48. fejezet

Hűha, mire nem jó, ha pénteken nincs iskola? Egy új rész írására. Voltam olyan szerencsés, hogy nem volt tegnap iskola, így tudtam pihenni is és í részt is befejeztem. Ilyenkor áldom a drága igazgatónkat. Erről jut eszembe, hogy köszönöm azoknak, akik továbbra is szorgosan írnak kommenteket, sokat jelent, hogy szakítotok rám időt. Jó érzés olvasni, hogy ennyire szeretitek a történetet. Amúgy, Macy drága, mire várhatom nálad az új részt? :D

Az igazság fáj

Lassan kezdtem bele a mondanivalómba. Tudom, hogy bántani fogom, nem akarom elveszíteni, de annyit megérdemel hogy őszinte legyek vele, pláne ezek után. 

- Rendben, de először tudd, hogy szeretlek és nem önszántamból tettem, amit tettem. Arról van szó, hogy amikor te egyszer elmentél Elel bulizni. Na, akkor én nem Louisnál aludtam, hanem valaki másnál. – akadt benn a szó.
- De kinél?
- Buliztunk Louisval. És kicsit leittuk magunkat. És az az igazság, hogy megismertem egy lányt, Cara-t, és …. – vettem egy nagy levegőt, majd halnak folytattam. -, lefeküdtem vele. – böktem ki végül amit akartam.

Először meglepődöttséget majd fájdalmat láttam az arcán. Ezt nem akartam. Beszélni sem tudtunk, bár nem vártam más reakciót, minthogy elmegy. Szó nélkül megfogta a táskáját és elment. Én ebbe bele fogok őrülni, már most tudom.

Diana szemszöge

Egy szót sem szóltam neki. Nem jött ki hang a torkomon. Csalódott voltam és mérges is. Úgy éreztem, mint akit fejbe vágtak majd még szíven szúrtak párszor. Normál esetben valószínűleg üvöltöznék és duzzognék, de most valahogy ez sem megy. Egyelőre nem tudom, mit tegyek. Szeretném ezt megbeszélni Harryvel, de nem most. Azt láttam a legjobbnak, ha összeszedem a táskám és elmegyek egy megértő lélekhez, ahelyett hogy magamban főnék. Emellett még másnapos is vagyok és minden megtette lépésnél úgy érzem, kijön minden.

Természetesen Leához mentem. Mindig neki öntöttem ki a lelkemet, ha valami baj volt, mindig elmondhattam neki. Utálja Harry-t, így valószínűleg nehéz dolgom lesz.

-  Tudtam én, hogy nem lehet abban a gyerekben bízni. – láttam igazat benne, de nem hittem el. Szeretem őt, és ez számomra totál hihetetlen. Még mindig nem tudtam mit mondjak, a gondolatok rendesen cikáztak a fejemben, de mindig az jött ki végső megoldásként, hogy nem kéne ezt folytatni. De én akarom folytatni! Szeretem őt és kész.

A telefonom egész délután csörgött. Egyszer sem vettem fel. A délutánom nagy részét egyedül töltöttem, a tévé előtt ülve, csokit zabálva. Próbáltam zenét hallgatni, olvasni, sikertelenül. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy miért. Miért kellett most ez? Ráadásul hazudott is több hónapon keresztül. Még ha talán elmondja, elnézem neki, de a pofámba hazudott. Ismét csipogást hallottam. Egyszerre azt hittem, hogy Harry üzent, de nem – hál’ Istennek.

„ Tudom, hogy szomorú vagy de beszerveztem egy bulit estére. Irány vásárolni! Aztán szép ruhát vegyél. Love, Lea. xx”

A Lea által választott ruha

Nem tétováztam tovább, indultam vásárolni. Bejártam fél Los Angeles-t, szebbnél-szebb ruhákat láttam, de valami késztetést éreztem, hogy keresgéljek tovább. Egy eldugott kis boltban találtam egy édes kis ruhát. Amint megláttam, beleszerettem, csakúgy, mint a mellette lévő farmerdzsekibe. Nem épp az a bulis szerkó, de nem terveztem ribancnak öltözni.

Estére értem vissza, négy óráig kerestem egy ruhát. Persze Lea ezt sem fogadta túl jól, mert túl konzervatív – szerinte. Így rám aggatott egy elég rövid ruhát. Nem ellenkeztem vele, tudtam milyen. Már csak azt kellet volna tudni, hova megyünk.

Egy privát buli, ismét. Köszönöm. Lea jól érezte magát, bemutatkozott mindenkinek, míg én csak mögötte ballagtam. Bánatomban ittam kicsit, először csak pár pohárral, nem akartam úgy járni, mint múltkor.

-  Gyere velem, van itt valaki, akinek örülni fogsz. – az egész helyiségben körbementünk, míg el nem értünk az egyik sarokba, ahol Harry ült.

Szembe ültem vele, és csak bámultam ki a fejemből. Nem szóltunk egymáshoz csak ittunk egész este. Tisztán emlékszem mindenre az elejéről, aztán már csak annyi van meg, hogy ajtó csapódik mögöttem, a lábaimat valaki dereka köré fontam és csókolózunk.

47. fejezet

Elnézést, hogy ismét késett a rész, de iskola van ezerrel, én meg nem akarok jegyeket rontani. Sajnos mostanság nincs sok időm, pedig ugyanúgy imádok írni, de egyszerűen nincs rá időm. Természetesen a történet megy tovább, próbálok írogatni, és továbbra is jó részeket hozni, ez többé-kevésbé megy is. Kivétel ezt a részt. Nézzétek el, borzalmas lett, de az alapötletet nem sikerült megvalósítanom, pedig igyekszem. Úgy látszik ennél jobban kell majd, de próbálkozom :)

Légy végre őszinte!

Van talán két másodpercem gondolkodni, szóval ideje nekiállni. Hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem a sminkest és abba az irányba fordultam, ahonnan a hang jött. Az állt előttem, akire számítottam: hosszú szőke haj, nádszál vékony kezek és az az idióta arckifejezés, ami egy mosoly akart lenni.  Többször rájöttem már hogy csak kihasznált, és hiba már a közelébe is lennem, de ezen most nem változtathatok – sajnos, pedig ez lenne az első dolog, amit most kívánnék.

-  Szia. – köszöntem neki unottan, miközben jól végigmértem. Hogy voltam képes ezt tenni?

Hirtelen a karjaimba ugrott és nyomott egy puszit az arcomra. Bőszen törölgettem a helyét, majd keveset gondolkozva feltettem az első kérdést, ami az elmém útjába került.

- Te mit keresel itt?

-  Itt lesz fotózásom, gondoltam benézek hozzád. – válaszolt megszeppenve.

-  Kösz, de mondtam, hogy nem akarlak többet látni. – szóra sem méltattam már, kimentem a helyiségből, mielőtt megint hazugságokkal tömi a fejem.

Szerencsére nem találkoztunk többet a nap folyamán.  Az interjú jól ment, bár egy gondolatom sem ott járt. Hogy tehettem ezt, és miért hazudok egyfolytában? Az igazságot mindenki megérdemli, nem? Ráadásul pont olyasvalakit bántottam meg ezzel, akit nagyon szeretek.

