14. fejezet

Szép napot .. akinek szép, természetesen. Letelt a két nap és itt az új rész. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel, mert sokan kértétek, hogy hamar legyen új. Meglepődtem, hogy ennyire tetszett nektek az előző, pedig szerintem elég gyenge volt. A szereplőknél váltottam képeket, Justin is bekerült, találjátok ki, ki adja hozzá az arcát. Szerintetek mi lesz a randin? Várom a válaszokat :)

Randiajánlat

A lehető leggyorsabban elkaptam a pillantásom, és már készülődtem is. Harry még mindig ugyanott állt a szekrény mellett és engem kémlelt.

  -  Elmennél? – fordultam felé, majd a váltóruháimat kezdtem fogdosni.

-   Nem. Nem megyek el. – rezzenéstelen arccal, a szekrénynek támaszkodva nézett tovább.

  -  Ó, pedig azt hittem, hogy ma este is lefekteted valakinek a legjobb barátnőjét. – tény, hogy nem a legjobb beszólásom volt, de nem bírtam ki, hogy ne oltsam le. Valakinek vissza kell vennie a megnövekedett egójából.

Kecses mozdulattal kaptam fel a ruháimat és mentem be a legközelebbi zuhanyzók közé. Gyorsan átöltöztem, megfésültem a hajam – ami nem használt egyáltalán, ugyanis ugyanolyan kócos maradt. Lemostam a tánc közben elkenődött sminkem, felvettem a sálam, majd visszamentem az öltözőbe. Körülnéztem: nem volt sehol senki. Halkan elosontam a sporttáskámhoz.

- Mi van közted és Justin között? – majdnem szívrohamot kaptam, amikor a zöld szemek tulajdonosa mögöttem termett.

- Nem mondtam, hogy menj el? – förmedtem rá. – Amúgy meg semmi közöd hozzá, mi van Justin és köztem. – azzal megfogtam a táskámat és elmentem mellette.

Feloszlott a tömeg. Gondolom rájöttek, hogy reménytelen a srácokkal való találkozás. Niall, Justin és Lea a táncteremben egy padon ülve beszélgettek. Mindhárman fölkaptál a fejüket mikor odaértem.

-  Mehetünk? – néztem Lea felé. Furcsán éreztem magam a történtek miatt. Harrynek fájt, amit mondtak és tudom is, de nem mehetek el amellett, hogy mit tett. Leu felkapta a táskáját, elbúcsúzott a fiúktól, én viszont egy integetéssel elintéztem mindent.

Sietni akartam, hogy ne kelljen még egyszer Styles társaságába keverednem. Kint hűvös volt, de nem siettünk. Lea még kávéért is bement, én csak leültem a bolt előtt és vártam. Fogalmam sincs, mit csinálhatott eddig, de már kezdtem unni a várakozást. Felkeltem és végigmentem az utcán. Megfordultam és visszamentem a bolt elé. Ezt körülbelül hússzor csináltam meg. Szerintem nem tűntem annyira bolondnak, meg aztán nem is érdekelt, hogy ki lát és ki nem, meg hogy mit gondolnak mások. Még párszor körbejártam az utcát, aztán hazaindultam. Üzentem Leának, hogy elindulok. Elég messze voltam a lakástól, így telefonoztam útközben. Megnéztem a Twittert, a napi híreket és a beérkező hívásaimat. Kaptam egy üzenetet Justintól. Kíváncsi vagyok, mit akar megint.

Szia : ) Jó volt újralátni. Találkozzunk este a Brisbane hotel kertjében. Tudod, a kedvenc helyünkön.

Meglepett, hogy ezt írta, mert nem erre számítottam. Kedveltem Just, de úgy mint egy barátot, Ő viszont randit akart kihozni ebből. Kételyeim ellenére visszaüzentem, és belementem a találkába.

A nap további részében csak ruhákat próbáltam, végül egy egyszerű lila darabnál maradtam. Leu elvitt fodrászhoz, aki nem tudott semmit sem kezdeni a hajammal, ugyanis annyira hullámos volt, hogy csak felcsatolni tudta. Izgultam az este miatt, de minden problémám elszállt, mikor beértem a gyönyörű kertbe. Ki volt világítva minden, virágok borítottak mindent. A hatalmas medence mellett álltam és vártam, hogy jöjjön valaki.

Körülbelül tíz percet álltam ott egyhelyben, aztán úgy döntöttem, elmegyek inkább. Megfordultam és lassan kezdtem sétálni. Utoljára megnéztem a medencét és a virágokat.

-  Máris mész? – teljes fordulatot vettem a hang irányába és kifejezéstelen arccal kémleltem az előttem álló srácot.

13. fejezet

Kora délután van és csak most sikerült megírnom a fejezetet. Kicsit lemaradtam most vele, de nem zavar, behozom én majd azt. Ahogy az előző fejezetben írtam, itt a Twitterem. Nyugodtan kövessetek, kérdezzetek, mert szeretném ha esetleg egy baráti kör is kialakulna az olvasók között. A részről annyit, hogy nemrég néztem meg az Another Cinderella Story című filmet az unokatesómmal, és amint megláttam a táncos jelenetet, tudtam, hogy ezt bele kell tennem valahova. A videóban természetesen a koreográfia a fontos, a tükrös rész és az egyéb monológok nem számítanak.

