51. fejezet

Sziasztok, drága olvasók! Ismét hoztam egy új részt. 60-65 fejezetesre tervezem ezt a történetet, konkrét elképzelésem jó sok van a további részekről, majd kiderül, lesz-e ebből valami. Egyébként köszönöm a sok díjat, nekiálltam kitenni őket, köszönöm mindenkinek. Próbálok sűrűbben jönni, de megfáztam és már a torkom is fáj. Nagyon remélem, hogy nem most leszek beteg, mert akkor falba verem a fejem, az biztos.

A titokzatos kis csomag

Érdekes bizsergés volt a gyomromban. Nem hiszek a túlvilági izékben, de volt egy olyan megérzésem, hogy este tízkor lesz valami. Ha nem is ma, nem is holnap, valamikor biztos. Abban is biztos voltam, hogy nem jó dolog fog történni.

      -  Tehát. Nyáron volt egy parti a BBC rádióval. Mivel jóba vagyok az egyik műsorvezetővel, rászedtem Louist hogy menjünk el. Egy darabig minden oké volt, addig, amíg le nem itattak. Terveztem, hogy iszom, de nem annyit, hogy totál részeg legyek. Itt volt az a pont, amikor minden elsötétült. Reggel már Cara mellett ébredtem. – láttam rajta, hogy bánja az egészet, de nem voltam benne biztos, hogy nem akarta. Ismerem, nem tud senkinek sem nemet mondani és ez elszomorít. Szeretem persze, de néha totál kivagyok attól, hogy mindenkivel flörtölget.

-  Vigyél haza. – hirtelen nem tudtam mit mondjak neki. Nem akartam bántani, de mérges is voltam.

Harry hazaszállított. Nem szóltam hozzá, azt sem tudom, mit mondjak neki. Idegesít ez a tudatlanság. Bevallotta, oké, de akkor sem értem én ezt az egészet.  

Továbbra is szótlanul szálltam ki a kocsiból. A táskám a lábamnál volt, és sikeresen be is akadt valami alkatrészbe. Mindketten azt próbáltuk kiráncigálni, így a tekintetünk ismét összetalálkozott. Kirántottam a táskát és villámgyorsan indultam is befelé.

-  Gyere el holnap a díjátadóra. – vettem egy nagy levegőt és visszanéztem a göndör srácra.

-  Nem tudom. Csak nyűg lennék. – láttam, hogy válaszolni akart. Becsaptam az ajtót és ezután a hosszú nap után végre az ágyhoz is eljutottam.

Nem mondom, hogy nem gondolkoztam azon, hogy elmenjek a díjátadóra. Hazudnék. Igen is járt rajta az agyam, ezerrel.

Reggel ötkor már fent voltam, de sokáig forgolódtam. Tervezem felkeli, de nem most. Szerettem az ágyamat, erős kapcsolat volt köztünk.

- Csomag! – jó tudni, hogy Lea hazaért. Lassan kikászálódtam, leballagtam.

Egy hatalmas fehér doboz volt az asztalon. Lea totál extázisban volt, engem egyáltalán nem izgatott. Levettem a tetejét. Volt egy kis kártya benne, de meglepetésnek akartam hagyni, így először a csomag tartalmát néztem meg. Egy ruha volt benne. Nagyon tetszett, aki vette eltalálta az ízlésemet rendesen. Egy vagyonba kerülhetett.

„Most már eljössz?” – olvastam a kis kártyát, ami mellé volt csatolva. Egyszerre leesett ki küldte a ruhát.  Volt egy csokor rózsa is mellette. Tényleg tökéletes egy csomag volt, mindenki ilyet kíván magának.

- Nem tetszik a színe. – nagyon tetszett a ruha, viszont próbáltam úgy tenni mintha hidegen hagyna. Pedig megvesztem érte.

-  Ne röhögtess. Imádod, látszik a fejeden. – elmosolyodtam. Tényleg imádtam. – Meg a gyereket is aki küldte. Elviszlek a díjátadóra, csak menj el.

Veszíteni valóm nincs. Hat órára el is készültem, kivasaltam a hajam, felvettem a ruhát vele egy kékes cipőt. Kicsit sminkeltem ki csak magam, nem szeretem túlzottan.

A torkomban dobogott a szívem már félúton is. Carly Rae Jepsen és az Owl City dalára próbáltam lenyugodni –kevés sikerrel. Dúdolgattam, énekeltem, sikertelenül. Kiszálltam a stadion személyzeti bejáratánál. A fiúk szóltak a biztonsági őröknek, így hamar bejutottam. Jobbra-balra kapkodtam a fejem, hogy ki hol van. Fél óra volt kezdésig, de már most mindenkinek le kellett ülni, aki átesett a vörösszőnyeges interjúkon. Megpillantottam Louis fejét, hamar oda is mentem. Amennyire ismerem magam, tuti hogy elkeverednék. Köszöntem nekik, Elnek is. Eszeveszetten indultam el valamerre, ahol én is láthatok valamit.

- Hova mész? Neked is van helyed. – húzott vissza BooBear.

Bementünk a hatalmas stadionba. Harry és Zayn már a helyükön ültek, mögöttük Danielle várta Liamet. Mellette és Eleanor mellett volt egy hely. A széken a jól megszokott fehér papír volt, rajta egy ’Miss Perfect’ felirattal. Nyálasnak tartom az ilyeneket, de ez nagyon jól esett. Egy utolsót mosolyogtam a göndör gyerekre aki előttem figyelte a reakciómat. A lámpák felvillantak és elkezdődött a show. Elégedetten dőltem hátra. Hazza két szék között átdugta a kezét, amit aztán meg is fogtam. Már akkor tudtam, hogy ez egy remek este lesz.