Los Angeles fergeteges este. Már a hotelben a hangulat is az, nemhogy a városba. Összeszedtem magam és beterveztem egy partit estére.

- Jössz bulizni? – néztem a kanapén ülő lányra, aki pizsamában egy tál müzlit eszegetett. Hogy vagyok képes hazudni neki?

- Mehetek, ha nem lesz belőle megint botrány. – gyorsan befalta a kaját aztán elment készülődni.

Picit gondolkoztam és arra jutottam, hogy nem mondom el neki. Csak bántanám vele és nem akarom elveszíteni.

- Ez így nem túl kevés? – jött ki egy sortban, egy topban, fölötte egy kardigánnal.

- Nekem nem. Úgyis lekerül majd rólad, ha rajtam múlik. – kajánul mosolyogtam, mire Ő fejbe vágott.

Legalább nyolc szórakozóhelyen voltunk, és mindketten tudunk inni rendesen, ez kiderült. Amúgy is szeretek bulizni, és lefogadom, hogy ennél jobb buliban még nem voltam. Valami privát parti volt, csomó hírességgel, modellel. Várjunk csak.. mióta van nekem szőke barátnőm?  Nem emlékszem hogy hajszínt váltott volna. Arra meg pláne nem, hogy Burberry modell. Ráeszméltem a helyzetre és mikor a csaj letámadott, kiszakítottam magam a kezei közül és elmentem az egyik asztalhoz. Idegesen keresgéltem, nézegettem körbe, de Dius sehol sem volt. Körbekérdezgettem és a leírásom alapján a női mosdóban van.

- Miújság? – csak reméltem, hogy más lányok nem voltak ott, mert különben kivágnak engem innen.

- Hagyjál. – lökdösött. Látszott rajta, hogy totál részeg. Amikor legutoljára magamnál voltam még csak egy pohárral ivott, de ehhez az állapothoz több pohár kell, lényegesen.

- Valami baj van? – próbáltam közben nem elesni én sem.

- Baj? Baszki, itt henteregsz előttem más csajokkal. Elnézést, hogy nem vagyok én is modell. – levontam a következtetést: látott mindent. Részeg és én is az vagyok, de ha kijózanodik tudom hogy fájni fog neki.

- Menjünk, ezt nem vagyok hajlandó itt megbeszélni. – kézen fogtam majd kirángattam a partiról.

Paul visszavitt a hotelbe. Hajnali háromkor feküdtem le, de előre féltem a reggeltől. Tudom, hogy ezt még totál megbánom, és hogy az igazságot is el kell majd mondanom.

Sajnos az idő gyorsan megy, én meg nem tehettem semmit. Muszáj volt elmondanom.

-  Harry, légy végre őszinte!

-  Rendben, de először tudd, hogy szeretlek és nem önszántamból tettem, amit tettem..

46. fejezet

Sziasztok! Végre sikerült gépközelbe kerülnöm és kitenni a részt, és a díjakat is, amiket kaptam. Itt is köszönöm Sunshine-nak, Alexa L. Wozde-nek, FantasyGirl-nek és Macy Claudia Morrow-nak! Sokszor mondtam már, hogy minden díj sokat jelent, ez is. Az előző részhez kaptam egy szép kommentet Macy Claudia Morrow-tól, amit köszönök, nagyon jó érzés ilyet olvasni, most te sirattál meg engem a sok dicséreteddel. És persze köszönöm a többieknek is akik olvasnak. Akkor éljen California! és a profi cikkírói tudásom, amit most sem hagyhattam ki.

Welcome to California!

Viva Kalifornia! Az Las Vegas, de mindegy. Azon kívül, hogy rohadtul fáj a seggem, semmi bajom. Sikeresen leszálltunk a repülőtéren, ahol még azt gondoltam, az első utam a vécére vezet, de aztán nem így lett. Szerencsére elmúlott a hányinger, így már csak – tényleg – a seggem fáj. Valahogy abszolút nem ment a gondolkodás a tinilányok sikolyai közepette. Zayn mellett botorkáltam idegesen és zavarban. Nem tudtam mást tenni, mint lehajtani a fejem. Másfél órás kavarodás után életben eljutottunk a hotelig. Nem hittem volna, hogy ezt túl lehet élni. A csicsás hotelszobában pakolgattam ki. Kopogásra kaptam fel a fejem. Gőzöm sincs, ki jöhet ilyenkor.

- Meglepi! – hirtelen fel sem ismertem az előttem álló szőke (!) lányt. Ahogy jobban szemügyre vettem, rájöttem, ez Lea.

- Anyám..- néztem rajta végig még párszor. – Szőke haj?

- Eltaláltad. – mosolygott, mint a tejbetök. – Hol van Harry?

Emlegetett szamár mindig megjelenik. Ezesetben Harry trappolt ki a fürdőből.

-  Styles. – méregette Lea lekezelően a göndörkét, ahogy azt Haz is tette.

-   Miller. – vágott egy fintort.

-  Figyu, nem jössz le a partra egy kicsit? Régen voltál már. – Lea sosem volt oda Harryért, főleg, hogy tudta, milyen, ezt viszont végképp nem értem. Olyan lekezelőség, gúny volt mindkettőjük hangjában. Érdekes. – Lent várlak. – basszus, megint elbambultam.

Irány a part. Felvettem a bikinit, amit Hazza vett még. És jó volt! Csodálatos.

Hiányzott minden itt. Nem volt lehangoló az idő, a parton rengeteg kedves ember volt és azért elszaladt velünk is a ló. Az órák repültek, csak azt vettem észre, hogy egy bolt előtt énekelünk és beszélgetünk. Más nem is maradt meg bennem, csak annyi, hogy felmentem a szobámba, és vizesen bedőltem az ágyba.

Harry szemszöge

Ezt abszolút nem néztem volna ki Dianából. Bár én örülök neki, hogy ilyen, de a többiek nemigen. Mert sem Eleanor, sem Danielle, sem Perrie nem bulizik. Na ne etessenek már ilyennel. Nem vagyok hülye.

-   Ismét egy cikk. Olvasd. – ezt volt a nyolcadik cikk, amit Lou mutatott. Egyben a legdurvább is, tele hamis és alaptalan dolgokkal.

      A One Direction tegnap érkezett meg a filmek városába, Los Angelesbe, a héten tartandó MTV VMA díjátadójára. A fiúkat és velük érkező barátnőiket nagy tömeg fogadta a repülőtéren. Louis Tomlinson barátnőjével az oldalán próbált kijutni a reptérről, Liam Payne Danielle Peazerrel bujkált egy pulóver alatt. Sokan már fennakadtak azon , hogy Diana Jones, aki a banda göndör tagjával, Harry Stylesszal jár, nem barátjával, hanem Zayn Malikkal társalgott a reptéren, láthatóan elég megviselten. Ezek után a pletykákat lecsendesítő képeket, üzeneteket vártunk, de ehelyett egy vad buliba csöppentünk, Jones főszereplésével. Diana, és a szintén ex-One Directionös barátnő, Lea Miller kirúgtak a hámból és alkohollal nem spórolva elég jó hangulatot teremtettek egy kis poros utcán. A rajongók támadják a lányt, miszerint nem így kéne viselkednie, és nem példakép. „Ezzel csak azt mutatja, hogy Harrynek csak ’arra’ kell” – olvashatunk számtalan ilyen megjegyzést az interneten.

