15. fejezet

Megérkezett az újabb rész. Nagyon örülök, hogy szeretitek a blogot, írtok, cserét kértek, díjakat adtok. Imádok írni, és ez nekem nagyon sokat jelent, köszönöm. Olvasók nélkül sehol sem lennék, annyi biztos. Ismét egy újabb rész. Ne utáljatok, jó? Egyik ismerősömnek elküldtem már levélben, és enyhén leszedte a fejemet (tudja kiről van szó). Lehet hogy most már tényleg elég lesz a sok veszekedés, és 'rosszba vagyunk' állapot. Nem tudom, tetszeni fog-e a rész, de lesznek még hasonlók és folytatása is lesz a dolognak. És a dal, amit a végén énekelnek: Sorry Seems To Be The Hardest Word. Kicsit retró, de gyönyörű dal és szerintem sokan ismerik.

Mr. Elton John ereje

Jól megnéztem, mielőtt tudatosult volna bennem, hogy Ő áll előttem. Sapka volt a fején, kék pólót és fehér nadrágot viselt. Converse cipője nem volt bekötve, cipőfűzője jobbra-balra vándorolt. Lazán, zsebre tett kézzel, furcsa arccal méregetett. Gondolom, Justinnal együtt nyakig benne voltak a dologban és a hátam mögött szervezkedtek. Gondolom, azt is tudta, hogy nincs köztünk semmi Jusszal. Ismét megszívattak. Tiszta jó, hogy én így kiöltöztem, Ő pedig idejött utcai ruhában. Ciki.

Nem vagyok normális! Egyrészt magamban gondolkozok, hülyeségeken, másrészt engem a ruha érdekel, nem az, hogy mi lesz most. Magam sem tudtam, mi lesz. Tényleg. Ez az eltelt négy hét nem volt elég a kiismeréséhez, mellesleg talán pár napot talán, ha együtt voltunk. Nem is értem, miért érdekel. Hisz híres, tömérdek pénze van, és milliónyi csaj veszi körül. Mégis itt áll most előttem. Én teljesen leblokkoltam és még mindig furcsa képet vágtam, amíg Ő lazán állt előttem. Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben, megpróbáltam kiszűrni a lényegeseket, de nem igazán sikerült.

-  Miért te vagy itt? Hol van Justin? Mit akarsz? – zúdítottam rá az értelmetlen kérdéseimet, természetesen válaszra várva.

Közel jött hozzám, belenézett a szememben, majd megragadta a karom és húzni kezdett maga után. Beültetett egy hatalmas, sötétített üvegű kocsiba. Paul elégedetten mosolygott a vezetőülésen.

-     Látom Harry, bejött a terv. – azzal diadalittas mosoly kíséretében a kormány felé fordult és beindította az autót.

Másfél órája utazhattunk már, és fogalmam sem volt, hol lehetünk. Nem ez izgatott igazából, hanem az, hogy Styles folyton fogta a kezem és kínosan bámult engem, miközben szégyenlőségemet és pirulásomat az ablakhoz támasztott fejemmel próbáltam ellensúlyozni. Persze Harold ezt észrevette és minden adandó alkalommal kiröhögött. Viszont tudta, hogy még haragszom rá, mert amint vetettem rá egy gyilkos pillantást, visszahúzódott a csigaházába. Bocs, a sapkáját a fejére húzta.

-   Mégis hova megyünk? – pirulás nélkül próbáltam kérdezni, és hangsúlyozni, hogy még mindig utálom. Nem utáltam, csak neki kellett úgy tudnia, mintha utáltam volna. Most jelenleg Just utálom, amiért átvágott. Elegem volt belőle, hogy mindig más érdekeit nézte – jelen esetben Harryét – ahelyett, hogy saját magával törődne.

-     Az titok. – elővette a telefonját és Twitterezni kezdett, míg én a kinti sötétséget bámultam.

Ezek után hamar kiértünk egy elhagyatott parkhoz. Gyönyörű volt. Fák és virágok mindenhol. Volt egy nagyobb tó, mellette egy pokróccal és ezernyi gyertyával. Ezt Harry csinálta? Ámultam. Leírhatatlan volt. Míg én körbenéztem és nem bírtam betelni a látvánnyal, Paul egy hatalmas piknikkosárral szállt ki, amit a göndörke kezébe nyomott, majd egy hatalmas vigyorral beszállt a kocsiba és elhajtott.

-   Hogy megyünk haza? – fordultam a kosaras fiú felé.

-  Majd megoldom. – az éppen üres kezével egy kabátot tett a vállamra, majd a pokróchoz vezetett. Nem szóltunk egymáshoz, csak ettünk és néztük a csillagokat. Hosszú ideig csendben voltunk, amit aztán Ő szakított meg.

-  Szereted Elton John-t? – lenyelte a szendvics utolsó falatját, de mivel az én szám tele volt, ezért csak egy enyhe bólogatással jeleztem, hogy igen. Eltette a közöttünk lévő kosarat, közelebb csúszott, majd a telefonján elindította a zongoradallamot és halkan énekelni kezdett.

What I got to do to make you love me?

What I got to do to make you care?

What do I do when lightning strikes me?

And I wake to find that you're not there?

Egyre közelebb és közelebb húzódott. Éreztem a leheletét az arcomon, sapkából felbukkanó göndör haját a homlokomon. Pár pillanatra abbahagyta az éneklést, majd ajkait az enyémre tapasztotta.