üzeneteket hangosan. Mentem is a következőre, ám megint megszólalat az a rohadt idegesítő, idióta csipogó hang. ’Ma este a The Boardwalk bárban . Öltözz ki.’

Leszaladtam, de halottam az utánam koslató lépteket, amik alig értek utol. Felkaptam a kabátomat, bevágtam az ajtót, beültem a kocsiba és az üzenetben említett bárhoz hajtottam. Az ott lévő álló hatalmas tömegben, a sürgő forgatagban csak egy dologra figyeltem: egy magas, szőke fejet kerestem. Nem sokkal később ki is szúrtam a bár mellett. Akaratlanul elindultam felé. Harry ne csináld ezt, még tuti megbánod. De nem hagyhatom… Minimális gondolkozási időm volt, de tettem azt, amit helyesnek véltem. Egy hatalmasat húztam be Davidnek, akinek felrepedt a szája.

-  Na mi van, Styles? Elhagyott a barátnőd? – tápászkodott fel a földről. Vagyis, tápászkodott, volna, ha bele nem rúgok.

Rugdostam és ütöttem, ahol értem. Két nagydarab férfi húzott vissza, gondolom a kidobók. Gyakorlatilag berángattak a kocsimba. A fejemet a kormányba vertem, így már nem csak a kezem, hanem a homlokom is vérzett. Nem éreztem, hogy rosszat tettem volna. Jelentsen fel, leszarom. Rohadtul nem érdekel. Elegem van a gyerekből és Ashnek is szólni fogok, az is biztos. Eddig sem jött be az a nagy szöszi feje, de ezek után meg már abszolút nem fog.

Lassan hajtottam vissza a házba. Most mégis mit fogok csinálni? Mit mondok? Nem tagadom le, hogy bevertem David képét, de tudom, hogy ezzel sok mindenkinek csalódást okoztam. Hát, hajrá Styles, eljött az idő.

Halkan nyitottam be a házba, ahol minden villany égett. Az egyik szekrényen észrevettem egy baseball-sapkát, azt gyorsan a fejemre raktam, a kezemre pedig kesztyűket húztam.

- Miért van rajtad sapka és kesztyű? – pillantottam meg egy fejet. A földet kezdtem kémlelni.

- Fázom. – hatalmas kifogás, tényleg. Komolyan ennyire barom vagyok, vagy csak csinálom?

-  Nyáron? 27 fokban? – húzta fel a szemöldökét. – Mégis mit csináltál? – jött oda és kapta le a sapkát a fejemről. A kesztyű is lekerült rólam. Egy kérdő tekintettel találkoztam.

-  Tudod .. – na, hogy is kezdjek hozzá? – megvertem Davidet. – jelentettem ki egyszerűen és húztam fel vállamat, mintha ez semmit sem jelentene. Pedig jelentett.

- Mivan? – vágott egy érdekes képet, amin nekem csak nevetnem kellett. Meglepődöttnek, vagy mérgesnek szánta, mindegy, cuki volt.

-   Legalább békén fog hagyni. – tisztáztam a dolgot ennyivel.

Mélyen aludtam a kanapén, de arra keltem fel, hogy valaki figyel. Tekintete fel és le járkált rajtam.

-  Ez neked jött. – nyújtott a kezembe egy levelet.

Félve kezdtem olvasni a sorokat.

"Drága Harry!

Tudom, milyen mélyen érintett a nagyi betegsége, de most egy újabb rossz hírt kell közölnöm..”

35. fejezet

Nem tudom, mi történt, de egyre többen olvastok, ennek én csak örülni tudok :) Most dobtam össze gyorsan a részt, de az ihlet megvolt és az elejét már megírtam, így nem volt nehéz dolgom. Kicsit hosszabb lett, és szomorú is, de remélem, attól még tetszeni fog. Nem akarlak lelombozni titeket, de hamarosan itt az iskola, és ezzel együtt a sok elfoglaltság, tanulás. A blog menni fog tovább, én úgy hetven részesre tervezem, de nem biztos, hogy nem lesz ennél több/kevesebb. Persze lehet, hogy ritkábban lesznek majd részek, de megpróbálom betartani ezt a két napos időt.

Nem bírom

’Nem szabadott volna így viselkednem, beszéljük meg.’ – olvastam a kijelzőn a Stylestől érkezett üzenetet. Nem akartam egyedül hagyni Eleanort, így nem mentem vissza a házba. Beszélgettünk még kicsit, főleg a bandát beszéltük ki, de nagyon. Lányok vagyunk, pletykásak, ez még belefér.

Ezután Harry háza felé vettem az utat. Beérve csak ledobtam a táskámat, fújtam egy nagyot és mosolyogtam, mert eszembe jutott, mit mondott El a srácokról. Mindig is szimpatikus volt, elég sok közös témánk is van, így minden jó. Tényleg igaz, hogy olyan, mint Louis lány megfelelője. Bár Louból néha egy is sok.

- Mégis hol a fenében voltál? – rontott ki Harry a nappalinak nevezett helyiségből. Nappali, de még csak egy nyomorult kanapé van benne és egy TV.

-  Eleanorral. Azt hittem, tudod. – a táskámhoz mentem és elővettem a telefonom, amely egy újabb üzenetet jelzett.

-  Szerinted ezt minek találták ki? – tépte ki a készüléket a kezemből.

-  Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. – kiabáltam. – Azt mondtad, megbeszéljük, erre megint agresszív vagy. Harold Edward Styles, mégis mi a franc bajod van? – utálta, ha így szólítják, egyszerre felment benne a pumpa, ha valaki a teljes nevén szólította.

-   A nagymamám rákos. – nyökögte, szinte már majdnem sírt.

-  Úristen.. – egy pillanatra nem tudtam, mit mondjak. -  Ezt.. ezt miért nem mondtad? – lassan közel mentem hozzá, Ő reakcióból a karjaimba vetette magát. – Ezért viselkedtél úgy?

-   Igen. – fúrta bele a fejét a vállamba és sírni kezdett.

Csak sírt és sírt, én pedig a hátát simogattam, órákig. Nem tudtam, miért viselkedik így. Azt sem tudtam, hogy a nagymamája beteg, hisz pár nappal ezelőtt még Holmes Chapelben voltunk, ahol egyik rokonuk sem volt letört és senki sem beszélt róla.

Hazza egész nap az ágyban feküdt, nyakig betakarózva és sírva. Nem tudom, szereti-e a csokit, de valószínűleg igen, és ilyenkor az a legjobb gyógyszer.

- Beszélnél apukádról? – egyik kezével a szemét törölgette a másikkal meg a csokit ette. Érzékeny pontot talált el apuval.

- Hát.. – méláztam el pár pillanatra – legyen. – sóhajtottam. – Apu amerikai volt és együtt járt középiskolába anyukámmal, New Yorkban. Anya 18 éves volt, amikor megszülettem, és ekkor költöztek apukámmal a nagymamámékhoz, Olaszországba. Úgy volt, hogy csak addig maradnak, amíg kicsit idősebb nem leszek és akkor visszamehetünk. Apa mindvégig anyuval volt, teljes mértékben támogatta. A negyedik szülinapomon elég sokáig dolgozott, mivel alkalmi munkákat vállalt, sosem tudta, meddig kell maradnia. Este tízig vártunk rá, de nem jött. Később kaptunk egy telefonhívást a rendőrségtől, és kiderült, hogy sietett haza, hogy velünk legyen, de egy részeg sofőr belehajtott. Az a legszörnyűbb ebben, hogy a sofőr nem halt meg, karcolásokkal megúszta, de apu két nap múlva a kórházban meghalt. És ezt végignéztük. – lassan fejeztem be a mondatomat és a meghalt szónál én is sírni kezdtem.

Sosem beszéltem még senkinek sem erről a tragédiáról, még anyával sem voltam hajlandó megbeszélni ezt. Persze, azóta van egy nevelőapukám, Bryan, akit imádok, de sosem pótolhatja azt a helyet, amit apa hátrahagyott. Harry örülhet, hogy él az igazi apja, akire mindig számíthat, és mindig keresheti, ha baj van.

Olyanok voltunk, mint két szappanopera szereplő. Csak sírtunk és sírtunk, és már mindkettőnknek hányingere volt a sok csokitól.