Rettentő gáz, hogy ilyet képzelnek rólam. Csak ’arra’ kell? Ha ezen múlna, már fél Angliát ágyba cipeltem volna, de nem ezen múlik. A képek elég érdekesen, beismerem, de egy átlagos tizennyolc éves sokkal többet bulizik ennél. Láttam esélyt a VMA-ra, de ezek után kizárt, hogy beengedik oda. Bár, becipelem én magam is, nem kell ahhoz a menedzsment, van elég eszem.

Nem zavart, hogy bulizott. Mindenki bulizik. Említettem neki, természetesen kiakadt. Én is kiakadnék, ha a fél világ gyakorlatilag leribancozna. Bár, fiú vagyok, szóval nem lehetek ribanc. Bár, lehet van erre is egy kifejezés... inkább hagyjuk. Ennél jobban izgat hogy kipéciztek. Nem akarok bántani senkit sem, de Eleanorról száz és száz bulis kép kering a neten, Ő miért nem ribanc? Félreértés ne essék, bírom El-t, de ez igazságtalan. Két interjúnk lesz ma, holnap pedig a díjátadóra megyünk. Miért érzem, hogy fel fog vetődni ez a téma is? Férfi megérzés? Olyan nem csak nőknél van? Női megérzés?! Ezek szerint nem.

-   Harry, láttunk pár cikket a barátnődről..

-  Szerintem ez normális. – hopp, bejött a tippem. Idegesen vakargattam a fejemet. Meleg volt a sapka alatt, amit a rádióinterjú alatt viseltem, nem hittem, hogy ilyen jó idő van itt. – Mármint, mindenki bulizik, 18 évesek vagyunk, mind abban a korban, amikor ezt még elnézik. Ettől még nem kell utálni senkit sem. – direkt nem tértem ki Diára névszerint, tuti csámcsogtak volna rajta.

Egy interjú kész. Késésben voltunk, villámgyorsan futottunk a következő interjúra. Bőszen sminkeltek és próbálták – csak próbálták - eltüntetni a bőrhibáimat (pattanás, a gyengébbek kedvéért). Köhögőrohamot kaptam a sok púdertől.

-   Harry? – amint hallottam a női hangot, abbamaradt a köhögés. Felfogni nem tudtam, hogy mit keres Ő itt. Megfordulni sem mertem. Hogy a fenébe keveredett ide?

45. fejezet

Szép csütörtököt mindenkinek! Kimondhatatlanul imádom ezt a napot, ilyenkor már közel a hétvége, kicsit lehet szabadulni. Basszus, ma láttam a LWWY klipjét. Elsőre érdekes volt, de aztán megszerettem, bár nem igazán az én zenei stílusom, de imádom. Aki esetleg megnézné az itt nézheti és hallgathatja meg. Jó a minőség, minden szuper. Komolyan, ez a legjobb napom :) Nem akarok érzelgősködni, de ez kicsit kihatott a részre is. Nem bánjátok? 

Az a viselkedés - megint

Basszus - ez volt az első gondolatom. Hatalmas megkönnyebbülés volt tudni, hogy nem vagyok terhes. Negatív lett a teszt. Valahogy számítottam rá, de annyian kérdezték meg, hogy terhes vagyok-e, hogy én is elhittem már. Meg mostanában híztam is, ezért is gondolhattam talán. Örülök neki. Szeretnék gyereket, de nem most. Anya 18 évesen szült, tudom milyen, nem akarok ezen átesni. Tényleg nagyon megkönnyebbültem, hatalmas kő esett le a szívemről. Ezzel gondolom Harry is így volt, az arcára kiült ’hurrá’ féle pofa miatt.

Végülis jól zárult a mai nap. Már csak egy gond maradt: a menedzser. Komolyan gondolkoztam azon, hogy ideje visszamenni Amerikába. Ez a terhességes dolog ráébresztett, hogy fiatal vagyok és ki kell élveznem az életet, ahelyett, hogy itt lazsálok.

- Harry, beszélhetnénk? – Haz éppen tévét nézett, amíg engem nem hagyott nyugodni pár dolog. Lelkizős vagyok, tudom.

-  Persze. – kikapcsolta az éppen futó adást és mellém ült az ágy szélére.

- Beszéltünk arról, hogy most akkor maradjak itt, vagy elmenjek veletek. Döntöttem. – a délutáni megkönnyebbült arckifejezés helyett megint az ideges arcot láttam magam előtt. – Jobb lenne, ha visszamennék Los Angelesbe. Ott van Lea, ott van a suli és így nem élhetek. Kérlek, ne haragudj. – megfogtam a kezét, de Ő kirántotta azt.

-  Kösz, hogy szóltál. – megint bevágta a sértődött pofát.

Nem akartam mellette aludni, így lementem a kedves kis kanapéra. Számítottam a nyakfájára, de ennyire erősre nem. Rettentően sajgott a nyakam és a hátam is reggel, bármit csináltam, fájt. Ráadásul Hazza is sértődött volt, bár nem tudom, miért. Azért, mert eldöntöttem, hogy élem az életem?

-  Jó reggelt! – kedvesen köszöntem a reggeli készítése közben.

-  Kösz. – vágta oda flegmán. Utcai ruhában volt – a reggeli elfelejtve.

-   Mi a bajod? – kiabáltam utána, de a válasz már csak egy ajtócsapódás volt.

Beszéltem Leával, aki majd’ kiugrott a bőréből. Talán három hónapja nem láttam, és hiányzott, de nagyon. Holnapután indulunk. Egy kis reménnyel tértem be egy elegáns ruhaboltba, hátha mégis lesz egy kis esély rá, hogy eljussak a VMA-ra.

Harry egész délután távol volt. Fogalmam sincs merre járt, nem is hívtam. Hagyom, majd kiduzzogja magát.

Este tízkor még a laptop előtt ültem és vártam rá. De nem jött. Elolvastam a napi híreket, kicsit elütöttem vele az időt. One Direction hírek..hmm.. ez mindig érdekes. Kivéve most. A falba vertem volna a fejem tehetetlenségemben.

Úgy döntöttem, lefekszem aludni. Az óra hajnali kettőt mutatott, s nekem idegzetem sem volt tovább várni. Amint becsuktam a szemem, és elhelyezkedtem kényelmesen a takaró alatt, halk matatást hallottam. Lehet, hogy csak beképzelem, de nagyon megijedtem. A fejemre húztam a takarót. Miután egy váza is leesett, minden bátorságomat összeszedve egy zseblámpával a kezemben lebaktattam. Az egész nappalit körbevilágítottam, sehol senki. Félve néztem be a konyhába. Valaki elkapott hátulról. Hatalmasat sikítottam. Szinte rázkódtam, úgy féltem. Az illetőre világítottam, aki a szeméhez kapott, miután sikeresen az arcába dugtam a lámpát.

