27. fejezet

Nem jött össze az öt komment, de az egyik kedves ismerősömnek hála - drága Lana - felteszem az új részt. Sietve dobtam össze, mert már írtam egyet, az viszont nem tetszett. A határ ismét öt megjegyzés, de ha most nem jön össze, akkor nem lesz új rész. Unalmas óráimban lecseréltem a szereplők képét, senki sem változott, egyedül csak Justin. Fejemben van egy új történet, ami szintén 1D-s lenne. Nem tudom, lesz-e belőle valami, ez majd még eldől. Itt mondom, hogy nem fogadok el több blogos cserét! Elfogadnák én szívesen, de így is már 25 van, ami nem kevés. Bocsánat! Az utóbbi időben elég nagy divat lett az ask.fm használata, így bátorkodtam én is regisztrálni. Kérdezzetek nyugodtan, válaszolok. Ja, és ne felejtsétek: öt megjegyzés! :)

Rajongók és a telefonhívás

Diana szemszöge

Az egész testemet átjárta a basszus. A szívem a zene ütemére dobogott. Kinéztem a közönségre, ahol rajongók tízezrei ugráltak és kiabáltak. Hihetetlen érzés fogott el. A koncert végére már magam is énekeltem a dalokat. Teljesen átjárt a zene. Több, mint két óra után elcsendesedett minden. Mivel ez volt a banda utolsó amerikai koncertje, természetesen elbúcsúztak, méghozzá a Momentsel. A háttérben úgy sírtunk, mint a kisgyerekek, de nem csak mi, hanem az egész aréna is. A színpad elsötétült, az öt srác lesétált. Mindannyiuk szeméből folytak a könnyek.

Szorosan bújtam Harry mellkasához, miközben a szíve dobogását hallgattam. Így álltunk legalább fél óráig, de nem akartuk elengedni egymást.

-  Foglaltam jegyet, holnap megyünk Holmes Chapelbe. – nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-  Akkor ideje lenne pakolnom, nem? – néztem fel rá. A szemeit fürkésztem.

-   Igen, ideje. – megfogta a kezem.

Miután átöltözött, együtt távoztunk az arénából. Próbáltunk észrevétlenek lenni, a testőrök között, de nem sikerült. Mindketten biztosak voltunk benne, hogy holnapra velünk lesz tele az újságok hasábja.

Az egész estét pakolással töltöttem. Beszórtam mindent egy hatalmas bőröndbe. Reggel korán fent voltam. Reggeliztem és elmentem kávéért. Útközben pár újságosstandon megakadt a szemem, pontosabban a szalagcímeken; ’Randi a koncerten’, ’Hát nem édesek? Íme Harry Styles barátnője!’, ’Styles új fogása’.

Zavartalanul próbáltam végigsétálni a félig még sötétségben lévő utcán. Hiába gondolja azt az ember, hogy ilyenkor még a tinik többsége alszik, tele volt velük minden. Páran megállítottak. Órákig beszélgettem velük, képeket kértek. Megpillantottam egy sapkás fiút a távolban, aki próbált a közelembe jutni. Átvágtam az utca túloldalára és leszólítottam.

a rajongó képe

   -  Szia! – köszöntem neki mosolyogva.

   -   Szia! – válaszolt félénken. – Kérhetek egy képet?

Megkértem egy idős hölgyet, hogy fényképezzen le minket. Ezután beszélgetni kezdtünk.

   -   Hitted volna egy hete, hogy nem tudsz majd végigsétálni az utcán? – na, most megfogott.

  - Igazság szerint, nem. Elvégre nem vagyok híresség, csak Harry barátnője. Ez minden.

   - Egyszer találkoztam Louis barátnőjével, Eleanorral. Vele is ugyanezt csinálják. – igazította meg a sapkáját.

-  Azt hiszem, én ezt sosem fogom megérteni. – bambultam rá. – Ha nem gond, én most megyek. Így is késésben vagyok. – egy öleléssel elköszöntem tőle.

Visszagyalogoltam a hotelba. Nem volt senki a szobánkba. Bekopogtam a többiekhez is, végül aztán Zaynnél találtam meg őket.

-  Bocs srácok, de csak két kávét hoztam. – mutattam fel a kávéspoharakat.

- Na, add ide! – ugrott fel göndörke. Lehúzta a pohár tartalmát. – Mi most mennék, ha nem gond, délután indul a gép Holmes Chapelbe.

Kibaktatunk a szobából. Kettőre már a reptéren is voltunk. Sapkával a fejünkön libegtünk fel az első Angliába tartó repülőre. Mindketten elaludtunk a több órás utazás alatt, az én álmomat azonban megzavarta Styles telefonjának rezgése.

-  Harry, telefon! – piszkáltam a vállát. Kikapta a kezemből a készüléket, és azonnal fel is vette.