- Figyelj, mi lenne, ha abbahagynánk a sírást és elmennénk bulizni? – vetette fel az ötletet, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni. Két órával ezelőtt még mindketten letörtek voltunk, eszünkbe sem jutott volna ilyen, most meg bulizni akar menni. Bár, Harrytől mi mást várhattam volna.

- Bulizni?

-  Tudod, iszunk, elleszünk. – á, szóval le akar részegedni.

-  Erre nem ez a megoldás. Attól még, hogy leiszod magad, a problémáid nem oldódnak meg. – válaszoltam egyszerűen.

És ismét megütötte a fülemet az a rettenetesen idegesítő csipogó hang, amit a telefonom akkor ad ki, amikor üzenet érkezik. Nem várok tovább, megmutatom Harrynek az üzenetet. Én ezt már nem bírom.

34. fejezet

Rettentően köszönöm a kommenteket és a sok-sok olvasót, ez nagyon sokat jelent! De az még többet, hogy tényleg szeretitek a történetet. Köszönöm :) Korábbra terveztem az új részt, de most van csak időm, hogy feltegyem. Megismerhettek egy más Harryt és Eleanor vallomásával is szembesülhettek - ami természetesen a való életben nem így van. Olvastam, hogy Louis nyert egy díjat, a 'Legjobb segg a popiparban' kategóriában. Gyerekek, ez kész :D

Megváltoztál .. nem jó irányba.

- Micsoda? – csúszott ki egyszerre a számon. – De mégis miért?
- Szerintük nem tesz jót a karrierünknek, ha már egyikük sem szingli. – mi az, hogy egyikük sem szingli? Harry, te most szórakozol?
- Mi van Niallel? Ő szingli, nem?
- Niall és Annie összejöttek.
- Ó értem, és ezért mi szakítsunk? – akadtam ki. – Nem gondolod, hogy ez egy kicsit nevetséges? Mert szerintem az.
- Én.. – nem hagytam szóhoz jutni, folytattam a monológomat. Nem szeretem, ha félbeszakítanak és most különösen mérges voltam.
- Harry, boldog vagy nem? – tettem fel a kérdést, mire válaszul csak bólogatott. – Akkor meg? A rajongóknak el kell ezt fogadniuk. Úgy tudtam különben is, hogy a zenéről szól a dolog, nem mások kapcsolatáról.

Kiviharoztam a szobából a legközelebbi fürdőbe. Három volt belőle, de így is voltak kétségeim, hogy jó helyre megyek-e. Tükörbe néztem. Nem szomorú voltam, hanem mérges. Megmostam az arcom és a csapnak támaszkodtam. Mégis hogy kérhetnek ilyet? Harry meg belemegy? Ilyen nincs, komolyan. Erről szól a mai világ? A pénzről? Én úgy tudtam, a rajongók boldogok, ha az imádottuk is boldog, de ezek szerint nem.

Leültem a kád szélére és úgy bámultam ki tovább magamból.. Felidéztem az üzeneteket, amiket kaptam, a sok beszólást, a sok unott, megvető pillantást. Fájt.

-   Én nem megyek bele a dologba. – nyitott be göndörke az ajtón. Szavait figyelmen kívül hagyva bámultam tovább magam elé. – Hozzád beszélek! – kiabált rám.

-  Mégis mi a bajod? – förmedtem rá. – Úgy viselkedsz velem, mintha egy rongy lennék. Harry, én ember vagyok, és velem így ne beszélj. – álltam fel és léptem hozzá közelebb.

- Hogy kéne beszélnem? – most Ő jött közelebb, de én hátráltam. Agresszív volt, sosem láttam még ilyennek. – A menedzsment kikészít. Megszabják mit tegyek és mit ne, csak pár tinipicsa miatt.

-   Ne feledd, hogy ez a pár tinipicsa – formáltam idézőjelet ujjaimmal – a rajongód, és gyakorlatilag miattuk vagy híres és sikeres. Megváltoztál Harry – sóhajtottam, - és nem jó irányba. – mentem el mellette. Felmentem az egyik szobába és ott aludtam.

Tegnap óta nem beszéltem Hazzával. Haragszom rá. Én egy kedves, aranyos srácnak ismertem meg, de kifordult magából. Úgy viselkedik, mint egy nagyképű kisgyerek.

Eleanorral ma találkozom, pontosabban negyed óra múlva. Busszal mentem, ami érdekes volt. Sosem buszoztam még Londonban. Letörten sétáltam be az egyik helyi kávézóba, ahol már Eleanor várt. Megöleltem és beszélgettünk elég sokáig.

- Mi a baj? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

-  Harry. – sóhajtottam és tettem le a kávémat, amit épp ittam.

-  Mi történt?

- Kifordult magából. A menedzsment kérésére szakítani akart velem, aztán meggondolta magát, majd tinipicsának nevezte a rajongóit. – El szemei elkerekedtek és egész arcára döbbenet ült ki.

-   Bevallhatok valamit? – meg sem várta a válaszomat – Eleinte fizettek nekem azért, hogy Louval legyek. – na, most én köptem ki majdnem a kávémat. Fizettek neki? – A menedzser ötlete volt, hogy együtt legyünk, ezzel reményt nyújtva a rajongóknak, hogy nekik is van esélyük. De aztán megszerettük egymást. Én nem kérek több pénzt azért, mert szeretem Louist. Tényleg szeretem Őt. – a végére könnyek gyűltek a szemébe. Gyorsan odamentem és megöleltem.

A telefonom ismét rezgett a zsebembe. Némára volt állítva, de kaptam két üzenetet. Már amikor megláttam a David nevet, akkor továbbmentem és megnyitottam a legfelső üzenetet, amit Harrytől kaptam.

33. fejezet

Meghoztam az új részt, ami egy gyors eszmefuttatás lett. Lényegében olvasható és lesz szerepe a további dogokban, de ez most nagyon spontán jött. Amint látjátok, van pár újítás. Az összes bejegyzésben máshogy rendeztem a szöveget és a képet, valahol még elcsúszik, de az kijavítom. Emellett kékesre váltottunk - köszönöm Noricii. Én imádom a kéket, és a fejlécet is, mégegyszer hatalmas köszönet. Utólag is bocsánat, ha valakinek nem tetszik a rész, de sok dolgom volt a bloggal a napokban. A díjat, amit újonnan kaptam pedig kitettem a Díjak oldalra, akiknek küldöm, azok úgyis kapnak majd üzenetet. Jó olvasást :) 

Összeköltözés és a menedzsment 

Nem szóltam az üzenetről senkinek. Tudtam, ha Leának szólók, Ő ráküld valakit Davidre, ha meg Harrynek, akkor meg egész délután a hisztijét és a fenyegetéseit hallgathatom – amihez pillanatnyilag semmi kedvem.

Tetszik London, nagyon szép város, legalábbis az eddigiek alapján az. Hazza talált magának házat, pedig már azt hittem, sosem végzünk majd. De hát Mr. Szupersztárnak nagyok az igényei, ugyebár, így elég nehéz megfelelni neki. Elég szép házat talált, amit kézpénzből ki is fizetett. Hát, akkor nyeltem egy nagyot. Éltemben nem volt még ennyi pénzem, mint neki. Pedig ez csak egy kis része abból, amilye van. Apukám mindig azt mondta, a tinikből lehet meggazdagodni – igaza volt.

Voltunk várost nézni, aztán visszamentünk Holmes Chapelbe. Fájó szívvel hagytam ott Londont, de úgy megszerettem ezalatt a két nap alatt a Styles családot, hogy valamelyest azért vártam, hogy visszaérjünk már.

Csak egy gond van: Harry nem akar itt maradni. Le akar cuccolni Londonba, mert Louis és El is a városban lesznek a hétvégén, és velük akar szórakozni. Én már beszéltem meg Elel egy lehetséges találkozót, de nem gondoltam volna, hogy ez még a hétvégén összejöhet. Örülök neki, mert nem volt eddig időn összeismerkedni, pedig sok jót hallottam már róla.

- Biztos, hogy elmenjünk? – kételkedtem, miközben a ruháimat pakoltam a nagy bőröndömbe. – Még csak most jöttünk.