-  Basszus..- motyogtam még mindig remegve. – Majdnem szívrohamot kaptam.

-  Csak bocsánatot akartam kérni. – nézett bűnbánóan.

-   Bocsánatot akartál kérni vagy halálra ijeszteni? – felhúztam a szemöldököm, a zseblámpám elsötétülésére. Kifogyott az elem, szuper. A félelmem az valamennyire elmúlott, viszont most meg semmit sem láttam.

- Bocsánatot akartam kérni. – tekintve, hogy nem láttam semmit, próbáltam az érzékszerveimre hagyatkozni. Harry illatát éreztem, és azt, hogy a kezemet fogja. – Bunkó voltam, de nem akartam, hogy elmenj. De ez a te életed, és bármennyire is hiányozni fogsz, el kell fogadnom. Amúgy is itt az ősz, kezdődik minden előröl: az interjúk, a forgatások, a sok-sok utazás. Jobb lesz neked ott, mint velem. Csak tudd, hogy szeretlek. – tudtam, hogy sötét volt, és hogy Haz nem látja, hogy mosolygok, de mosolyogtam.

-   Én is szeretlek. Kibírjuk valahogy. – karjait körém fonta. A fejemet a vállába fúrtam.

Gyakorlatilag most jöttem csak rá, mennyire szerencsés vagyok. Igen, néha Harry is bunkó és hisztis, és igen, idegesít, hogy más lányokat bámul folyton, de tudom, hogy szeret. És ez hihetetlen.

44. fejezet

Sziasztok! :) Bocsánat, hogy most hoztam részt, de továbbra is próbálok kétnaponta tenni újat, de nem megy, a híres neves iskola miatt. Mennyire szeretem, komolyan. Élmény bejárni oda. Na de hogy egy kis izgalmatok is legyen, szándékosan nem írtam bele, mi lett a teszt eredménye: törjétek a fejetek! Aztán csak ügyesen :) Love, Diana.

Mindennek vége? Minden megy tovább?

Reggel megint fejfájásra ébredtem. Nem voltam rosszul, nem volt hányingerem, az étvágyam is normális volt, így nem hittem hogy terhes lehetek. Azért mégis ott motoszkált a fejembe, hogy a lehetetlen is lehetséges. Úgy döntöttem, veszek egy terhességi tesztet, akkor végre kiderül, hogy mi a helyzet. Mert jelenleg fogalmam sincs, hogy mi van.

-  Jobban vagy már? – még mindig kicsit kómásan faltam be a második tál müzlimet. Harry egy szál alsógatyában lézengett végig a konyhában, de ez most valahogy nem tudott izgatni.

- Valamennyire igen. Azon gondolkoztam, hogy vennem kéne egy terhességi tesztet. – a terhesség szóra eléggé meglepődött, hisz sem Ő, sem én nem hittük, hogy az lehetek.

-  Ezt nem értem. – ült le mellém és öntött magának a müzliből. – Mármint, nem lehetsz terhes. Tudod, van az a gumiból készült tárgy, amit ajánlatos használni, és amit használunk is.

-  Tudom, de szeretném már tudni, hogy mi a bajom. – eltoltam a tányért magam elől.

Összeszedtem magam, felöltöztem, gyorsan összedobtam valami normális hajat és már mentem is a gyógyszertárba. Rettentő kíváncsi voltam, tiszta vizet akartam önteni a pohárba. Belegondoltam abba is, hogy mi lesz, hogyha tényleg babát várok. Nem tarthatom meg, túl fiatal vagyok. De szívem sem lenne elvetetni.

Gondoltam, ha már a városban vagyok, körbebámészkodom. Elsétáltam nem egy újságosstand mellett és persze, hogy az újságok a One Directionnel voltak tele. Csoda is lett volna, ha nem Ők vannak mindenhol.

Egyre idegesebb lettem a teszt miatt, és amiatt, hogy most mi lesz, ha pozitív lesz. Ott van Harry karrierje, nem lehet még apa. Az is frusztrált, hogy valaki mindig fotózott. Nem értem miért, de idegesítő volt. Sosem voltam hozzászokva ehhez, gyakorlatilag néha leszédülök majdnem a járdáról a sok vakutól. Mire jó ez?..

Egyre jobban idegesített a dolog, és nagyon már várni sem bírtam, de túlságosan féltem az eredménytől. A stúdió felé vettem az irányt, ahol a srácok az új dalaikat veszik fel. Halkan belopakodtam. Sikerült, senki sem vett észre a fiúk közül. Niall, Zayn és Louis valamin tanakodtak, Liam kajáért ment, Haz viszont éppen az egyik számot énekelte. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vett.

-   Mosolyogj! – kiabáltam neki, miközben próbáltam lefotózni.

-    Szia csajszi. – egy csókkal köszöntött, majd szorosan magához ölelt.

-  Hogy ment a felvétel? – közben kimentünk a stúdióból az egyik kisebb  szobába, ahol lehetett pihenni, enni, inni.

- Egész jól. – helyet foglalt az egyik fotelben, a lábait lazán feltette az asztalra és úgy bámult.

-   Vettem tesztet. – belül remegtem szinte.

-   Milyen tesztet? – egy női hang szólt a hátam mögül. Tudtam, hogy a 1D menedzsere az, akiről már annyit hallottam.

-   Nem érdekes. – Harry azonnal felállt és látszott rajta, hogy fél a nőtől.

-   Szeretném, ha tudnád, Diana, hogy nem jöhetsz a VMA-ra. – mutogatott rám.

-   Mégis miért? – kérdeztük egyszerre.

-  Mert nem. Felejtsétek el. Ja és ha legközelebb sétálgatni akarsz, vegyél álruhát, mert az egész internet azzal van tele, hogy terhességi tesztet vettél. – azzal távozott.

Honnan tudták meg, hogy azt vettem? Úristen, ez ijesztő. Rosszabb, mint az FBI, komolyan. Most ráadásul az is aggasztott, hogy a menedzser megint elintézte, hogy ne legyünk együtt. Hurrá. Annyira kedves nő. Döntést kellett hoznom: ha elmegyek, nem jöhetek vissza, ha viszont maradok, akkor meg nem látom Hazzát. A VMA-ra semmiképp sem mehetek, így ez kilőve, de ott van Lea is.

-  Csináld meg a tesztet. Tudjuk meg. – szakított ki Harry a mélázásomból.

Idegesen mentem el a mellékhelyiségbe. Percek teltek el az eredményig, de olyan volt mintha évek múlnának. A kezem remegett, totál izzadtam és ideges voltam.

-  Már biztos van eredmény. – suttogtam. Tíz perce ültem az asztal előtt, amelyiken a teszt volt.

Remegve néztem az asztalra. Közben gondoltam arra, hogy itt most vagy mindennek vége, Harry és az én életemnek is, vagy minden megy tovább..

