30. fejezet

Meg is érkezett a következő rész. Volt egy elképzelésem, hogy milyet szeretnék, hát abszolút nem olyan lett. Köszönöm a hozzászólásokat, szeretlek titeket.♥ Tervezek pár újítást, új fejlécet és kicsit kidolgozom a menüpontokat is. Olvastátok, hogy Harry milyen tetkót akar? Ne értések félre, én elfogadom, hisz az ő élete, de meg fogja bánni, ezt előre látom. Mindenesetre sok sikert neki. 

Vizes meglepetés 

Álmosan túrtam a hajamba. Végig az járt a fejembe, hogy hová lett Harry. Oké, tudtommal egy házban még senki sem tűnt el, szóval nem fogok a rendőrségre menni, de kicsit féltem attól, hogy esetleg miss szőkebabánál (Ashley) van. Lassan felkeltem, felöltöztem és elég fáradt fejjel leballagtam a konyhába. Gemma szorgosan írogatott valamit, Anne reggelit csinált, Robin pedig munkába készülődött.

Leültem Gemma mellé, elvettem a müzlit és a tejet és enni kezdtem.

- Van egy meglepetés a kertben, kijönnél? – cirógatta meg Robin a vállamat. Tekintetem összetalálkozott a kedves szemeivel.

-  Persze. – álltam fel. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet az.

-  Ezt feltennéd? – Anne egy kendőt nyomott a kezembe. Összeráncoltam a homlokom. – Nem akarjuk, hogy lásd a meglepetést.

Felkötöttem a kendőt, ami elfedte a szememet. Robin és Anne óvatosan vezettek ki a kertbe, ahol valamit nekem adtak. Kitapogattam. Műanyag volt, valami volt benne, ugyanis amikor megmozgattam, valami folyadék fel és le csordogált a belsejében. Vízipisztoly?

A következő pillanatban valami hideget éreztem a pólómon, ami teljesen átázott. Víz. Lekaptam a szemem lévő kendőt. Hát persze, hogy Harry volt az. Ki más találna ki ilyet?

- Ezt még visszakapod! – hangsúlyoztam a szavakat dühösen. Összevizeztem az egész pólóját, és a végén már ott jártunk, hogy Ő vizesebb volt, mint én.

-  Elkaplak! – futni kezdem előle, miközben a hátamat lőtte. A többiek csak nevettek az ajtóban.

Harry elkapta a csípőm, felemelt és átvitt a szomszédba. Ashleyékhez. Amint megpillantottam a medencét, tudtam, hogy nem könyörül rajtam. Kecses mozdulattal dobott bele a vízbe. Egy ideig csak kapálóztam, aztán dühösen jöttem fel a víz alól.

-  Nem tudok úszni! – kiabáltam félelmemben. Ez nem volt igaz, de csak így érem el, hogy bejöjjön Ő is. Göndörke bombaként ugrott be a vízbe. Elértem a célomat, tehát úszni kezdtem.

-  Tudsz úszni? – sepert el egy vizes tincset a szeme elől.

-   Jó a hajad. – kuncogtam. – Kezdek fázni, szóval kimehetnénk?

-   Menjünk. – felkapaszkodtam a hátára és kimentünk.

Biztos nem néztek minket bolondnak, csurom vizesen az utca közepén, nem éppen nyári melegben. Mivel fehér felső volt rajtam, teljesen átlátszott a melltartóm, Harrynek pedig az egész felsőteste.

Anne, mint oltalmazó anyuka jól leszidta a fiát, hogy így összevizezett. Adott törölközőket, és megkért, hogy öltözzünk át száraz ruhába, mert estefele egy összejövetelre megyünk.

Hajszárítóval kezdtük egymást szárítani, amiből semmi jó nem sült ki. Kaptunk leszidást, amiért ilyen hülyék vagyunk, Gemma nem tudott tanulni, Robin elkésett a munkából. Remélem ezért nem fognak megutálni, mert nem volt szándékomban tönkretenni a reggelüket.

-  Kiválaszthatom a ruhádat? – nézett be göndörke az ajtón.

-   Egy feltétellel. – jött beljebb. – Ne öltöztess ribancnak.

- Oké. – leültem az ágyra és figyeltem ahogy Mr. Divatguru Styles válogat a ruhák között. Láttam, hogy észrevett egy igen rövid, fekete, testre simuló ruhát, de leintettem, mielőtt kivehette volna.

-  Mit szólsz ehhez? – kivette az egyik kedvenc ruhámat. Rábólintottam és már mentem is felvenni.

Bizonytalanul tipegtem le a lépcsőn. Figyeltem, nehogy elessek a szoknyámba és leszédüljek. Esetleg koponyatörést szenvedjek, vagy lebénuljak.. oké, befejeztem. Korántsem tetszett a látvány, ami lent fogadott. Hiába volt mindenki csinos – Harry oltárian nézett ki -  és hiába volt mindenki nyakig kisminkelve, egy személy mégis elrontotta az összképet.