- Biztos. Itt az esély, hogy megismerd Londont, mit kételkedsz? – kicsit meglepett, mert sosem beszélt még velem így. Laza próbált lenni, de nem igazán ment neki,

-  Harry, ez nem a te stílusod. – felkuncogtam, de Ő valószínűleg nem fogta az adást.

A bőröndöm behúzásával vacakoltam, de semmiképpen sem akartam segítséget kérni, gondoltam, majd egyedül megoldom. Nem sikerült, így muszáj volt megkérnem göndörkét, hogy segítsen. Nem sokra mentünk.

-   Ő kicsoda? – csempészett ki egy képet a ruháim közül.

-   Apukám. – válaszoltam. Gyorsan elvettem tőle a képet és zsebre tettem.

- Mi történt vele? – figyelmen kívül hagytam a kérdését. Örültem, hogy végre sikerült behúznom a csomagom zipzárját. De szomorú is voltam, mert apuról sosem beszéltem még senkinek sem, és ez a kép most előhozott rengeteg emléket és fájdalmas napot.

El is búcsúzkodtunk és felmentünk Londonba. Első nap várost néztünk. Már egy napja, hogy kaptam azt az üzenetet, de azóta sem válaszoltam. Kaptam még egyet is, de nem foglalkoztam vele. Ez zaklatásnak minősül, úgy tudom, de egyszer úgyis megunja majd, ismerem Davidet. Remélem, hogy békén fog hagyni, mert elvileg Ashel jár – aki mellesleg hajthatatlan.

Sokan megállítottak az utcán. Nem tudom ezt hogy lehet megszokni, de engem picit zavart. Beültünk este egy kis cukrászdába sütit enni, ahol szintén voltak rajongók. A nap nagy részében csak Hazzával foglalkoztak, így meglepett, hogy velem is szóba álltak.

- Tényleg összeköltöztök Harryvel? – sikított fel az egyik lány.

-  Nem. – kaptam fel a fejem. – Ezt hol olvastátok?

-  Egy csomó újságban ez van.

Elolvastam az újságokat. Honnan vesznek ilyeneket? Csak házat néztünk, Harrynek. Nem kettőnknek, neki. Istenem.

Ez volt mindkettőnk első estéje a londoni házban. Egész otthonos volt, engem még mindig lenyűgözött. Hatalmas.

-  Beszélhetnénk? -  tekintetemet elemeltem a kivilágított városról az angol fiúra.

-  Persze, mi történt?

- A menedzsment azt akarja, hogy szakítsunk..

32. fejezet

Elnézést, hogy most hoztam csak a részt, de most sikerült gépközelbe jutnom. Örülök, hogy kíváncsivá tett titeket és érdekel a dolog. Nem tudom, mennyire emlékeztek még David-re, de aki az elejét olvasta a történetnek, az biztos tudja, ki Ő. Aki meg nem, annak ajánlom a 2.-3. fejezetet, onnan kiderült. Nos, akkor jó olvasást :D

Ünneprontó üzenet 

Nyugodt voltam, vagyis próbáltam az maradni. Nincsenek rossz emlékeim, sosem volt rossz életem, de egy évet rá pazaroltam és miatta minden felfordult körülöttem. Úgy éreztem, a vérem szélsebességgel száguld az ereimben. Úgy zsongott a fejem, mint akit kalapáccsal ütnek.

Próbáltam felállni és megtartani az egyensúlyom, de nem ment. Rossz volt rágondolni, és arra amit tett. Pedig én szerettem.

-  Hé, jól vagy? – kapott el Harry és ültetett le az ágyra.

-  Teljesen biztos vagy ebben? – néztem rá könnyes szemekkel.

-  Sajnos igen. Tudom, hogy arra gondolsz, mit tett veled – simogatta a vállamat -, de lehet, hogy azóta megváltozott.

-  Csak az a baj, hogy Ő sosem változik meg. – töröltem le a szememet. – Figyelmeztetnünk kell Ashleyt. – felpattantam.

-  Szerinted én már nem figyelmeztettem? – nyúlt Hazza a kezem után. – Hajthatatlan.

-  De mi van, ha vele is ezt teszi? – kezdtem megint sírni, miközben a csuklómra néztem.

-  Ash erős lány, és tud segítséget hívni, ha muszáj. Kérlek, bízz benne, oké?

-  Oké. – hozzábújtam. Nem tudom meddig állhattunk így, de már a többiek is hazaértek.

Nem volt kedvem megfürödni. Olvastam és gondolkoztam. Szeretek kibámulni az ablakon és gondolkozni. Bármin.

-  Holnap megyek Londonba házat nézni. Nem jössz el? – karolt át valaki hátulról.

-   Nem akarok zavarni.

-    Lou is jön. Na.. – kiskutyaszemeket meresztett.

-    Jólvan, elmegyek. – adtam meg magam.

-   Amúgy, Eleanor telefonált, hogy a héten Londonban lesz, és elmehetnétek egy csajos napra, ha benne vagy. Azt mondta, hívd fel.

-   Más nem akar még látni engem? – húztam fel a szemöldököm.

-  Ami azt illeti, szeretne még látni valaki téged. – kaján vigyor terült szét a göndör fiú arcán. Hirtelen nagyon nem esett le, hogy miről beszél. – Tudod, elkezdtünk valamit.. – súgott a fülembe – amit nem fejeztünk be. – húzta le a ruhám pántját.

Végül aztán, amit elkezdtünk, azt be is fejeztük. Szélsebességgel rohantak az órák a fejem fölött. Azon kaptam magam, hogy Harry Londonba készülődik és nekem is kéne. Nem volt sok kedvem felkelni. Összekészülődtem. Ismét egy hosszú autóút elé néztünk. Nem voltam oda a hosszú utakért. Sokszor volt hányingerem és unatkoztam is.

London mindig is az egyik álomvárosom volt. Vonzott a sok régi épület, a sok nevezetesség, a sok kedves ember.

- Lou! – futott Harry a számomra még ismeretlen nő felé. Tudtam, hogy Ő a fiúk stylistja, de sosem találkoztam még vele. Megölelték egymást, aztán én is bemutatkoztam és elindult a házkeresés.

Nem maradtunk észrevétlenek, sajnos. Ezt a gyereket mindenhol észreveszik. Viszont érdekes, hogy Hazza tök természetesen viselkedik a sok kamera előtt – ugyanúgy hülyéskedik, ugyanúgy nézegeti nyugodtan a házakat. Nekem ez még nagyon új és már most idegesít. Valahogy éreztem, hogy ezért még lecseszést fogunk kapni és tuti címlapra kerül majd a fotó.

A hírek gyorsabban terjedtek, mint hittem. Fél órával később a képek bejárták a világhálót, sorra kerültek fel a cikkek. Kaptunk üzenetet Paultól, a srácoktól. A menedzsment nem díjazta az ötletet, így a megérzésem bejött, és találkozót hívtak össze a fiúkkal jövő hétre.

Engem  Lea keresett, olyan szöveggel, hogy ’Jaj, de édik vagytok’. Natalie is írt, amit csodáltam, hisz eléggé összevesztünk múltkor, és azt hittem, szóba sem fog majd állni velem. De szerinte is cukik vagyunk.

Teljesen nyugodtan sétáltunk tovább London utcáin. Harrynek nagyon tetszett egy ház, így bementünk megnézni. Csak ámultam, mekkora. A telefon közben tízszer rezgett a zsebemben. Szép lassan kapcsoltam és elolvastam a beérkezett üzenetet, ami ismeretlen számról volt.

’Cuki a szépfiúd. Nem jössz inkább át hozzám, drága? A te Davided. ’

31. fejezet

Sziasztok! Elnézést, hogy megint egy összedobott résszel jöttem, de nem voltam itthon tegnap. Hajnali kettőkor értem haza és akkor fejeztem be a fejezetet. Lehet, hogy rövid, de össze kellett szednem a gondolataimat álmosságomban. Továbbra is köszönöm a sok-sok megjegyzést és a díjakat! Ki fogom majd tenni őket. A következő rész kedden fog jönni. 

Ismerős fiú?!