43. fejezet

Helló földlakók és olvasók! Gondolom, sokaknak feltűnt már az új kinézet. Mit szóltok hozzá? Én személy szerint imádom a hátteret és az ilyen fás dolgokat, úgyhogy nálam nyerő a dolog. Innen szeretnék sok-sok boldog születésnapot kívánni Niallnek! Imádunk drága :) A fejezet késésének az oka az iskola volt és a sok matek és angol házi. Ezért szeretek én iskolába járni, tipikusan így kell kezdeni az évet. Mindegy, majd csak kibírom valahogy. Nektek hogy megy a suli és a tanulás? Remélem jól, és tetszik majd a fejezet is. Love, Diana.

Menjek, vagy maradjak?

Amellett, hogy rettentő büszke voltam Harryre, napról napra jobban szerettem. Lehet, hogy nem érdemlem meg, és lehet, hogy neki sem én kellek, de legalább most ittvagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra.

Egy kis bökkenő van: a banda Amerikába utazik, az MTV díjátadója és egyebek miatt. Bármennyire is nem szeretném, muszáj lesz. Eltelt a nyár, kezdődik minden előröl. De legalább ennyit együtt tudtunk lenni, és a maradék egy hetet is ki kell élvezni. Ennyi. Átlagos lány vagyok, választanom kell: vagy maradok itt, vagy visszaköltözök. Semmiképpen sem akarok Harry nyakán lógni, így a legjobb talán az lenne, ha visszamennék, újra járnék iskolába, és úgy élnék, mint egy normális 18 éves. Hisz valamennyire azért Styles is egy átlagos gyerek, csak híres.

Végtelen hosszúnak tűnt a délután. Egyedül ültem az üres lakásban és az ablakon bámultam kifele, miközben azon kattogott az agyam, hogy mit tegyek most. Menjek, vagy maradjak?

-  Megjöttem! – annyit érzékeltem mindössze, hogy a kanapén alszom és valaki most felébresztett. Ránéztem az órára. Este kilenc. Valószínűleg már jó ideje aludhatok, tekintve, hogy korog a hasam és amikor utoljára kinéztem az ablakon még világos volt. – Héé, te itt aludtál? – továbbra is az ágyon feküdtem. A nyakam sajgott, valószínűleg a támlától, amin pihent. Leguggolt elém és egy kis puszit nyomott a számra.

-   Éhes vagyok. – morogtam félálomba.

- Akkor együnk. – most ezzel komolyan arra célzott, hogy főzzünk? Mert akkor igen eltévesztette a házszámot. Én nem tudok főzni. Lehet hogy Ő tud, de én nem. Gyengéden kulcsolta össze a kezeinket és felhúzott az ágyról.

A vacsorakészítés nem telt olyan borzalmasan. Rántottát csináltunk, az nekem is megy még. Anya mindig azt mondta, megtanít majd főzni, de ebből nem lett semmi. Hiába nézek én Gordon Ramsay-t, ha egyszerűen nincs tehetségem a főzéshez. Közben persze kattogott az agyam. Imádok itt lenni, de az az igazság, hogy Hazza nyakán függök. Pár pillanatra kihagyott az agyam. Ott álltam a konyha közepén totál leblokkolva egy tányérral a kezemben – amit le is ejtettem. A csörömpölésre ’ébredtem’ fel.

-   Basszus. – idegesen szedtem fel a törött tányért.

-    Jól vagy? – összetalálkoztam Haz aggódó pillantásával.

-    Persze. – egy könnyű mozdulattal bedobtam a kukába a tányért. – Csak nem akarom, hogy elmenj.

-     Csak ez a baj? – lépett közelebb és emelte fel az állam. – Van egy meglepetésem. De várnod kell…

Fél óra után sem jött vissza így ismét visszaültem a kanapéra. Fájt a nyakam, és magamban a bútordarabot szidtam. Aztán megint kezdett leesni a fejem. Tényleg gondoltam már rá, hogy terhes vagyok, de az nem lehet. Fáradt vagyok és úgy érzem magam mint egy mosott rongy.

De nem lehetek terhes, az kizárt. Sőt, biztos, hogy nem vagyok az. Harry jellegzetes járására kaptam fel a fejem. Úgy látszik, ma ilyen gondolkodós napom van.

- Nem fogsz itt maradni, mert vettem neked bikinit. – most tényleg nem értem az összefüggést a kettő között. Amerika és a bikini? Összeráncoltam a szemöldököm, és egy nem értem pillantást küldtem felé.- Tudod, L.A-ben jó idő van, és ott szükség lesz rá. – ült ki egy széles mosoly az arcára.

-  De mégis hogyan? – továbbra sem értettem a dolgokat. Annyi már összeállt, hogy nem maradok itt, de az még nem volt tiszta, hogy miért.

- Eleanort és Danielle-t meghívták a VMA-ra, de ezt gondolom tudod. Hát, te is rajta szerepelsz a ’legszexibb meghívott lányok’ listán. – hirtelen el sem hittem. Ez most komoly?

-  És minek a bikini? – a fejemmel a ruhadarab felé böktem, terelve a témát.

-   Még nem láttalak bikiniben.

- De anélkül már igen. – halálosan komolyan mondtam, nevetés nélkül. Kicsit szívatni akartam, de félresikerült reakció lett a vége, ugyanis az előbbi boldog mosolyt most egy kaján vigyor váltotta fel.

Oké, hogy volt egy dolog, amit Louis drága sikeresen megzavart tegnap, de az nem azt jelenti, hogy azt most be kell fejezni. Pedig neki feltett szándékai voltak efelől. Totál fáradt voltam és most ha ágyat láttam volna, biztos hogy bedőlök és holnap délig fel sem kelek. Volt egy kis bökkenő: egy fogadás. Fogadtunk, hogy úgy sem merem felpróbálni a bikinit. Nyertem. Diadalittasan kaptam meg a beígért öt fontomat, és vele együtt Harry ajkait. Ismertem ezt a pillantást. Talán ezért is volt bennem az, hogy terhes vagyok. Beleültették a fülembe rendesen a bogarat.

- Mit csinálsz? – szégyenlősen kérdeztem két csók között és azon voltam, hogy ne kötődjön ki a bikinifelsőm.

- Túl sok rajtad a ruha. – éreztem ahogy a ruha eltávolodik a testemtől. Itt vártam Louis megjelenését megint, de hál’ Istennek, nem jelent meg. – Nyugi, vigyázok rád. – kezei fel és le vándoroltak a derekamon.

-  Én nem kértem, hogy vigyázz rám. – egy csibészes mosoly bujkált a szám sarkában.

Felpattantam a göndör srácra, majd felváltottam a jegyem a hálószobába induló járatra.

42. fejezet

Itt is lenne az új rész. kevés tanulnivalóm volt, szerencsére, így sikerült tegnap befejeznem. Hogy megy nektek az iskola? Nekem viszonylag jól, már van egy-két fogalmazás, amit meg kell írnom, de ennek most kifejezetten örülök. Ilyen is csak egyszer van. 18 részt tervezek még, lehet, hogy ennél kevesebb-több lesz, de már a történések megvannak, csak attól függ, hogy hány részbe fér ez bele. Szerintetek happy-end vagy depi-end lesz a vég?

