47. fejezet

Elnézést, hogy ismét késett a rész, de iskola van ezerrel, én meg nem akarok jegyeket rontani. Sajnos mostanság nincs sok időm, pedig ugyanúgy imádok írni, de egyszerűen nincs rá időm. Természetesen a történet megy tovább, próbálok írogatni, és továbbra is jó részeket hozni, ez többé-kevésbé megy is. Kivétel ezt a részt. Nézzétek el, borzalmas lett, de az alapötletet nem sikerült megvalósítanom, pedig igyekszem. Úgy látszik ennél jobban kell majd, de próbálkozom :)

Légy végre őszinte!

Van talán két másodpercem gondolkodni, szóval ideje nekiállni. Hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem a sminkest és abba az irányba fordultam, ahonnan a hang jött. Az állt előttem, akire számítottam: hosszú szőke haj, nádszál vékony kezek és az az idióta arckifejezés, ami egy mosoly akart lenni.  Többször rájöttem már hogy csak kihasznált, és hiba már a közelébe is lennem, de ezen most nem változtathatok – sajnos, pedig ez lenne az első dolog, amit most kívánnék.

-  Szia. – köszöntem neki unottan, miközben jól végigmértem. Hogy voltam képes ezt tenni?

Hirtelen a karjaimba ugrott és nyomott egy puszit az arcomra. Bőszen törölgettem a helyét, majd keveset gondolkozva feltettem az első kérdést, ami az elmém útjába került.

- Te mit keresel itt?

-  Itt lesz fotózásom, gondoltam benézek hozzád. – válaszolt megszeppenve.

-  Kösz, de mondtam, hogy nem akarlak többet látni. – szóra sem méltattam már, kimentem a helyiségből, mielőtt megint hazugságokkal tömi a fejem.

Szerencsére nem találkoztunk többet a nap folyamán.  Az interjú jól ment, bár egy gondolatom sem ott járt. Hogy tehettem ezt, és miért hazudok egyfolytában? Az igazságot mindenki megérdemli, nem? Ráadásul pont olyasvalakit bántottam meg ezzel, akit nagyon szeretek.

Los Angeles fergeteges este. Már a hotelben a hangulat is az, nemhogy a városba. Összeszedtem magam és beterveztem egy partit estére.

- Jössz bulizni? – néztem a kanapén ülő lányra, aki pizsamában egy tál müzlit eszegetett. Hogy vagyok képes hazudni neki?

- Mehetek, ha nem lesz belőle megint botrány. – gyorsan befalta a kaját aztán elment készülődni.

Picit gondolkoztam és arra jutottam, hogy nem mondom el neki. Csak bántanám vele és nem akarom elveszíteni.

- Ez így nem túl kevés? – jött ki egy sortban, egy topban, fölötte egy kardigánnal.

- Nekem nem. Úgyis lekerül majd rólad, ha rajtam múlik. – kajánul mosolyogtam, mire Ő fejbe vágott.

Legalább nyolc szórakozóhelyen voltunk, és mindketten tudunk inni rendesen, ez kiderült. Amúgy is szeretek bulizni, és lefogadom, hogy ennél jobb buliban még nem voltam. Valami privát parti volt, csomó hírességgel, modellel. Várjunk csak.. mióta van nekem szőke barátnőm?  Nem emlékszem hogy hajszínt váltott volna. Arra meg pláne nem, hogy Burberry modell. Ráeszméltem a helyzetre és mikor a csaj letámadott, kiszakítottam magam a kezei közül és elmentem az egyik asztalhoz. Idegesen keresgéltem, nézegettem körbe, de Dius sehol sem volt. Körbekérdezgettem és a leírásom alapján a női mosdóban van.

- Miújság? – csak reméltem, hogy más lányok nem voltak ott, mert különben kivágnak engem innen.

- Hagyjál. – lökdösött. Látszott rajta, hogy totál részeg. Amikor legutoljára magamnál voltam még csak egy pohárral ivott, de ehhez az állapothoz több pohár kell, lényegesen.

- Valami baj van? – próbáltam közben nem elesni én sem.

- Baj? Baszki, itt henteregsz előttem más csajokkal. Elnézést, hogy nem vagyok én is modell. – levontam a következtetést: látott mindent. Részeg és én is az vagyok, de ha kijózanodik tudom hogy fájni fog neki.

- Menjünk, ezt nem vagyok hajlandó itt megbeszélni. – kézen fogtam majd kirángattam a partiról.

Paul visszavitt a hotelbe. Hajnali háromkor feküdtem le, de előre féltem a reggeltől. Tudom, hogy ezt még totál megbánom, és hogy az igazságot is el kell majd mondanom.

Sajnos az idő gyorsan megy, én meg nem tehettem semmit. Muszáj volt elmondanom.

-  Harry, légy végre őszinte!

-  Rendben, de először tudd, hogy szeretlek és nem önszántamból tettem, amit tettem..