Megtettem az utolsó pár lépést a lépcsőn lefelé. Szembe néztem Harolddal, aki éppen valami idióta viccet mesélt Ashleynek. Honnan tudtam ezt? Láttam a fején. Ismertem.

Harry szemszöge

Épp valami idóta faviccet meséltem Ashnek és próbáltam nevetésre bírni, amikor véletlenül – teljesen véletlenül – a lépcső felé. Fültől-fülig mosoly terült a fejemre és büzske voltam. Végig néztem a lépcsőn lejövő lányon, aki az én barátnőm volt. Lehet féltékenykedni. Hullámos haja lágyan omlott a szép kis vállára, az én általam kiválasztott kék ruha kihangsúlyozta a derekét. Milyen költői vagyok!

- Levonszolnád már azokat a szexi lábaidat? – türelmetlenkedtem. Bár megbántam már, hogy kimondtam ezt a mondatot, anya is meggyilkolt párszor a szemével.

-Türelem rózsát terem. - milyen bölcs. – Esetedben szexi lábakat. – felnevettem. Oké, inkább lónyerítésnek hallatszott a dolog, Diana hasba is vágott.

- Indulhatunk? – csapott rá anyu a kezemre, ami a barátnőm fenekén pihent.

Átsétáltunk Ashék házba, ahol az összejövetelt tartották. Mindig szoktak kertipartit tartani, ha hazajövök, ami nem sűrűn fordul elő. Kicsit lemaradtunk, így anya nem csapott rá a kezemre és nem gyilkolt meg gondolatban, ha a kezem egy formás popsin pihent.

Ettünk-ittunk, tartottam beszédet, szórakoztunk, anya tudta nélkül sört ittunk. Nem is gondoltam, hogy a csajok szeretik a sört, de ezek szerint igen. A medencébe lógattuk a lábunkat. Ash jelent meg a hátunk mögött, egy pohár üdítővel.

- Abba kéne hagynod az ivást. – vette el tőlem a sörösüveget. – Amúgy, hogy kerültetek ti délelőtt a medencénkbe? – igazította meg szőke haját.

- Meglepetést szerveztem és ide kerültünk. – cirógattam meg Dia combját. Kezem csak feljebb és feljebb csúszott.

-  Szobára! – kiabált mellettünk Ash. Nem vagyunk süketek, szóval megértettük volna kiabálás nélkül is.

- Benne vagyok! – kajánul mosolyogtam és már pattantam is fel.

- Beszélhetnénk előtte? – húzott félre Ash.

Diana szemszöge

Visszamentem Harryékhez pihenni. Vajon miről beszélhetnek? Bízom bennük. Talán. Betettem a fülhallgatóimat és dúdolni kezdtem az éppen lejátszott dalt, aztán már énekeltem.

You said you needed a little time for my mistakes
It's funny how you use that time to have me replaced
Did you think that I wouldn't see you out at the movies?
Whatcha doing to me?

Az ajtónak háttal ültem, úgy bámultam ki az ablakon. Végeztem a sorokkal. Valaki becsatlakozott.

You're taken' him where we used to go
Now if you're trying to break my heart
It's working 'cause you know
That, that should be me holding your hand

- Beszélnünk kell. – tette kezét a vállamra.

-  Mi van Ashel? – fordultam felé.

-  Ashley jár valakivel.

- De kivel? – valamelyest megkönnyebbültem, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem fog ráhajtani Hazzára. Meg amúgy is, ha ráhajtott volna, biztos kitépem a festett szőke haját. Még mindig nem szimpatikus, de ez gondolom sok mindenkinek lejön a stílusomból amit az Ő társaságában alkalmazok.

-  Nem fog tetszeni, de …

Kisebb sokkot kaptam, amikor meghallottam a számomra is ismerős fiú nevét. Csak az járt a fejembe, hogy miattam van itt, és az én életemet akarja megkeseríteni.

30. fejezet

Meg is érkezett a következő rész. Volt egy elképzelésem, hogy milyet szeretnék, hát abszolút nem olyan lett. Köszönöm a hozzászólásokat, szeretlek titeket.♥ Tervezek pár újítást, új fejlécet és kicsit kidolgozom a menüpontokat is. Olvastátok, hogy Harry milyen tetkót akar? Ne értések félre, én elfogadom, hisz az ő élete, de meg fogja bánni, ezt előre látom. Mindenesetre sok sikert neki. 

Vizes meglepetés 

Álmosan túrtam a hajamba. Végig az járt a fejembe, hogy hová lett Harry. Oké, tudtommal egy házban még senki sem tűnt el, szóval nem fogok a rendőrségre menni, de kicsit féltem attól, hogy esetleg miss szőkebabánál (Ashley) van. Lassan felkeltem, felöltöztem és elég fáradt fejjel leballagtam a konyhába. Gemma szorgosan írogatott valamit, Anne reggelit csinált, Robin pedig munkába készülődött.

Leültem Gemma mellé, elvettem a müzlit és a tejet és enni kezdtem.

- Van egy meglepetés a kertben, kijönnél? – cirógatta meg Robin a vállamat. Tekintetem összetalálkozott a kedves szemeivel.

-  Persze. – álltam fel. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet az.

-  Ezt feltennéd? – Anne egy kendőt nyomott a kezembe. Összeráncoltam a homlokom. – Nem akarjuk, hogy lásd a meglepetést.

Felkötöttem a kendőt, ami elfedte a szememet. Robin és Anne óvatosan vezettek ki a kertbe, ahol valamit nekem adtak. Kitapogattam. Műanyag volt, valami volt benne, ugyanis amikor megmozgattam, valami folyadék fel és le csordogált a belsejében. Vízipisztoly?

A következő pillanatban valami hideget éreztem a pólómon, ami teljesen átázott. Víz. Lekaptam a szemem lévő kendőt. Hát persze, hogy Harry volt az. Ki más találna ki ilyet?

- Ezt még visszakapod! – hangsúlyoztam a szavakat dühösen. Összevizeztem az egész pólóját, és a végén már ott jártunk, hogy Ő vizesebb volt, mint én.

-  Elkaplak! – futni kezdem előle, miközben a hátamat lőtte. A többiek csak nevettek az ajtóban.

Harry elkapta a csípőm, felemelt és átvitt a szomszédba. Ashleyékhez. Amint megpillantottam a medencét, tudtam, hogy nem könyörül rajtam. Kecses mozdulattal dobott bele a vízbe. Egy ideig csak kapálóztam, aztán dühösen jöttem fel a víz alól.

-  Nem tudok úszni! – kiabáltam félelmemben. Ez nem volt igaz, de csak így érem el, hogy bejöjjön Ő is. Göndörke bombaként ugrott be a vízbe. Elértem a célomat, tehát úszni kezdtem.

-  Tudsz úszni? – sepert el egy vizes tincset a szeme elől.

-   Jó a hajad. – kuncogtam. – Kezdek fázni, szóval kimehetnénk?

-   Menjünk. – felkapaszkodtam a hátára és kimentünk.

Biztos nem néztek minket bolondnak, csurom vizesen az utca közepén, nem éppen nyári melegben. Mivel fehér felső volt rajtam, teljesen átlátszott a melltartóm, Harrynek pedig az egész felsőteste.

Anne, mint oltalmazó anyuka jól leszidta a fiát, hogy így összevizezett. Adott törölközőket, és megkért, hogy öltözzünk át száraz ruhába, mert estefele egy összejövetelre megyünk.

Hajszárítóval kezdtük egymást szárítani, amiből semmi jó nem sült ki. Kaptunk leszidást, amiért ilyen hülyék vagyunk, Gemma nem tudott tanulni, Robin elkésett a munkából. Remélem ezért nem fognak megutálni, mert nem volt szándékomban tönkretenni a reggelüket.

-  Kiválaszthatom a ruhádat? – nézett be göndörke az ajtón.

-   Egy feltétellel. – jött beljebb. – Ne öltöztess ribancnak.

- Oké. – leültem az ágyra és figyeltem ahogy Mr. Divatguru Styles válogat a ruhák között. Láttam, hogy észrevett egy igen rövid, fekete, testre simuló ruhát, de leintettem, mielőtt kivehette volna.

-  Mit szólsz ehhez? – kivette az egyik kedvenc ruhámat. Rábólintottam és már mentem is felvenni.