Régi barát, aki táncol 

Hiába válaszoltam neki, nem bírtam becsukni az orra előtt az ajtót. Pár percig csak néztem. Láthatólag megviselte, ami történt, gondolom Zaynnel is jól összevesztek. Miért érdekel ez engem? Elvégre Ő és a drágalátos Styles tönkretettek mindent.

  - Beengedsz? – szégyenlősen, bűntudatosan, lehajtott fejjel kérdezte. Elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Leült a kanapéra, én pedig a vele szemben lévő fotelba. Kínos csend uralta a szobát nagyon sokáig, ugyanis egyikük sem tudta, mit mondjon. Lea szégyenlős és szomorú volt, amíg én mérges és hatalmas utálatot éreztem.

-  Harry szeret téged, ugye tudod? – felé néztem, majd megforgattam a szemeimet. – Diana Lina Jones, ne forgasd a szemeidet! Komolyan beszélek. Mindketten hibáztunk, és ezt tudjuk. Zaynnel elég rosszul állunk, de ahelyett, hogy üvöltöztünk volna, beszélgettünk. Bár még csak most jöttünk össze, szünetet tartunk. Mindkettőnknek nehéz. Ezt csak azért mondtam el, hogy tudd, mindenki követ el hibákat, kurva nagy hibákat is, de ezeket meg kell beszélni. – őszintének tűnt. Percekig gondolkoztam, mit mondjak. Még mindig nem érdekeltek a magyarázatok.

-  Figyu, bármennyire is hihetetlen, neked meg tudok bocsátani, de csak azért, mert te is mindig kiálltál mellettem. Igazad van, de tényleg elég nagyot hibáztál, Lea. Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de ilyet sosem tennék. Örülök, hogy te tudsz beszélni Zaynnel, de én nem tudok egy szót sem szólni Styleshoz, anélkül, hogy közben ne mást stírölgessen. Ennyi.

-   Akkor megbocsátasz? – felcsillant egy pillanatra a szeme, majd amikor bólogattam, megölelt. Hatalmas hibát követett el, és ezt egy kis ideig biztos nem felejtem el, de egy második esély mindenkinek kijár.

Van egy mondás, miszerint egy barát aranyat ér. Egy barát hibáit a legtöbb esetben meg kell bocsátani, hisz te is hibázol. Senki sem tökéletes. És valahogy így éreztem Stylesszal kapcsolatban is. De nem bocsáthatom meg minden hibáját. Nem bocsáthatom meg, hogy ha hiányzik neki a szex, akkor összefekszik a legjobb barátnőmmel. Nem bocsáthatom meg, hogy több, mint egy hónapja játszik velem macska-egér játékot.

-  A közelben nyílt egy új táncstúdió, nem megyünk el? – Lea még mindig feszült volt és éreztem, hogy tart attól, hogy megint megharagszom rá.

-   Menjünk.

Összeszedtem a táskámat, beletettem a melegítőalsót és egy toppot. Imádtam táncolni, kiskorom óta. Leának nem nagyon ment, de együtt mindig hamar elment az idő és együtt mindig sikerült valami koreográfiát kitalálni. Beértünk, átöltöztünk, majd a terem felé vettük az irányt. Feltűnően nagy volt a tömeg, gondolom elég népszerű lett a klub. Lea kitette a kezét és minden útjába kerülő embert megcsapott, így jutottunk előre.

A terem előtt  beleütköztünk egy szőke fiúba. Őt nem láttam, de amikor az előtte lévő göndör feltűnt, tudtam, hogy Harry az. Próbáltam elkerülni a pillantását, de Ő észrevett. Niall odajött köszönni, majd Leát ölelgette. Mikor Styles felém közeledett, egy kezet éreztem a hátamon. Megfordultam és a régi gyerekkori barátomat, Justint láttam magam előtt. Örömömben a nyakába ugrottam, mit sem törődve azzal, hogy Harry is lát. Különben is, féltékenykedjen csak.

-  Mit keresel itt? – hatalmas mosollyal mondtam ki a szavakat.

- Ismered a srácokat nem? Niallt és Harryt? – mutatott feléjük. Én csak bólogattam, Niall idiótán nevetett, Hazza meg ölni tudott a szemével. – Na, az Ő táncosuk vagyok.

Elméláztam egy-két másodpercre, de Jus szóval tartott.

- Te is táncolsz még?

- Igen. – válaszoltam. Megfogta a kezem, majd behúzott a terembe. Senki sem volt ott, csak én, Lea, Jus, a srácok és egy tánctanár. A férfi elindította a zenét, majd Justin és én a kiskorunkban gyakorolt koreográfiát táncoltuk el.

Mindannyian jól megizzadtunk. Amikor táncolok, úgy érzem, minden problémám elszáll és magam lehetek. Nem tudom, közben hova lettek a srácok és Lea, de gondolom unatkoztak, mert táncolni nem álltak be, csak néztek minket. A tánc után boldogan, törölközővel a vállamon mentem be az öltözőbe. Kinyitottam az egyik szekrényt - ami inkább hasonlított egy iskola szekrényhez, mint egy öltözőszekrényhez - és betettem a törölközőt. Becsuktam az ajtót, majd felnéztem és egy zöld szempárral találtam szemben magam.