43. fejezet

Helló földlakók és olvasók! Gondolom, sokaknak feltűnt már az új kinézet. Mit szóltok hozzá? Én személy szerint imádom a hátteret és az ilyen fás dolgokat, úgyhogy nálam nyerő a dolog. Innen szeretnék sok-sok boldog születésnapot kívánni Niallnek! Imádunk drága :) A fejezet késésének az oka az iskola volt és a sok matek és angol házi. Ezért szeretek én iskolába járni, tipikusan így kell kezdeni az évet. Mindegy, majd csak kibírom valahogy. Nektek hogy megy a suli és a tanulás? Remélem jól, és tetszik majd a fejezet is. Love, Diana.

Menjek, vagy maradjak?

Amellett, hogy rettentő büszke voltam Harryre, napról napra jobban szerettem. Lehet, hogy nem érdemlem meg, és lehet, hogy neki sem én kellek, de legalább most ittvagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra.

Egy kis bökkenő van: a banda Amerikába utazik, az MTV díjátadója és egyebek miatt. Bármennyire is nem szeretném, muszáj lesz. Eltelt a nyár, kezdődik minden előröl. De legalább ennyit együtt tudtunk lenni, és a maradék egy hetet is ki kell élvezni. Ennyi. Átlagos lány vagyok, választanom kell: vagy maradok itt, vagy visszaköltözök. Semmiképpen sem akarok Harry nyakán lógni, így a legjobb talán az lenne, ha visszamennék, újra járnék iskolába, és úgy élnék, mint egy normális 18 éves. Hisz valamennyire azért Styles is egy átlagos gyerek, csak híres.

Végtelen hosszúnak tűnt a délután. Egyedül ültem az üres lakásban és az ablakon bámultam kifele, miközben azon kattogott az agyam, hogy mit tegyek most. Menjek, vagy maradjak?

-  Megjöttem! – annyit érzékeltem mindössze, hogy a kanapén alszom és valaki most felébresztett. Ránéztem az órára. Este kilenc. Valószínűleg már jó ideje aludhatok, tekintve, hogy korog a hasam és amikor utoljára kinéztem az ablakon még világos volt. – Héé, te itt aludtál? – továbbra is az ágyon feküdtem. A nyakam sajgott, valószínűleg a támlától, amin pihent. Leguggolt elém és egy kis puszit nyomott a számra.

-   Éhes vagyok. – morogtam félálomba.

- Akkor együnk. – most ezzel komolyan arra célzott, hogy főzzünk? Mert akkor igen eltévesztette a házszámot. Én nem tudok főzni. Lehet hogy Ő tud, de én nem. Gyengéden kulcsolta össze a kezeinket és felhúzott az ágyról.

A vacsorakészítés nem telt olyan borzalmasan. Rántottát csináltunk, az nekem is megy még. Anya mindig azt mondta, megtanít majd főzni, de ebből nem lett semmi. Hiába nézek én Gordon Ramsay-t, ha egyszerűen nincs tehetségem a főzéshez. Közben persze kattogott az agyam. Imádok itt lenni, de az az igazság, hogy Hazza nyakán függök. Pár pillanatra kihagyott az agyam. Ott álltam a konyha közepén totál leblokkolva egy tányérral a kezemben – amit le is ejtettem. A csörömpölésre ’ébredtem’ fel.

-   Basszus. – idegesen szedtem fel a törött tányért.

-    Jól vagy? – összetalálkoztam Haz aggódó pillantásával.

-    Persze. – egy könnyű mozdulattal bedobtam a kukába a tányért. – Csak nem akarom, hogy elmenj.

-     Csak ez a baj? – lépett közelebb és emelte fel az állam. – Van egy meglepetésem. De várnod kell…

Fél óra után sem jött vissza így ismét visszaültem a kanapéra. Fájt a nyakam, és magamban a bútordarabot szidtam. Aztán megint kezdett leesni a fejem. Tényleg gondoltam már rá, hogy terhes vagyok, de az nem lehet. Fáradt vagyok és úgy érzem magam mint egy mosott rongy.

De nem lehetek terhes, az kizárt. Sőt, biztos, hogy nem vagyok az. Harry jellegzetes járására kaptam fel a fejem. Úgy látszik, ma ilyen gondolkodós napom van.

- Nem fogsz itt maradni, mert vettem neked bikinit. – most tényleg nem értem az összefüggést a kettő között. Amerika és a bikini? Összeráncoltam a szemöldököm, és egy nem értem pillantást küldtem felé.- Tudod, L.A-ben jó idő van, és ott szükség lesz rá. – ült ki egy széles mosoly az arcára.

-  De mégis hogyan? – továbbra sem értettem a dolgokat. Annyi már összeállt, hogy nem maradok itt, de az még nem volt tiszta, hogy miért.

- Eleanort és Danielle-t meghívták a VMA-ra, de ezt gondolom tudod. Hát, te is rajta szerepelsz a ’legszexibb meghívott lányok’ listán. – hirtelen el sem hittem. Ez most komoly?

-  És minek a bikini? – a fejemmel a ruhadarab felé böktem, terelve a témát.

-   Még nem láttalak bikiniben.

- De anélkül már igen. – halálosan komolyan mondtam, nevetés nélkül. Kicsit szívatni akartam, de félresikerült reakció lett a vége, ugyanis az előbbi boldog mosolyt most egy kaján vigyor váltotta fel.

Oké, hogy volt egy dolog, amit Louis drága sikeresen megzavart tegnap, de az nem azt jelenti, hogy azt most be kell fejezni. Pedig neki feltett szándékai voltak efelől. Totál fáradt voltam és most ha ágyat láttam volna, biztos hogy bedőlök és holnap délig fel sem kelek. Volt egy kis bökkenő: egy fogadás. Fogadtunk, hogy úgy sem merem felpróbálni a bikinit. Nyertem. Diadalittasan kaptam meg a beígért öt fontomat, és vele együtt Harry ajkait. Ismertem ezt a pillantást. Talán ezért is volt bennem az, hogy terhes vagyok. Beleültették a fülembe rendesen a bogarat.

- Mit csinálsz? – szégyenlősen kérdeztem két csók között és azon voltam, hogy ne kötődjön ki a bikinifelsőm.

- Túl sok rajtad a ruha. – éreztem ahogy a ruha eltávolodik a testemtől. Itt vártam Louis megjelenését megint, de hál’ Istennek, nem jelent meg. – Nyugi, vigyázok rád. – kezei fel és le vándoroltak a derekamon.

-  Én nem kértem, hogy vigyázz rám. – egy csibészes mosoly bujkált a szám sarkában.

Felpattantam a göndör srácra, majd felváltottam a jegyem a hálószobába induló járatra.