Bizonytalanul tipegtem le a lépcsőn. Figyeltem, nehogy elessek a szoknyámba és leszédüljek. Esetleg koponyatörést szenvedjek, vagy lebénuljak.. oké, befejeztem. Korántsem tetszett a látvány, ami lent fogadott. Hiába volt mindenki csinos – Harry oltárian nézett ki -  és hiába volt mindenki nyakig kisminkelve, egy személy mégis elrontotta az összképet. 

Legegyedibb blog díj

Most nem fejezettel jöttem, hanem egy újabb díjjal. Túl kedvesek vagytok hozzám, komolyan :D

1. Tedd ki a képet a blogodra! – Kint van.

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad! – Köszönöm Macy drága.♥

3. Írj magadról 10 dolgot!

- Divatmániás vagyok. Jól tudok spórolni a pénzzel is, így általában mindig tudok valami újat venni. A régi ruháimat a Vöröskeresztnek szoktam adni.

- Imádok aludni és enni. Az olasz ételek állnak a legközelebb a szívemhez. Szerencsés vagyok, mert családban van a vékony alkat, így ehetek annyit, amennyit tudok. Nem vagyok nagy gyümölcsevő, de mostanában rászoktam, mivel vitaminhiányos vagyok.

- A mostani Olimpia megkedveltette velem a sportot. Tavaly találkoztam Pars Krisztiánnal és Kozák Danutával, és nagyon jó volt őket ott kint látni. Főleg a ritmikus sportgimnasztikáért vagyok oda.

- Utálok magamról beszélni, de ezt már szerintem mondtam párszor :)

- Nem vagyok egy fotogén típus, talán egy kép van, amin normálisan nézek ki.

- Van egy kutyám, Maja, és egy macskám, Mázli.

- Elég sok rokonom van, mamámnak és papámnak nyolc testvére van, nekik nyolcmillió gyerekük és unokájuk. Na, szóval, elég népes családban élek.

- Szeretek fényképezni, és a szobámat dekorálni. Kiskoromban kaptam egy bekeretezett képet New York-ról, ami azóta is a falamon lóg, és imádom.

- Elég érzékeny típus vagyok, sokat sírok. Még a Záróünnepségen is sírtam.

4. Küld tovább azoknak az embereknek, akik szerinted a legegyedibb blogot írják - visszaküldés nincs!

FantasyGirl 

Angel 

Naomi Stanley 

MinnieMouse

5. Hagyj megjegyzést a blogukon, hogy megkapták a díjat! – Kipipálva.

29. fejezet

Nézzétek el, ez nem lett a legjobb. Háromszor írtam át legalább, de végül ez tetszett a legjobban. Nem lett valami eseménydús, talán kicsit megismerhetitek az új szereplőt, de nagyjából ennyi. Láttátok a srácokat az Olimpián? *-* Annyira büszke vagyok rájuk! Csodásak voltak. Zayn haja meg.. húú, rohadtjó. Igazán ügyesek voltak, és persze a sportolóinkra is büszke vagyok. Nem tudom, mikor lesz új rész, valószínűleg csütörtökön, holnap biztos nem, ugyanis olyan szerencsém van, hogy Pars Krisztián holnap jön haza, és családdal együtt megyünk Szombathelyre megnézni. Ahogy már mondtam, gondolkozok egy új történeten, de ez valószínűleg nem 1D-s lenne. Szerintetek érdemes belevágni? Kommenteket ismét várok, köszönöm azoknak akik eddig is írtak!

Hová tűnt Harry?

A Styles család többi tagja szépsebességgel ugrott fel és ölelgette meg Ashleyt. Bambán néztem a meghitt pillanatot. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, így ledermedten ültem tovább az asztal mellett.

    -    Ő itt Ashley. – mutatott Anne a szőkeség felé.

Felálltam, így jobban meg tudtam nézni. Hosszú, szőke haja volt, benne egy hajpánttal. Rövidnadrágot és egy igen kivágott felsőt viselt. Könyörgöm, ki hord ilyen hidegbe nyári ruhát, rajtam kívül? Odanyújtottam neki a kezem, jelezve, hogy rázza meg, de Ő a nyakamba ugrott.

-   Diana vagyok. – erőltettem egy mosolyt a savanyú arcomra.

-    Tudom. – mosolygott vissza. Harry kihúzta neki a széket, majd folytattuk a vacsorát.

Nem tetszik ez nekem. Ahogy egymásra néznek. Azt még eltűrtem, hogy göndörke kihúzta neki a széket, sőt, még azt is, hogy Ashley direkt lebegeti magát előtte, de ebből kezd egy kicsit sok lenni. Próbáltam elvenni róluk a tekintetem, és enni, de csak turkáltam a fagyit, ami előttem volt. A szemem lassan megakadt Hazza combján és rajta Ashley kezén.

Tűrtem, ahogy azok ketten egymást kémlelték egész este. Miután megettük a vacsorát, felajánlottam Anne-nak, hogy segítek neki elmosogatni, miközben a többiek filmeznek. Beszélgettünk, jelentéktelen kis témákról. Egy ideig beállt a kínos csend, amit Ő tört meg.

- Örülök, hogy Harry veled jár. – mosolygott, majd törölt el egy tányért.

-  Igen, én is. – hajtottam le a fejem. – Kérdezhetek valamit?

-  Persze.

-  Mi van Ashley és Harry között? – kérdésemre nem kaptam választ. Némán mosogattunk tovább.

A mosogatás után Anne elment a többiekhez filmezni, én viszont felmentem a szobámba és pizsamába öltöztem. Hoztam pár újságot, és könyvet, amiket unalom esetén tudok olvasni. Kíváncsiságból megvettem egy pletykalapot, amibe a One Directionről volt szó. Csupa olyan, amit tudok. Szerintem az ilyen dolgokat még azok is tudják, akik nem rajongók. Könyörgöm, ki ne tudná azt, hogy Zaynnek fekete a haja? Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Pénzkidobás volt, azt már látom.

Tanulmányoztam a többi lapot is, szerencsére ezekben valamivel hasznosabb cikkek is voltak.

-   Nincs köztünk semmi! – rontott be Harry és csapta be az ajtót. Ijedtemben nekidobtam az újságot.

-   Bocsi. – elpirultam és a lapért indultam, de azt már nem engedte, hogy felvegyem.

-   Ashleyvel nincs köztünk semmi. Legalábbis én nem akarok tőle semmit. – fogta meg a kezem.

-   Rendben. De legközelebb én is akarok filmezni. – váltottam a komor képemről vidámra.

-  Benne vagyok. – mosolygott Ő is. – Amúgy, elkezdtünk valamit délután, amit nem fejeztünk be. – tette kezét a derekamra.

-  Majd máskor befejezzük. Inkább olvassunk. – mentem a könyvek felé, amiket az ágyamra pakoltam.

Nagy nehezen ugyan, de rávettem, hogy olvassuk el az Éhezők Viadalát. Azt mondta, már olvasta, de nekem nem úgy tűnt. Én csak nevettem rajta. Harminc oldalt, ha talán felolvasott, de abból egyet sem értett, így én magyaráztam el neki. Persze, az eszébe jutott, hogy játsszuk el a könyvet – ebbe természetesen nem mentem bele.

-  Itt maradsz? – néztem fel az éppen olvasott újságomból. Ő még mindig nem értette a könyvet, úgyhogy elkezdte megint elolvasni.

-  Maradhatok. – olvasott tovább.

-  De ez így nem jó. – panaszkodtam. – Mármint, te itt olvasol, én meg unatkozzak? – próbáltam valami hiszti félét leverni.

- Úgy látszik, ez a ma esti program. – mosolygott kárörvendően.

- Akkor szia. – letettem az újságot, bebújtam a takaró alá és elaludtam.

Fent voltam párszor éjjel. Harry magához szorított, rám rakott még egy lepedőt, pedig már így is melegem volt. Nem mertem mozdulni, nehogy felkeltsem, így visszaaludtam. Reggel boldogan keltem fel, de éreztem, hogy nincs ott Harry. Megfordultam, de nem volt sehol. 