26. fejezet

Az előző, elcsépelt, összedobott rész után megpróbáltam egy kicsit jobban kidolgozottabb, hihetőbb dolgot alkotni. Nem tudom, mennyire sikerült, próbálkoztam. Olvastam egy-két angol történetet, és miután meghallgattam a Little Mix egy-két dalát, teljesen megjött az ihlet. Az eddigi elképzeléseim mind megváltoztak, az már más kérdés, milyen irányban. A további részekben feltűnik majd egy új szereplő, Ashley is, aki igencsak bekavar majd a dolgokba. Plusz Niallnek barátnője lesz. Na de vajon ki? Többet erről nem mondhatok, esetleg Twitteren kérdezhettek, amit megpróbálok aktívabban használni ezentúl, de annyira unalmas vagyok, hogy ez nem fog szerintem menni. Mindenesetre egy próbát megér. 5 komment után új rész!

Irány Holmes Chapel!

Niall szemszöge

Lea betrappolása után siettünk, ahogy tudtunk, hogy megmentsük Dianát. Egyikük sem értette, mi lehet a baj, hisz egy stúdióban voltunk, ahol tudtommal nem mászkálnak elmebetegek és gyilkosok.

Később aztán kiderült, hogy a velünk interjút készítő riporternő kicsit Harry-mániás volt, és agyára ment a féltékenység. Szerencsére senkinek sem lett komolyabb baja, de Dianával azóta nem lehet beszélni. Nem tudjuk, mi a baja, csak gubbaszt és bámul maga elé. Senkit nem enged pár méter távolságon belül. Nem bírtam tovább nézni, tétlenül, ahogy szenved, megfogtam a kezét is kirángattam az öltözőből, ahol a többiek tanakodtak.

-  Mi a baj? – próbáltam együtt érzőnek mutatkozni, és így meggyőzni, hogy mondja el, mi a baj.

-   Semmi. – már el is ment volna, ha nem állok elé.

- Ismerlek. Tudom, hogy baj van. Mond el, mi az. Bennem megbízhatsz. – nagy sóhajok kíséretében végül a rajtam lévő szomorú pillantásából kiszűrtem, hogy most bizony lelkizés következik.

-  Néha úgy érzem, mindenkinek a terhére vagyok. Nincs helyem itt, köztetek.

- Ne beszélj már hülyeségeket! – indulatból vállba csaptam. – Bocsi. – fújtam ki a levegőt. – Igenis, hozzánk tartozol. Mind szeretünk, aranyos és kedves vagy.

Kicsit még beszélgettem vele. Így utólag nem is hiszem el, hogy mennyire távol álltunk egymástól. Elég volt egy óra, de az alatt az egy óra alatt nagyon megszerettem. Csodálatos lány, Harry igazán szerencsés.

Harry szemszöge

Miután Niall és Diana kiviharzottak, beszélgetni kezdtünk a srácokkal, a kettőnk kapcsolatáról. Már csak egy állomás és vége a turnénak, és hivatalosan is pihenhetünk. Sok mindent terveztem a nyárra, remélem sikerül majd őket megvalósítani.

-   Figyu, mi lenne, ha felhívnám anyát? – fogtam is a kezembe a telefont.

-   Miért kéne felhívni? – toppant be Niall az ajtón.

-   El akarom vinni Dianát Holmes Chapelbe. – válaszoltam. – Tényleg, hol van most?

- Beszélhetnék veled? – egy egyszerű ’igen’ válasszal elintéztem, majd az öltöző előtt kezdtünk beszélgetni.

Niall elmondott mindent. A riporternő szavain keresztül mindent. Érdekes, hogy Diana így kiöntötte neki a lelkét, ahelyett, hogy velem beszélt volna. Bár, néha jobb egy baráttal beszélni, én már csak tudom. Ha Nialler nem mondja el ezeket a dolgokat, magamról rá sem jöttem volna. Mekkora hülye vagyok! -  csaptam a fejemre egy nagyot. A többiek érdekesen néztek rám. Gondolom nem tudták, mi jár a fejemben. Remélem.

Előkaptam a telefonom, megkerestem a ’Hercegnő <3’ nevet, és már pötyögtem is.

’ Hol vagy?’

Pár percen belül megérkezett a válasz is, amit a telefonom egy csipogással jelzett.

’Danielle-el az egyik táncstúdióban’

Összekaptam a cuccaimat, és el is indultam a város egyik legnagyobb táncstúdiója felé. Gondolkoztam, hogy biztos ott vannak-e, hisz a nők kiszámíthatatlanok. Mondjuk, a pasik is azok.

Beléptem a terembe, ahol rengeteg sportnadrágos, topos csaj táncolt Justin Bieber As Long As You Love Me számára. Megpillantottam Danielle-t, majd mellette Dianát.  Odafutottam a rádióhoz, amelyikből a zene szólt, lehalkítottam és felkiáltottam.

-   Megyünk Holmes Chapelbe!