2. fejezet

Szeretném megköszönni, hogy már az első részt 92-en olvasták el(!) és kaptam kommenteket is. Tudom, hogy ez sokaknak nem nagy szám, de nekem nagyon is az. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! A részhez kapcsolódóan: amint már írtam, Harryből nem lesz hiány. Sokat gondolkoztam, hogy jó ez-e így, nem túl sietős-e, de aztán ahogy a részeket írtam, rájöttem, hogy előbb-utóbb úgyis bekövetkezett volna. Jobb ez így, hogy ide építettem be, szerintem. 

Elszúrt második esély

A forgatás óta, azaz három napja Lea ódáit hallgatom Zaynről. Oké, helyes volt meg minden, de ez már sok(k). Lea rettenetesen örült, hogy együtt dolgozhatott a srácokkal. A Harry-s ügyről persze nem tud, de jobb is az, mert tuti közbelépne, és mindketten nagyon hülyén jönnénk ki. Harry nem keresett, de nem is értem, miért izgat. Biztos nagyon elfoglalt, meg amúgy sem tudom, miért foglalkozna velem.

Délután kettőkor sikerült felkelnem. Kiélvezem ezt a pár napot, ugyanis jövő héten mehetek vissza New York-ba, egy meghallgatásra. Rettentően izgulok miatta. Nagyon szeretnék befutni, de még csak a dalom eleje van meg. Éppen öltöztem, mikor valaki csöngetett. Nem érdekel, ezt már felveszem. Különben is, hol van Lea? Majd Ő kinyitja. Csöngettek még kétszer-háromszor, majd meguntam, és egy rövidnadrágban és egy otthoni topban kimentem. Különben is, ez Kalifornia. Mikor már ötödszörre csöngettek, elkezdtem futni a lépcsőn, aminek áraként sikeresen le is huppantam. Odacsoszogtam és mérgesen kirántottam az ajtót.

-   David? – meglepetten álltam az ajtó előtt. Mégis hogy kerül Ő ide?

- Sajnálom. Tudom, hogy egy hülye voltam, de kellesz nekem. Lehet, hogy már késő, de szeretnélek elvinni a kedvenc kávézódba. És egyébként jó leszel így is, csak a mamuszt cseréld le. – annyira szerettem ilyenkor. Valahogy elfelejtettem, hogy megcsalt és hogy még én voltam a ribanc. David rettentő aranyos srác volt, de sajnos egy ördög is. Bárkivel összetudott állni, és különösképpen az sem zavarta, ha épp volt barátnője. Velem is ezt tette.

Nem is ellenkeztem. Mindenkinek jár egy második esély, nem? David elvitt az Ocean’s-ba. Ez egy kis partmenti büfé volt, amit imádtam. Amióta ideköltöztem, azóta idejárok, jóformán törzsvendég vagyok már.

Nem számítottam ma már több meglepetésre, de mégis volt itt még valami. Harry és az egyik lány a klipből, Madison. Jó tudni, hogy Harry is olyan mint a többi. Nyílván úgy gondolta, egy futó kalandnak jó leszek, aztán meggondolta magát. Úgy láttam Őt is meglepte, hogy újra lát, hisz elég fura arckifejezést vett fel. Nem is izgattam magam tovább, elfordítottam a fejem, majd elballagtam Daviddel.

Leültünk, majd rendeltünk. Dave eltűnt egy kis időre, majd Madison társaságában visszatért. Mint akit nem is érdekelt, hogy ott vagyok, szabályosan lelökött a székről. Komolyan, majdnem sírva fakadtam. Rettentően bántott, hogy megint kihasznált. Úgy döntöttem, nem maradok tovább. Elfutottam az épület mögé. Tudtam, hogy arra senki sem jár. Leültem és sírtam. Már így lehettem körülbelül 10 perce, amikor társaságom akadt.

-   Diana?! Jól vagy? – Harry utánam jött, majd megszeppenve nézett. Én csak sírtam tovább. Leült mellém, átkarolt, én meg csak sírtam. Éreztem a leheletét a nyakamon. Máskor csak a macimat szoktam így ölelni. Nagyon szükségem volt most valakire. Harry hirtelen elhúzodott, majd egy papírt vett elő a zsebéből.

-  Ezt kiejtetted, mikor elfutottál. Gondoltam, nem baj ha elolvasom. Tudnod kell, hogy gyönyörű ez a dal. Nagyon tehetséges vagy. – mi? Harry olvasta a dalomat? Ez annyira kínos. Azt a dalt a meghallgatásra írtam, és még kicsit sem volt kész. Csak meredtem Harryre, miközben Ő a sorokat olvasta, majd hirtelen ötlettől fogva elkezdte énekelni.

„When you try your best but you don't succeed 

When you get what you want but not what you need 

When you feel so tired but you can't sleep 

Stuck in reverse 

When the tears come streaming down your face 

When you lose something you can't replace 

When you love someone but it goes to waste 

Could it be worse?„

Harry elvarázsolt. Tudta, hogy nem kellenek szavak, csak a dal. Abbahagytam a sírást és hallgattam. Tényleg nem volt borzasztó a dal, sőt, egészen tetszett. Styles volt olyan kedves, hogy elénekelte az egészet. Értem már, hogy miért híresek a srácok. Csodás hangjuk van, és ezt Harry csak megerősítette. A dal végénél megint rámtört a sírás, és elkezdem mondogatni, hogy mekkora egy barom vagyok.

-  Nyugi már, vagy kénytelen leszek betapasztani a szád. – erre csak egy szemöldökfelhúzással reaglátam. Szépen nézhettem ki az elkenődött sminkemmel és a vérvörös szemeimmel, de úgy láttam Őt ez nem izgatta.

Pár pillanat múlva megtudtam, mi is az a szájbetapasztás. Úgy látszik, Harry nyelvén ez csókot jelent. Hogy lehet beleesni olyanba, akit nem is ismersz? Nem tudom. Lehengerlő volt. Tényleg.

Bármilyen rosszul is indult a napom, úgy éreztem, volt miért felkelnem. Meglepetés meglepetés hátán jött, de valahogy mégis nem akartam, hogy vége legyen. Nem tudom, mi lesz ezután, csak annyit, hogy Harrynek elég nagy a tüdeje, mert elég sokáig bírta egy levegővel. Csókunkat egy ’kedves’ ismerős szakította meg.

-  Még is mi a francot képzelsz magadról?