28. fejezet

És itt is van! :D Talán két órával ezelőtt gyűlt össze az öt megjegyzés, és akkor fel is akartam rakni a részt, de nem találtam képet hozzá. Micsoda probléma, nemigaz? Ma lett egy éves a WMYB. Hihetetlen, hogy egy éve hallottam - én legalábbis - először és azóta imádom a srácokat. Felfoghatatlan. Na, akkor a rész. Múltkor említettem, hogy lesz egy új szereplő, Ashley. Ő most meg is jelent, egyenlőre nincs kötött elképzelésem, hogy mi lesz vele majd, de ne siessünk előre. Róla gyakorlatilag annyit kell tudni, hogy Harry kiskori barátja, régen rengeteget lógtak együtt. A többi pedig titok, majd kiderül. Jó olvasást, ismét örülnék pár kommentnek. Köszönöm a díjakat (hármat is kaptam) így utólag is.

Váratlan vendég 

A fülemben csengett az I Want című dal. Harry mézédes hangja, Zayn gyönyörű szólói. Órákig hallgattam, csukott szemmel, és amikor már magamban énekeltem a szöveget és minden kis pillanatát kívülről fújtam, kikapcsoltam a készülékemet. Kihúztam a fülhallgatót a fülemből, álmosan nyújtózkodtam és töröltem meg a szememet. Sikeresen fejbe csaptam a mellettem alvó göndör hajú fiút, aki egyszerre felriadt. Említést is tettem a titokzatos telefonhívásról.

-   Ha szabad megkérdeznem, ki hívott? – bociszemekkel néztem rá.

-  Csak az egyik gyerekkori barátom, Ashley. – egyszerre rosszra gondoltam a név hallatán. – Az X-Faktor óta nem láttam, és most megbeszéltük, hogy találkozunk majd.

Visszaaludtam. Vagyis próbáltam. Egész végig azon járt az eszem, hogy szeretni fognak-e majd. Vajon jó leszek nekik? Félek Harry anyukájától. Komolyan. Félek, hogy nem fog szeretni, és nem fog elfogadni.

Majdnem egy nap alatt Angliába keveredtünk. Leszálltunk Londonban majd taxiba ültünk és Holes Chapelig kocsikáztunk, ami ismét igénybe vett pár órát. Idegesem tördeltem az ujjaimat. Megkértem a taxist, hogy álljunk meg egy útmenti pihenőben, hogy átöltözhessek. Előkerestem a kistáskámat, bebaktattam a mellékhelyiségbe és átöltöztem. Egy egyszerű ruhánál döntöttem, ami felé felkaptam egy vastag, kötött pulcsit, a kinti időre tekintve.

Diana ruhája

Befordultunk az utcába, ahol Harryék laktak. Egyre idegesebb lettem, a szívem a torkomban dobogott. Megpillantottam három kedves szempárt egy hatalmas ház előtt. Hazza szállt ki először. Mindenki a nyakába ugrott. Félénken tipegtem mögötte, még mindig az ujjaimat tördelve.

- Rossz szokás. – fogta meg a kezemet Harry anyukája. Kedvesen mosolygott, és amikor belenéztem a szemeibe, láttam, hogy nincs mitől félnem. – Anne vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. – ölelt meg lágyan.

-  Szia! Én Gemma vagyok. – nyújtotta felém a kezét, amit meg is ráztam.

-   Robin vagyok. – kapott fel Harry nevelőapukája. Úgy ölelt, hogy azt hittem, megfulladok.

- Pakoljunk be! – csapta össze a tenyerét Hazza. Az egyik kezét átdobta a vállamon és úgy cipekedtünk.

Anne megmutatta a házat. Kipakoltam és elkezdtem nézelődni. Tekintve, hogy ismeretlen volt a szoba. Vendégszoba volt, de így is találtam képet Gemmáról, Robinról és Anneről, de még a kicsi Harryről is. Nevetőrohamot kaptam, amikor megláttam szegényt.

-  Mi olyan vicces? – lépett be az ajtón, majd csukta be azt.

-   Hát – nevettem nagyot. – Bocs Harry, de hülyén néztél ki. – fogtam a hasamat. Meglátta a képet, amit néztem. A szemei elkerekedtek, és kikapta a kezemből.

-   Naa, add vissza. – nyúltam érte. – Tök cuki. – kuncogtam.

-    Egy csókért. – megforgattam a szemeimet, de teljesítettem a kérését.

Lassan nyúlt be a szoknyám alá. Felkapott és óvatosan letett a szobában található sminkasztalra. Lesöpört onnan mindent, amit eddig oda kipakoltam. Belenevettem a csókunkba. Levettem a pólóját és a göndör fürtjeit piszkáltam.

-  Gyerekek! Vacsora! – hallottam meg Anne kiabálását lentről.

Gyorsan váltam el Harrytől, aki visszavette a pólóját. Megigazítottam a hajam, és mintha mi sem történt volna, lementünk és leültünk vacsorázni.

-   New Yorkból jöttél? – fordult felém Gemma.

-    Igen. – mosolyogtam, majd bekaptam a villámon lévő ételt.

-    Én is szeretnék majd egyszer eljutni oda. – nézett oldalra, álmodozó tekintettel.

-    Ha gondolod, velem szívesen eljöhetsz. – mosolyogtam rá.

-    Komolyan? – tágra nyíltak a szemei.

Mielőtt válaszolni tudtam volna, kopogás hallatszott. Robin felpattant és ajtót nyitott. Az ajtóban pedig egy szőke lány állt, aki nem meglepő módon, Hazzát kereste.

Liebster Award 6x

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

 - Utálok magamról beszélni, ilyenkor úgy érzem, feleslegesen untatok mindenkit.

 -  Imádom az állatokat: szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki még az egerek elől is elteszi az egérfogót.

 -  Vékony vagyok, de nem szeretek sportolni. Egyrészt béna vagyok benne, másrészt nincs túl sok energiám se. Próbálkoztam már a tánccal, de karatéztam és fociztam is.

 - A suliban egyedül a nyelvórákat szeretem. Angolt tanulok már sok-sok éve, ovis korom óta, de nemrég kezdtem el az olaszt. Az angolon kívül még spanyolul tudok.

 - 5 évesen határoztam el, hogy vagy orvos leszek, vagy író, de egyenlőre az orvosi pályával szemezgetek jobban.

 - A szerencseszámom a 12. Ne kérdezzétek miért, magam sem tudom.

 - Ha elkezdek olvasni egy könyvet, azt általában egy nap alatt kiolvasom, kivéve a kötelező olvasmányokat. Azok valahogy nem foglalnak le.

 - Zene nélkül nem tudok élni. Mindent meghallgatok, nincs állandó kedvencem. Akinek ölni tudnék a hangjáért az Shakira.

 - Nem követem túlzottan a divatot, de imádom vásárolni és öltözködni. Legközelebb hozzám a tornacipős-csőnadrágos stílus áll, de mostanában rengeteg hipster stílusú ruhát szereztem be.

 - Két kedvenc évszakom a nyár és a tél.

 - Imádok utazni, bár eddig nem sokszor voltam külföldön, de a családom nagy része ott él.

 - Nincs sok barátom, bár sok embert ismerek, csak párban bízom meg.

2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

Sunshine kérdései

Ki inspriált az írásra?

Nicholas Sparks és Meg Cabot. Mindketten remek írók, szinte az összes könyvüket olvastam már. Szeretnék olyan sikeres és profi lenni, mint ők.

Vannak "rituáléid" amikor írsz (pl. zenehallgatás stb.)?

Általában egy dal alapján írok meg egy fejezetet. Viszont, ha kötött elképzelésem van, akkor vagy az Up All Night albumot hallgatom, vagy Justin Bieber Believe című albumát.

Mikor kezdtél el írni?

Négy éve, talán. Akkoriban kezdett az irodalom tanárnőm fogalmazásokat adni, és akkor kezdtem történeteket írni is. Idővel aztán kicsit érettebb lettem, de máig előhalászom a kis Micimackós füzetemet, amibe kiskoromba írtam.

Milyen karakter az, akiről szívesen írsz?

