28. fejezet

És itt is van! :D Talán két órával ezelőtt gyűlt össze az öt megjegyzés, és akkor fel is akartam rakni a részt, de nem találtam képet hozzá. Micsoda probléma, nemigaz? Ma lett egy éves a WMYB. Hihetetlen, hogy egy éve hallottam - én legalábbis - először és azóta imádom a srácokat. Felfoghatatlan. Na, akkor a rész. Múltkor említettem, hogy lesz egy új szereplő, Ashley. Ő most meg is jelent, egyenlőre nincs kötött elképzelésem, hogy mi lesz vele majd, de ne siessünk előre. Róla gyakorlatilag annyit kell tudni, hogy Harry kiskori barátja, régen rengeteget lógtak együtt. A többi pedig titok, majd kiderül. Jó olvasást, ismét örülnék pár kommentnek. Köszönöm a díjakat (hármat is kaptam) így utólag is.

Váratlan vendég 

A fülemben csengett az I Want című dal. Harry mézédes hangja, Zayn gyönyörű szólói. Órákig hallgattam, csukott szemmel, és amikor már magamban énekeltem a szöveget és minden kis pillanatát kívülről fújtam, kikapcsoltam a készülékemet. Kihúztam a fülhallgatót a fülemből, álmosan nyújtózkodtam és töröltem meg a szememet. Sikeresen fejbe csaptam a mellettem alvó göndör hajú fiút, aki egyszerre felriadt. Említést is tettem a titokzatos telefonhívásról.

-   Ha szabad megkérdeznem, ki hívott? – bociszemekkel néztem rá.

-  Csak az egyik gyerekkori barátom, Ashley. – egyszerre rosszra gondoltam a név hallatán. – Az X-Faktor óta nem láttam, és most megbeszéltük, hogy találkozunk majd.

Visszaaludtam. Vagyis próbáltam. Egész végig azon járt az eszem, hogy szeretni fognak-e majd. Vajon jó leszek nekik? Félek Harry anyukájától. Komolyan. Félek, hogy nem fog szeretni, és nem fog elfogadni.

Majdnem egy nap alatt Angliába keveredtünk. Leszálltunk Londonban majd taxiba ültünk és Holes Chapelig kocsikáztunk, ami ismét igénybe vett pár órát. Idegesem tördeltem az ujjaimat. Megkértem a taxist, hogy álljunk meg egy útmenti pihenőben, hogy átöltözhessek. Előkerestem a kistáskámat, bebaktattam a mellékhelyiségbe és átöltöztem. Egy egyszerű ruhánál döntöttem, ami felé felkaptam egy vastag, kötött pulcsit, a kinti időre tekintve.

Diana ruhája

Befordultunk az utcába, ahol Harryék laktak. Egyre idegesebb lettem, a szívem a torkomban dobogott. Megpillantottam három kedves szempárt egy hatalmas ház előtt. Hazza szállt ki először. Mindenki a nyakába ugrott. Félénken tipegtem mögötte, még mindig az ujjaimat tördelve.

- Rossz szokás. – fogta meg a kezemet Harry anyukája. Kedvesen mosolygott, és amikor belenéztem a szemeibe, láttam, hogy nincs mitől félnem. – Anne vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. – ölelt meg lágyan.

-  Szia! Én Gemma vagyok. – nyújtotta felém a kezét, amit meg is ráztam.

-   Robin vagyok. – kapott fel Harry nevelőapukája. Úgy ölelt, hogy azt hittem, megfulladok.

- Pakoljunk be! – csapta össze a tenyerét Hazza. Az egyik kezét átdobta a vállamon és úgy cipekedtünk.

Anne megmutatta a házat. Kipakoltam és elkezdtem nézelődni. Tekintve, hogy ismeretlen volt a szoba. Vendégszoba volt, de így is találtam képet Gemmáról, Robinról és Anneről, de még a kicsi Harryről is. Nevetőrohamot kaptam, amikor megláttam szegényt.

-  Mi olyan vicces? – lépett be az ajtón, majd csukta be azt.

-   Hát – nevettem nagyot. – Bocs Harry, de hülyén néztél ki. – fogtam a hasamat. Meglátta a képet, amit néztem. A szemei elkerekedtek, és kikapta a kezemből.

-   Naa, add vissza. – nyúltam érte. – Tök cuki. – kuncogtam.

-    Egy csókért. – megforgattam a szemeimet, de teljesítettem a kérését.

Lassan nyúlt be a szoknyám alá. Felkapott és óvatosan letett a szobában található sminkasztalra. Lesöpört onnan mindent, amit eddig oda kipakoltam. Belenevettem a csókunkba. Levettem a pólóját és a göndör fürtjeit piszkáltam.

-  Gyerekek! Vacsora! – hallottam meg Anne kiabálását lentről.

Gyorsan váltam el Harrytől, aki visszavette a pólóját. Megigazítottam a hajam, és mintha mi sem történt volna, lementünk és leültünk vacsorázni.

-   New Yorkból jöttél? – fordult felém Gemma.

-    Igen. – mosolyogtam, majd bekaptam a villámon lévő ételt.

-    Én is szeretnék majd egyszer eljutni oda. – nézett oldalra, álmodozó tekintettel.

-    Ha gondolod, velem szívesen eljöhetsz. – mosolyogtam rá.

-    Komolyan? – tágra nyíltak a szemei.

Mielőtt válaszolni tudtam volna, kopogás hallatszott. Robin felpattant és ajtót nyitott. Az ajtóban pedig egy szőke lány állt, aki nem meglepő módon, Hazzát kereste.