Cáfoljuk a pletykákat

Faszán terhesnek hittek. Terhesnek! Már miért lennék én terhes? Ennyire kövér vagyok, vagy mi? Az a ruha anyué volt, még szép, hogy nagy rám. Most ott állok, hogy vagy a falba verem a fejem vagy csak szimplán leütöm a SugarScape íróit.

- Gratulálok a babához! – lépett mellém Lou és simogatta meg a hasamat.

-Nem vagyok terhes, te állat! – kaptam le a kezét a hasamról.
- Srácok, lehet, hogy hülyén fog hangzani, de védekeztek ti egyáltalán? – kívül pókerarc voltam, belül viszont felpofoztam volna szépen Liamet és az egész társaságot. – Csak mert hallottuk, hogy a konyhapulton csináljátok. – hangosan kezdtem köhögni, hogy fogja már be.
- Ennyire nem vagyok felelőtlen. – szólalt meg végre Harry is. Már azt hittem, megnémult. Az meg különösen meglepett, hogy a szexuális életünkről mesél a srácoknak.
- Bocs, de belőled kinézzük. – szólt Niall is.

Zayn volt az egyetlen, aki csöndben tűrte az eseményeket. Valamin nagyon agyalt, látszott a fején.

- Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de van egy elméletem. – vakarta az állát. – Üljünk le. – a fiúk lehuppantak a kanapéra, én a velük szemben lévő fotelbe ültem.  – Tudjátok, hogy a menedzsment mennyire ellenetek van. Szerintem ez az egész az Ő művűk. Nem szabadna elmondanom, de múltkor kihallgattam a beszélgetésüket, és azt mondták, mindent elkövetnek, hogy ti ketten szakítsatok.

- Ezt nem hiszem el! – pattant fel Haz. – Mégis mi a szart élveznek ők abban, hogy tönkreteszik az életünket?

-   Tudod neked meg volt tiltva a csajozás, miután részegen elkiabáltad az egyik szállodában, hogy Caroline-al mit csináltatok az előző napon. Ami minket nem igazán érdekelt. – megint Caroline. Mint nővel, nincs vele bajom, szeretem, ahogy vezeti a műsorokat, de most rohadtul nem Ő a téma.

-  De hol van már Caroline? – a feje egy rákra hasonlított, vagy egy túlérett paradicsomra. Nem tudom, melyik. – Itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy nem viselik el, hogy már nem vagyok az a Harry, aki régen voltam. Kész, ennyi. – elefántéhoz hasonló léptekkel futott fel a lépcsőn.

Nagyon kiakadt, és nem csak Ő. A többiek ezt nem értik. Ez már a negyedik alkalom, hogy beavatkoznak a dolgainkba. Mi lesz a következő? Elrabolnak? Félek kimenni az utcára.

- Mi most mennénk. – vették fel a fiúk a kabátjukat. Egy öleléssel búcsúztam tőlük, aztán felmentem Harryhez.

Az ágyon feküdt és a telefonjával babrált. Fogadok, Twitterezett.

-   Nyugi, jó? – lefeküdtem mellé és néztem, ahogy a Twitteren babrál. – Kövesd vissza őket. – mutogattam a sok rajongóra, akik írtak neki és azt kérték, kövesse vissza őket.

-  Van egy ötletem, hogy hogy cáfolhatnánk ezt a terhességes ügyet. Az úgy nem jó, ha kiírod, hogy nem vagyok terhes, mert azt úgy sem hiszik el. Van fürdőruhás képed? – Ő sem épp a terveiről volt ismert, ezt sem értettem túl tisztán.

-   Van egy, a gépemen. – elővettem a fehér készüléket az egyik táskából és bejelentkeztem Twitterre.

Találtam egy nyár eleji képet, még az egyik kaliforniai barátnőmmel. Az nem érdekes, hogy nem mostani, most is körülbelül így nézek ki.

Mindenkinek, aki azt hiszi terhes vagyok. @jazzyholmes hiányzol!

Percek alatt százak és százak írtak nekem és Hazzának is. Volt egy-két elég csúnya üzenet is, de már nem izgatnak annyira. Egy azonban eléggé felzaklatott.

@dianajones őszintén, hogy nézne ki a gyereketek? Amit Harrytől örököl az szép lenne, amit tőled az meg ocsmány. Gnóm. Albínó.

Az ilyeneknél gondolkodok el, hogy érdemes-e itt lennem. Elhanyagoltam a barátaimat, és akárhányszor olvasom az ilyen megjegyzéseket, úgy érzem, senki sem szeret. Elteszem magam holnapra. Az alvás mindig segít, vagy csak rosszabb lesz. Majd holnap kiderül.

Reggel senki nem volt a házban. A laptopomra egy címke volt ragasztva ’Elmentem boltba, majd jövök. Menj fel a Twitterprofilomra. Imádlak xx Haz’

Felmentem a netre, de most sem tudtam elmenni a sok utálkozó üzenet mellett. Bántottak, bármennyire is próbálom bemesélni, hogy nem. Megnéztem, mikben említettek meg. Ott volt Haz neve is.

41. fejezet

Sikerült megírnom a részt, és mivel hozzászoktam mostanában a cikkírósdihoz és a kicsit hosszabb részekhez, itt van egy. Macy, ez megint a te részed lett, hisz ígértem még pár ilyet, és az ígéret szép szó :) Kellemes olvasást és tessék ráhangolódni a jó kis hétfőre és az újabb hétre.

A szendvicskészítés tudománya és a cikk

Lassan nyitottam ki a szememet, ugyanis a szobába beszűrődő napfény eléggé irritált. Pislogtam párat, így máris jobb lett. Megpillantottam a mellettem fekvő lányt, aki engem kémlelt. Gondolom már hosszú ideje nézhet.

- Jó reggelt, göndörke. – köszönt édes, kicsit fáradt, de nagyon aranyos hangon, amin mosolyognom kellett.
- Jó reggelt, angyalka. – simítottam végig az arcán.
- Nem gondolod, hogy kicsit keveset aludtunk?

- Az alvásról annyit, hogy én nem bánom, hogy keveset aludtunk. – ült ki egy kaján mosoly az arcomra visszagondolva az éjszakára.
- Tudod, legtöbben arra használják az éjszakát, hogy aludjanak.
- A kivétel erősíti a szabályt. Ma átjönnek a srácok, ha nem gond. – most, hogy kibékültem Louisszal, minden rendbe van, bár félek, hogy Diana felképeli Zaynt, azután, hogy elhagyta Leát. Mondjuk, Lea meg szőke lett és visszament Los Angelesbe, így sok esélyt nem is adtam nekik.
- Nekem nem. – felült. Pár másodperccel később már csak a fürdőszobába tartó alakját láttam. A csajok annyit szépítkeznek.

Diana szemszöge

Nincs ellenemre, hogy a srácok átjönnek, főleg, hogy Louval is rendbe jöttek a dolgok. Mindegyik srác egy külön egyéniség, de talán a legjobban Niallel jövök ki (nameg Harryvel). Zaynnel talán csak annyi a gondom, hogy szépen kidobta Leát, ráadásul telefonon, azután, hogy lesmárolta Perrie Edwardsot. Ez azért nem volt kedves. Lea is kifordult magából, szőkére festette a haját, egyfolytában bulizik, és visszament Kaliforniába, mondván, ott jobb pasik vannak.