Törekszek arra, hogy egy általam személyesen ismert valakinek a személyiségét építsem bele egy-egy karakterbe. Így könnyebb elképzelni, hogy az adott illető mit is tenne abban a helyzetben, hisz személyesen is jól ismerem. Én legszívesebben makacs, flegma karakterekről írok, akik szabadok, és azt tehetnek, amit akarnak. Néha jó érzés felfedezni, milyen lehet ’más’ embernek lenni.

Milyen könyv vagy film szereplőjének a bőrébe bújnál szívesen?

Nehéz választás. Szerintem a Nevetlen Hercegnő-beli Mia lennék. Nagyon tetszik a kis szeleburdi karaktere, nekem szimpatikus.

Szeretnéd néha visszapörgetni az időt?

Ezzel úgy vagyok, hogy minden történik valamiért. Néha viszont nagyon jól jönne, ha vissza tudnám pörgetni az időt.

Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?

Szeretem a különleges helyeket. Valami kis szigeten, vagy tengerparti helyen, ahol süttethetném a hasam és koktélokat szürcsölhetnék az év minden napján. Hawaii vagy talán egy spanyol város, mondjuk Barcelona lenne a tökéletes.

Volt már olyan, hogy kívántál valamit és valóra vált?

Volt, szerencsére.

Komolyan szeretnél foglalkozni az írással?

Igen, szeretnék. Már az előbb említettem, hogy kiskorom óta orvos akarok lenni, de ha ez az álom nem jön össze, akkor mindenképpen maradok az írásnál. Szeretnék egy könyvet kiadni.

Melyik napszak a kedvenced?

Este. Nincs jobb annál, amikor kiülsz – természetesen nem télen – és bámulod a csillagokat. Engem ez nagyon megnyugtat.

Ha most kívánhatnál valamit, és valóra válna, mit kívánnál?

Különösebb kívánságom nincs, maximum csak annyi, hogy váljanak valóra az álmaim, és legyek boldog.

 Macy Claudia Morrow kérdései ♥

Ki a kedvenc karaktered a saját történetedben, és miért?

Fogós kérdés. Bár a legtöbbet a főszereplőről, Dianáról írok, nekem Lea áll a legközelebb a szívemhez, ugyanis az egyik kedves ismerősömről mintáztam, akit nagyon szeretek.

Ha lenne egy különleges képességet, mi lenne az?

Teleportálni és repülni szeretnék. A kettő közül valamelyik.

Ki a kedvenc íród/írónőd, és melyik műve fogott meg leginkább?

Meg Cabot és A nevetlen hercegnő naplója kötetek.

Ha egy napra össze lennél zárva a történeted főszereplőivel, mit csinálnátok?

Nem tudom. A 1D-től valószínűleg aláírást és képet kérnék, meg összebarátkoznék velük. Semmi különöset.

Milyen könyvet olvastál legutoljára, és mi a véleményed arról a könyvről?

Még év elején olvastam ki a Wings – Szárnyak című könyvet. Imádtam.

Milyen dalok segítenek az írásba?

Inkább a lassúbb, jelentősebb dalok. Ezeket hallgatom írás közben is. De az Up All Night albumot és mostanában Conor Maynard számait is hallgatom.

Van-e kedvenc blogíród és ha igen, ki Ő?

Nincs különösebb kedvencem, Angel történeteit szeretem nagyon.

Mi a kedvenc tantárgyad, ha van ilyen?

Angol és a nyelvi órák főleg. Mivel a suliban csak angolt tanulok, ezért csak az. Szeretem, jó is vagyok benne, úgyhogy minden együtt van.

A történeted híres főszereplőjének egyetlen rossz/jó tulajdonságát eltudod mondani?

Jó tulajdonság talán az, hogy megértő, rossz pedig az, hogy néha túl makacs.

Ha a kedvenc hírességeddel lehetnél egy napot, ki lenne az?

Nincs különösebb kedvencem. Shakirával talán, de megismerném a One Directiont is. Plusz nekem Justin Bieber is elég jófejnek tűnik, egy napot kibírnák vele.

Van-e valami hobbid az íráson kívül?

Imádok festeni, de biciklizni is. Olvasni szoktam még, azt mondják, az fejleszti a szókincset, plusz szeretem is. Egy jó könyv mindig kikapcsol.

Dóry kérdései

Mi vezetett rá az írásra?

Az irodalomtanárnőm. Pár fogalmazást írtam neki, és annyira tetszettek neki, hogy azt mondta, ne pazaroljam a tehetségem, írjak. Mindegy, hogy mit, csak írjak. Azóta ias mindig az én fogalmazásaimat fényezi, bár szerintem vannak nálam tehetségesebbek is.
Ki a példaképed?

Anyukám, Shakira és Ian Somerhalder. Azt hiszem, azt nem kell magyaráznom, miért pont anyukám a példaképem. Csodálom, amiket elért, csodálom, mert van egy tökéletes karrierje, szuper családanya és a legaranyosabb nő a világon. Shakirát három évesen ismertem meg, és azóta imádom. Gyönyörű nő, tehetséges és igazán becsülendő, hogy ennyit jótékonykodik. Iant szintén a jótékonykodási akcióiért szeretem. Nemrég olvastam egy cikket, arról, hogy egy társaság segítségével bálnákat ment, és az Ő ösztönzéséből én is kezdem átlátni a dolgokat, és szeretnék segíteni, ott ahol tudok.
Miért lett a történeted főszereplője az adott "szereplő"?

Hirtelen ötletből kreáltam egy szereplőt, és végül úgy döntöttem, beletehetném a történetbe. Részben a saját tulajdonságaim, részben kitalált tulajdonságok jellemzik. Nem tudom megfogalmazni, miért pont az a főszereplő, aki, csak úgy jött az ihlet és úgy éreztem, jó lenne egy ilyen szereplő a középpontba.
Szeretnéd -e ha a továbbiakban az írásod könyvileg, avagy filmileg is napvilágot lásson?

Inkább filmbe, vagy sorozatba. Bár akkor kicsit több izgalmat tennék bele, de semmiképpen sem kreálnék belőle telenovellát, mert azoktól én már teljesen kivagyok. Szeretném is, meg nem is.
Mi alapján formálod meg a történetedben lévő női és férfi főszereplő, és fontosabb mellékszereplők karaktereit?

Általában kitalálom őket. Az életüket, a tulajdonságaikat. Plusz néha merítek ihletet pár filmből, sorozatból is.
Mi az egyik legnagyobb álmod?

Kiskoromban sokáig táncoltam, mivel az egyik rokonom tánctanár volt, és ebből kifolyólag szeretnék egyszer valakinek a háttértáncosa lenni, egy komolyabb turnén. Jelenleg most ez a legnagyobb álmom.
Ha szemtől szemben találkozhatnál a kedvenc hírességeddel, mit tennél?

Valószínűleg ledöbbennék, de megpróbálnék nyugodt maradni. Nem sikítanék, csak odamennék, kérnék egy aláírást, képet, kicsit beszélgetnék vele, megölelném és ennyi. Utána valószínűleg hazamennék és egész nap sikítoznék és ugrálnék örömömben.
Melyek történetek fognak meg legigazán?

Szeretem a szerelmes sztorikat, pedig én nem vagyok egy romantikus egyén, de a fantasy történetek azok, amik legjobban megfognak. Harry Potter, stb.
Melyik szereplő bőrébe bújnál a legszívesebben, a saját történetedben, és miért?

Lea karakterébe. Alapvetően vele is sok a közös tulajdonságom, de szívesen lennék olyan nyugodt és laza, mint Ő. Tudom, kitalált karakterről van szó, de szívesen lennék ilyen.
Mit tennél, ha egyszer a saját történetedben a kedvenc főszereplőd bőrében találnád magad, és mindaz megtörténne veled, ahogyan azt te megírtad?

Megijednék, de nagyon. Kapkodnám a fejem ide-oda. Tudnám mi történik, így valószínűleg elbújnék valahova, hogy elkerüljem a történéseket.
Mit jelent számodra az írás?

Szabadságot. Imádok írni, akkor olyan világot és karaktereket alkothatok, amilyeneket én szeretnék. Kifejezhetetlen, mit jelent számomra az írás, de nagyon fontos nekem, és bármikor meg tud nyugtatni.

Alexa L. Wozde kérdései

Mi a kabalád?

