17. fejezet

Amint ígértem, itt az új rész. Most nagyon belejöttem az írásba, és mindig is akartam ilyen részt írni. Figyelem, csúnya szavak! Azért remélem ez nem gond. Tulajdonképpen én nem értem ezeket az embereket, akik ilyen utálkozó üzeneteket írogatnak, így nem is nagyon foglalkozom velük, de most muszáj volt utánakeresgélnem, miféle dolgokat írogatnak másoknak. Ez a rész kicsit hosszabb lett, remélem ez sem lesz nagy baj. És végre itt van Eleanor és Danielle is :) Imádom mindkét lányt, igazán szerencsések Ők is és a fiúk is, hogy ilyen barátnőjük van. Na, nem szaporítom a szót, jó olvasást!

Utálnak a rajongók 

Elmondom, hogy a reggeli kelés nem éppen volt a legjobb. A szokásos ébresztőmre ébredtem, amit egyébként imádok, de most valahogy nem igazán jött be. Felkeltem, megnéztem a Twittert, és bátorkodtam elolvasni a privát üzeneteket. Nem épp szép dolgokat írtak bennük.

@dianajones ha csak hozzáérsz Harryhez kinyírlak!

@dianajones tűnj el te ribanc, Harry az enyém

@dianajones nincs jobb dolgod, mint Harryn lógni? 

Miután száz és száz ilyen üzenetet olvastam el, sírva fakadtam. Nem értem, miért sírok ilyeneken, hisz Ők nem is igazán szeretik a srácokat, ha engem fenyegetnek. Különben is, mit tettem én? Később aztán rájöttem, hogy nincs értelme ilyenen sírni. Maximumra tekertem Justin Bieber új számát, a Boyfriendet, közben pedig összekapartam magam és valami elfogadható külsőt próbáltam varázsolni magamnak. A zene közepette csengetést hallottam, így kifutottam az ajtóhoz. Persze mezítláb majdnem elestem, de ez az én formám. Kinyitottam az ajtót, ahol Lea állt, teljes harci díszben.

- Te ebben akarsz jönni a koncertre? – fintorgó arccal nézett hétköznapi ruhámra, amely egy csíkos felsőből, egy sálból és egy kék nadrágból állt.

-   Milyen koncertre?

-   Harold nem mondta? – nem tudom miért, de ha valaki kimondta ezt a nevet, mindig nevetnem kellett. – Na figyelj. – kezdett a mondókájába. – Amint látod én már készen vagyok. Te – mutatott rám – pedig eljössz velem egy szépségnapra.

-   Mégis minek az? – érhetetlenül kérdeztem, Lea csak megrázta a fejét.

Végül aztán elmentünk a szépségnapra. Jártunk fodrásznál, kozmetikusnál, és ruhát is vásároltunk. Kicsit féltem a kiválasztott virágmintás darabomtól, ami pánt nélküli volt. Az ilyenekben valahogy mindig fedetlenül éreztem magam, de Leu megnyugtatott, hogy jól áll. Ő lehet nyugodt, mert rajta egy fehér szoknya és egy rózsaszín felső volt, ami azért takart valamit, de én úgy éreztem, félig meztelen vagyok. A boltból kifele jövet egy csaj megállított minket. I Love One Direction-ös karkötője volt, így gondoltam, biztos szereti a fiúkat.

- Te Harry Stylesszal jársz? – mutatott rám.

-  Micsoda? – csuklott el a hangom.

-   Vele jársz vagy sem? – agresszíven állt előttem, a kezét ökölbe szorította, amitől nekem félelemérzetem támadt.

-   Én..- habogtam. – Én..

-  Te? – egyre közelebb jött hozzám, amitől megijedtem. Nézhetett ki úgy 15-nek, és lehetett vagy 160 centis, de így is nagyon ijesztő volt.

-  Én nem tudom. Kérdezd Harryt. – adtam választ a kérdésére. Lea elhúzta a karomat, jelezve, hogy menjünk. Megrémített a lány, párszor visszanéztem, de szerencsére már nem volt ott. Könnyen ijedős típus vagyok, szinte mindentől félek.

A nap további részében ezen a lányon járt az eszem és a sok utálkozó tweeten. Mégis egy kép alapján miért gondolják, hogy járunk? Valójában magam sem tudom, hogy vagyunk most. Nem nevezném kapcsolatnak, ami köztünk van, de semminek sem. Mindegy, majd még lesz időm ezzel törődni.

Tegnap este óta imádom az autóutakat. Egyszerűen hülyéskedni támad kedvem, akárhányszor kocsiba ülök. Pár jó óra ezt váltotta ki belőlem. Természetesen most sem volt hiány a vicceinkből. Mikor a rádióban megszólalt a One Thing, üvölteni kezdtük a szöveget, majd mindketten nevetni kezdtünk. Viszonylag hamar odaértünk a koncert helyszínére. Elképesztő sokan voltak. Voltak, akik sátorral, komplett alvófelszereléssel voltak ott. Voltak, akik ’Marry Me’-s pólókat viseltek. Az egyik lány mondta, hogy Ő tegnap este óta itt van, hogy hamar bejusson. Elképesztő ez a fanatikusság.

Viszonylag gyorsan átvágtunk a tömegen, útközben pedig csatlakozott hozzánk Eleanor és Danielle is. Beszélgetni nem volt időnk, ugyanis a fanok fotóztak, miközben három testesebb ember próbált minket takarni. Mikor beértünk az öltözők közé, a szívem kalimpálni kezdett. Izgultam, nagyon. Egyrészt a fiúk miatt, másrészt amiatt, hogy ez volt az első One Direction koncertem. Eleanor volt az első, aki odajött és bemutatkozott.

-     Szia! Eleanor vagyok, Louis barátnője. – ölelt meg.

-     Tudom. Diana vagyok. – mosolyogtam rá.

-     Harry barátnője. – jelent meg Danielle a hátam mögött. Ő is bemutatkozott, majd megölelt.

-     Valójában nem tudom. – szégyenlősködtem.

-     Hidd csak el, hogy a barátnője vagy. – csapkodta meg a vállam Louis, aki ezután Eleanort ölelte meg. Én csak nevettem rajtuk, annyira édesek voltak. Nemsokkal később megjelent a többi fiú is. Zayn csókkal köszöntötte Leát, Liam összeölelgette Danielle-t, Niall pedig mindenkit ölelt. Tényleg nagyon jó az ölelése, megértem, hogy a rajongók miért akarják megölelni Őt. Végül kivánszorgott Paul, mögötte pedig Harry.