Délután öt körül kezdtem el kaját csinálni a srácoknak, akik fél hatra jelentkeztek be. Annyira lekötött egy TV-műsör, hogy ebből nem lett semmi, így a fiúk érkezése után kezdtem szendvicseket készíteni. Azt hallottam, hogy Louisnál előjött Caroline, ismét, Zayn pedig Perrieről áradozott.

-  „If I could just die in your arms” – éreztem két kart a derekamon.

-   Meddig fogod még ezt énekelni? – mondtam, elég halkan.

-   Egy darabig még énekelni fogom. – suttogta a fülembe. Éreztem a meleg leheletét, nem sokkal később az ajkait a nyakamon. Kimásztam a kezei közül, így szembefordulhattam vele.

-  Akarlak. – suttogta a számra a szavakat. Vadul csókoltam meg. A kezemmel arrébb   löktem a tálcát és felültem a pultra. Annyi időre váltunk el egymástól, amíg lekerült mindkettőnk pólója. A hasamat csókolgatta, amire reakcióképpen kis halk sóhajok hagyták el a számat. Csendben kellett maradnunk, hisz a fiúk a mellettünk lévő nappaliban üldögéltek.

- Nyugi. – csatolta ki a nadrágom gombját. Beharaptam az alsó ajkam miközben végignéztem a testén. Kezdtem érezni, hogy a melltartóm csatja elenged, és alig tartja már valami a fehérneműt.

- Anyám! – sikított fel Louis. Minkét kezével eltakarta szemét, nehogy valamit is meglásson. Gyorsan visszacsatoltam a melltartómat és visszakaptam a pólómat. Harry maradt félmeztelen. Úgyis szeret meztelenkedni.

-   Louis! – kiáltottam rá.

-   Igen? – egyik ujját feljebb emelte. Miután látta hogy nézhet, elemelte a kezét a szeme elől.

-   Mit akarsz? – vette fel a pólóját Haz.

-   Csak szólni akartam, hogy a menezsdment beszélni akar veled, valami pletyka miatt, de nem tudtam, hogy nem a szendvicseket csináljátok, hanem egymást. Khm.. – köhögött látványosan. Összenéztünk és hangos nevetésben törtünk ki.

Összeszedtük magunkat, és miután nem úgy néztünk ki, mint akik átmentek egy forgószélen, visszamentünk a srácokhoz.

-   Mit akart a menedzsment? – kérdeztem rá a dologra egyszerre.

- Láttak egy cikket, amit a SugarScape akar leközölni és most ez ellen küzdenek. – mondta Liam a szendvicse rágcsálása közben.

-   És mi volt a cikkben? – tettük fel egyszerre Harryvel a kérdést.

-  Itt van, olvassátok el. – vett elő egy kis fehér lapot Lou a táskájából. Annyit láttam, hogy egy kép van rajta rólam.

Harry Styles apuka lesz?

Az angol fiúbanda, a One Direction tagja Harry Styles (18) barátnője a napokban Londonban sétálgatott egy fekete ruhában. Akkor azonban még Diana Jones (18) sem gondolta, hogy sokaknak feltűnik majd a gömbölyű pocakja. Persze ebből az emberek legtöbbjének az jutott eszébe, hogy Styles jókedvében volt egy-pár este, de mi maradunk annál, hogy a lány túl sokat evett. Bár, tekintve, milyen jól kijönnek egymással, lehet, hogy érkezik majd egy Styles-bébi is? Vagy lehet hogy csak a ruha teszi?

40. fejezet

Elnézést, hogy most hozom csak a részt, de ismét az az iskola. Plusz ötletem sem volt sok, így sem vagyok oda a részért, de legalább kicsit hosszabb lett. Nézzétek el, hogy Justin dalai szerepelnek benne, de tényleg próbálkoztam nem megint az Ő dalait betenni: sikertelenül. A Die In Your Arms egy cover, én körülbelül ilyennek képzelem Diana hangját. A fejezetet főképp Macy Claudia Morrownak ajánlom, akinek még múltkor ígértem egy ilyen kis részt. Tessék, itt van és lesz még! :) Ne haragudjatok, próbálok írogatni most így hétvégén előre, akkor hátha hamarabb is tudok majd részeket hozni.

Love me like you do, hold me tight and don't let go

Diana szemszöge

- Louis, szeretném, ha tudnád, hogy én nem szeretnék tőled semmit. – nehéz volt megmondani neki, és látszott is az arcán, hogy megbántom, de szeretem Harryt és tényleg nem akarok semmit Loutól. Összevesztek Elel csúnyán, igen, de nekik együtt kel lenniük. Összetartoznak.
- Értem. – egy pillanatra félrenézett. Hopp, összejött a tervem! Egy kis helyi kávézónál beszélgettünk, ahova elhívtam Eleanort is. Innentől nekem nincs már szerepem.
- Beszélj vele. – böktem oldalba. Én végeztem is. Gondoltam, hogy minden rendben lesz megint, így Lou és El is jól jár, plusz, ha úgy vesszük, Harry is.

Hosszú volt a mai nap és ennél már csak hosszabb lesz. Bementem az egyik helyi stúdióba. Ha már a saját karrier nem jön össze, hadd énekeljék mások el a dalaimat. Most nem is vágyom karrierre. Folytatom a  tanulást, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A srácoknak is írtam egy dalt, de a drága jó menedzser, aki annyira nagyon szeret engem, azt mondta, túl személyes, és nem jó. Persze hogy személyes basszus, hisz jóformán Harryről írtam az egészet. Mondjuk, van igazság a dologban.

Sosem éreztem még ekkora büszkeséget. Nem tartom magam nagyra, de eljutottam most egy olyan szintre – vagy csak a szerencse műve lenne? -, hogy Justin Bieber az egyik dalomat énekli. AZ a Justin Bieber. Sosem találkoztunk még, és nem is fogunk, de valaki eljuttatta hozzá a dalt, amit kicsit átírtak és fel is vették már. Ezt hallgattam meg. Lényegében elégedett vagyok, nagyon tetszik az alap és Justin hangja is szuper.

Ennek a napnak is vége lett. Kibékítettem Lout és Elt – remélem, sikerült -, végre hallottam a Die In Your Arms-t, átírt verzióban is. Álmosan huppantam le Haz mellé a kanapéra, aki popcornnal tömte a fejét és az Amerikai Pitét nézte. Jó film, nem mondom.

-  Milyen lett a dal? – Harry csak annyit tudott, hogy van egy dal, amit elvileg nekik írtam, de aztán nem fogadták el. Semmit nem tudott, azt sem tudta, miről szól, sosem hallotta még.

-    Elénekelhetem, ha gondolod.

-   Halljuk. – tette le a popcornos tálat az előtte lévő kisasztalra. Megállította a filmet, így síri csönd lett az egész házban.