Kiskoromban kaptam egy macit, ami azóta is megvan. De ezenkívül van egy nyakláncom, amin egy kiselefánt van, ha fontos dolgon kell átesnem, mindig felveszem, és általában szerencsét is hoz. Otthon is szívesen hordom.
Van valami furcsa szokásod (ha van mi az)?

Érzékeny vagyok a hajamra. Minden lehetséges hajápolóm van, ötfajta samponom és hajhabon. Senkinek sem engedem, hogy hozzáérjen, esetleg becopfozza. Néha kicsit hülyének is néznek miatta, mert tényleg kicsit furcsa szokás.
Twilight vagy Vámpírnaplók?

Vámpírnaplók. Az első évad óta nézem, bár nem vagyok egy vámpír fanatikus, de ez a sorozat különösen megfogott. Tetszik az alaptörténet, és részben innen ismertem meg Nina Dobrevet és Ian Somerhalder-t akik nagy kedvenceim.
Tudnak róla a szüleid, hogy blogírásra adtad a fejedet?

Nem, de jól is van ez így. Otthon szoktak látni, miközben írok mondjuk egy füzetbe, de nem tudják, hogy mit. Kutakodni meg nem igazán szoktak nálam, amúgy is a gépemen jelszó van, így nem tudják megnézni. (gonosz vagyok)
Mikor érzel pillangókat a hasadban?

Nálam ez nagyon ritkán fordul elő, ha nagyon örülök esetleg.
Mi a kedvenc könyved?

Jelenleg a Wings című könyv, amit nemrég olvastam ki, de nagyon tetszett. Amúgy is szeretem a fantasy történeteket, így nálam befutó volt már a leírás alapján is.
Melyik a kedvenc tantárgyad az iskolában?

Nem sok tantárgyat szeretek, csak az angolt és a nyelvtanulással kapcsolatos órákat. Nem vagyok rossz tanuló, de ki nem állhatom a sulit.
Mi a kedvenc blogod?

Nincs különösebb kedvenc blogom, sokat olvasok, választani sem tudnék.
Otthon ülős vagy eljárkálós típus vagy?

Eljárkálós. Egy időben nem szerettem a városban mászkálni, de mostanában nagyon rászoktam. Általában a barátaimmal vagyok, de nekem már az is kikapcsolódás, ha valakivel elmehetek kutyát sétáltatni.
Mi az a zeneszám, amit utoljára hallgattál?

Mivel az egyik osztálytársam itt volt, régi számokat hallgattunk. Azt hiszem, talán a That Should Be Me-t hallgattuk.
Melyik az a könyv, amit soha az életben nem fogsz újra elolvasni?

A Twilight könyvek. Engem nem fogtak meg, csak szenvedtem az olvasása közben.

Diia kérdései

Miért kezdtél el blogolni?

Foglalkoztatott az írás, és úgy gondoltam, jó lenne, ha meg tudnám osztani a történeteimet másokkal is. Nem bántam meg, sok mindenkit megismertem a blog által, és biztos, hogy lesz majd még történetem.
Ki a kedvenced a bandából?

Harry és Zayn. Talán ők ketten a legszimpatikusabbak, és szerintem nekik van a legjobb hangjuk is. Persze a többi fiút is szeretem.
Van testvéred?

Van egy öcsém, így elég jártas vagyok a fiús dolgokba.
Ültél már repülőn?

Ültem, egyszer, de eléggé megviselt az út, rosszul voltam sokszor.
Kedvenc sportod?

Foci és a tánc. A focit még a nagyapámtól vettem át, aki még 70 évesen is focizik. Táncolni pedig én is sokáig táncoltam, és nagyon megszerettem.
Kedvenc sportolód?

Nincs különösebb kedvencem, Pars Krisztián és Kozák Danuta volt most, az Olimpián a legjobb, szerintem.
Kedvenc TV-csatornád?

Hát, abból sok van. A zeneadókat szeretem, Music Mix, stb., de a Viasat3-mat és az AXN-t is szoktam nézni. Plusz a Discovery Travel-t is.
Kedvenc  sorozatod?

Vámpírnaplók és a Teen Wolf.
Mióta írsz blogot?

Ez az első komoly blogom, előtte csak próbálkozásaim voltak, de azokat beleszámítva tavaly nyár óta.
Ki a kedvenc írod?

Meg Cabot és Nicholas Sparks.
Mi volt a legcikibb teendőd az életedben?

Sok ciki dolog történt velem és sok ciki dolgot is tettem, inkább nem mondanám el őket, ha nem gond.

MinnieMouse kérdései

Mi fog meg először egy könyvben ?

Én tartom magam ahhoz a mondáshoz, hogy ne ítélj borító alapján könyvet. Általában elolvasom a rövid összefoglalót, és ha az tetszik, akkor az egész könyvet. Szeretem az izgalmas, kiszámíthatatlan történeteket, emellett nagy fantasy mániás vagyok (ha ez még nem derült volna ki).

Szerinted mi jobb ? a.) filmesített változat. b.) könyv 

Könyv, könyv, könyv. Nagyon nem bírom a filmesített változatokat, ez már a Harry Potternél megmutatkozott  nálam. Mindegyik könyvet olvastam, utána a filmeket is megnéztem, de nem bírtam végigülni egyiket sem. Sok fontos dolgot kihagytak belőle, a szereplők nekem nem jöttek át. Nem tetszett. Én a könyvre esküszöm.

Ki a kedvenc íród/írónőd ? 

Író Nicholas Sparks, írónő Meg Cabot és Leiner Laura (az Ő könyveit csak mostanság olvasom).

Kedvenc könyved tőle ? 

Nicholas Sparkstól mindegyik, Meg Cabottól nincs különösebb kedvencem, Leiner Laurától pedig a Szent Johanna Gimi kötetek.

Van valami rendhagyó dolog, amit írás közben végzel ? (gondolok itt zene hallgatás, tv, stb..) 

Általában letöltök pár számot, megnézek pár klipet, és utána állok neki írni. Zenét mindig hallgatok közben, általában hitsradio-n, vagy a saját letöltött dolgaim közül. Elég zenemániás vagyok, így sok albumom van.

Hány blogot olvasol jelenleg ? 

Tizenkettőt. Néha összekeverek párat, mert már nem bírom észben tartani, hol mi történt. A cseréim nagy részét olvasom.

Rendszeresen hozzászólsz a blogokhoz, amiket olvasol ? 

Nem vagyok nagy kommentelő, de hozzászólók néha egy-egy részhez. Kicsit szégyellem is magam emiatt, de ezentúl próbálkozni fogok több kommentet írni.

Ha nem, akkor mi szerint döntöd ezt el ? 

Attól függ, milyen kedvem van.

Amikor amatőr történeteket olvasol, mi az első ami megfog bennük ? 

A szereplők és az első rész. Szerintem fontos, hogy egy első rész elég történést tartalmazzon, de ne annyit, hogy az egész történetre kitekintsen.

Mióta írsz intenzíven ? (blogot, füzetbe...)

4 éve.

Tervezel könyvet kiadni, szeretnél vagy egyszerűen csak hobbiból írsz ? 

Tervezek, bár szerintem nem fogok. Érdekel az írói pálya, de inkább lennék tudósító. Ez még a jövő zenéje.

3.  11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

1. Mikor kezdtél el írni, és miért?
2. Van-e olyan karaktertípus, amelyről te legszívesebben írsz?
3. Ki a kedvenc íród?
4. Jelenlegi kedvenc könyved?
5. Milyen típusú könyvet adnál ki szívesen? (pl. fantasy, krimi)
6. Mi a hobbid? (az íráson kívül)
7. Honnan merítesz ihletet a története(i)dhez?
8. Ha egy napra valaki másnak a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?
9. Szoktál írás közben zenét hallgatni? Ha igen, általában mit?
10. Több kérdést nem tudok írni, ezt nézzétek el nekem.

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

Naomi Stanley: http://naomi-londonbaby.blogspot.hu/

Angel: http://thememoryofthesoul.blogspot.hu/

Ritaa.: http://therewillbenosunlight.blogspot.hu/

Nekik, négyüknek küldeném csak, ugyanis a többi választottjaim már megkapták a díjat, nem is egyszer.