-  „If I could just die in your arms, I wouldn’tmind.” – kezdtem szégyenlősen a dalba. Az ütemre még emlékeztem, azt a lábamon ütöttem. – „Cause everytime you touch me I just die in your arms.” – észrevettem, hogy Hazza a szemét törölgeti, és az a kis büszke vigyor is ott volt a fején.

-   Ez eszméletlen. – vigyorgott tovább.

-  Volt egy jó alany, aki inspirált és az érzések is a helyén voltak. - mosolyogtam rá. - Szeretlek. – öleltem meg. Harry egy csoda nekem és ezt napról-napra jobban érzem.

-  Én nem szeretlek. – elhúzódtam tőle. Értelmetlenül pillantottam rá, miközben az a kis félelemszikra egyre nagyobb lett. – Én imádlak. – szégyenlősen pillantottam le. – Van egy dal, ami most a kedvencem. Szintén Justin énekli. – előhalászta a telefonját és elindított rajta egy számomra még ismeretlen dallamot. Egy szó, kapásból: szexuális.

Harry egyre közelebb és közelebb került hozzám, míg végül el nem érte az ajkaimat. Gyengéden keresett utat magának. Kis idő múlva visszacsókoltam. Először gyengéden, majd egyre hevesebben.

Harry szemszöge

Szerettem azt a dalt, és ezután pláne. A film már lepörgött, a dal is nyolcszor indult újra, de mi csak egymást faltuk. Nem igazán gondolkoztam, csak annyi jutott eszembe, hogy ezt nem a kanapén kéne elintézni. Mondjuk, ha jön valaki, kicsit érdekes lenne, ha ráülne a kanapéra, ahol mi mást is csináltunk.

Lassan baktattunk fel a szobába. Amint becsukódott mögöttünk a hálószoba ajtó, vadabb lett minden. Felkaptam. Gyengéden tettem le az ágyra, miközben a kezem a pólója alá vándorolt. Éreztem a melltartóját, aminek az alját csipkék díszítették. Ő a nadrágom körül kutakodott, amit szépen lassan le is húzott. Őrjítően lassan. Ha rajtam múlna, már rég nem lenne ruha egyikünkön sem, de ez nem ilyen egyszerű. A póló levétele után váltottban én levettem a nadrágját, Ő pedig az én pólómat.

Egyik kezemet a combja belső oldalára helyeztem, míg a másikkal a melltartóját csatoltam ki. Úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Minden gondolatom elszállt, csak rá tudtam gondolni, és arra, hogy rohadtul kell nekem, most.

- Biztos, hogy te is akarod? – eszméletlen hülye kérdés volt, de bíztam az igen válaszban, hisz már nem tudtam megállítani magam, de nem akartam bántani.

- Teljesen. – megcsókolt, és ezzel kezdetét vette, Zayn szavaival élve az éjszakai parti.

39. fejezet

Ismét így estefele hozom a részt, de hiába volt ma a második nap, mi már nagyban tanultunk, így házim is volt. Plusz van ilyen-olyan felkészítőm, különórám stb. Persze a részt már hamarabb megírtam de eddig nem jutottam ide, és valószínűleg hamarosan megyek is el. Nem akarlak lombozni titeket, tudom, hogy sokan elfoglaltak vagytok, megértelek titeket. Nem tudom, milyen részre számítottatok, de abban reménykedem, hogy nem egy ilyenben, mert akkor le volt lőve a poén. Reménykedem :D

Kinyírlak, Tomlinson!

Egyszerűen fogalmam sincs mi baja van Lounak. Elpanaszoltam már mindenkinek a problémámat és annyit kaptam válaszul mindenkitől, hogy beszéljek vele. De mégis mit mondjak neki? Bocs, Tomlinson, de mi a franc bajod van? Bár ez kicsit bunkó lenne. Nem tudom, és időm sincs sok gondolkozni, ugyanis holnap felvesszük az új dalt. Enyhén be vagyok tojva, félek, hogy milyen lesz a második album, meg úgy mindentől. Bár, ezt majd a holnap eldönti.

- - - - - - -

- Nem jó! Nem jó! – kiabált Josh a mikrofonba. – Harry, embereld meg már magad! Énekelj normálisan! – nem tudtam másra gondolni, csak Louisra. Ez érdekes, de nem úgy gondoltam rá, hanem arra, amit mondott. Számítottam rá, hogy mellettünk áll, erre Ő az egyik, aki azt kéri, szakítsunk.

Egyszerűen nagyon nem értem, mi a baja. Itt a lehetőség. Azt tudom, hogy Lou ilyenkor mindig egyedül van az egyik szobában, általában Eleanorral beszél. Most, amikor benyitottam, csak meredt maga elé. Ideje kideríteni, mi történt.

-  Hé, Tommo, mi van veled? – ledobtam magam mellé.

-  Semmi, jól vagyok, kösz. – tovább meredt maga elé. A cipőjét nézte. Azt hittem, koszos, de nem volt az. Dobtam neki egy ’tudom, hogy van valami’ pillantást – sikerrel. – Hazza, légyszi, ne haragudj rám, de ezt tudnod kell. Azt akarom, hogy szakítsatok. – eddig tiszta volt. – Hogy miért? Mert amint meglátom a barátnődet, abban a pillanatban legszívesebben leteperném. – szinte leesett az állam. – Ez nyilván csak azért van, mert Eleanorral nem éppen fényes a viszonyunk.

- Értem én, de ugye tudod Dius nem akar tőled semmit? – kérdően meresztettem rá a szemem. Kicsit meg akartam ijeszteni.

-  Nem vagyok ebben én olyan biztos. – oké, most fogok lemenni hídba. Mégis mit képzel?

- Nyisd már ki a szemed, Ő nem szeret téged! - bármennyire is jó barátom, már a pofonvágás határán álltam.

- Te meg nem érdemled meg! Ennyi. – ismét faképnél hagyott. Utálom, ha faképnél hagynak, ezt még Louisnak sem nézem el. Ezek után meg már pláne nem.

Miért akar mindenki az én barátnőmre hajtani? Először David, most meg kiderül, hogy Louis akarja lefektetni. Bár, megértem az okát, de akkor is. Ez nem ér. Rohadtul nem.  Visszamentem a srácokhoz a stúdióba. Egy ’kinyírlak’ pillantással elintéztem Tomlinsont.

-  Twitter-time! – kiáltott fel Niall.

Mindenki előkapta a telefonját és buzgón Twitterezni kezdtünk. Általában rajongó üzenetek kapunk, azt kéri mindenki, kövessük őket vissza. Úgy húsz embert kapásból visszakövettem, és tovább folytattam a hozzám kapcsolódó tweetek olvasását. Megakadt a szemem egy tweeten és hozzá kapcsolódó üzeneten. Louis ült mellettem, így félve kattintottam a linkre és a képre.

Like a little kid! :) @dianajones @Harry_Styles

-  Mit láttál, BooBear? – vonta kérdőre Liam Lout, aki éppen az én kijelzőmet bámulta. Ebből rohadtul elég, de tényleg.

-   Nagy dolog lenne, ha leszállnál a csajomról? – vetettem oda neki, mire Ő elvörösödött és rákvörös arccal visszafordult a telefonja felé.