29. fejezet

Nézzétek el, ez nem lett a legjobb. Háromszor írtam át legalább, de végül ez tetszett a legjobban. Nem lett valami eseménydús, talán kicsit megismerhetitek az új szereplőt, de nagyjából ennyi. Láttátok a srácokat az Olimpián? *-* Annyira büszke vagyok rájuk! Csodásak voltak. Zayn haja meg.. húú, rohadtjó. Igazán ügyesek voltak, és persze a sportolóinkra is büszke vagyok. Nem tudom, mikor lesz új rész, valószínűleg csütörtökön, holnap biztos nem, ugyanis olyan szerencsém van, hogy Pars Krisztián holnap jön haza, és családdal együtt megyünk Szombathelyre megnézni. Ahogy már mondtam, gondolkozok egy új történeten, de ez valószínűleg nem 1D-s lenne. Szerintetek érdemes belevágni? Kommenteket ismét várok, köszönöm azoknak akik eddig is írtak!

Hová tűnt Harry?

A Styles család többi tagja szépsebességgel ugrott fel és ölelgette meg Ashleyt. Bambán néztem a meghitt pillanatot. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, így ledermedten ültem tovább az asztal mellett.

    -    Ő itt Ashley. – mutatott Anne a szőkeség felé.

Felálltam, így jobban meg tudtam nézni. Hosszú, szőke haja volt, benne egy hajpánttal. Rövidnadrágot és egy igen kivágott felsőt viselt. Könyörgöm, ki hord ilyen hidegbe nyári ruhát, rajtam kívül? Odanyújtottam neki a kezem, jelezve, hogy rázza meg, de Ő a nyakamba ugrott.

-   Diana vagyok. – erőltettem egy mosolyt a savanyú arcomra.

-    Tudom. – mosolygott vissza. Harry kihúzta neki a széket, majd folytattuk a vacsorát.

Nem tetszik ez nekem. Ahogy egymásra néznek. Azt még eltűrtem, hogy göndörke kihúzta neki a széket, sőt, még azt is, hogy Ashley direkt lebegeti magát előtte, de ebből kezd egy kicsit sok lenni. Próbáltam elvenni róluk a tekintetem, és enni, de csak turkáltam a fagyit, ami előttem volt. A szemem lassan megakadt Hazza combján és rajta Ashley kezén.

Tűrtem, ahogy azok ketten egymást kémlelték egész este. Miután megettük a vacsorát, felajánlottam Anne-nak, hogy segítek neki elmosogatni, miközben a többiek filmeznek. Beszélgettünk, jelentéktelen kis témákról. Egy ideig beállt a kínos csend, amit Ő tört meg.

- Örülök, hogy Harry veled jár. – mosolygott, majd törölt el egy tányért.

-  Igen, én is. – hajtottam le a fejem. – Kérdezhetek valamit?

-  Persze.

-  Mi van Ashley és Harry között? – kérdésemre nem kaptam választ. Némán mosogattunk tovább.

A mosogatás után Anne elment a többiekhez filmezni, én viszont felmentem a szobámba és pizsamába öltöztem. Hoztam pár újságot, és könyvet, amiket unalom esetén tudok olvasni. Kíváncsiságból megvettem egy pletykalapot, amibe a One Directionről volt szó. Csupa olyan, amit tudok. Szerintem az ilyen dolgokat még azok is tudják, akik nem rajongók. Könyörgöm, ki ne tudná azt, hogy Zaynnek fekete a haja? Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Pénzkidobás volt, azt már látom.

Tanulmányoztam a többi lapot is, szerencsére ezekben valamivel hasznosabb cikkek is voltak.

-   Nincs köztünk semmi! – rontott be Harry és csapta be az ajtót. Ijedtemben nekidobtam az újságot.

-   Bocsi. – elpirultam és a lapért indultam, de azt már nem engedte, hogy felvegyem.

-   Ashleyvel nincs köztünk semmi. Legalábbis én nem akarok tőle semmit. – fogta meg a kezem.

-   Rendben. De legközelebb én is akarok filmezni. – váltottam a komor képemről vidámra.

-  Benne vagyok. – mosolygott Ő is. – Amúgy, elkezdtünk valamit délután, amit nem fejeztünk be. – tette kezét a derekamra.

-  Majd máskor befejezzük. Inkább olvassunk. – mentem a könyvek felé, amiket az ágyamra pakoltam.

Nagy nehezen ugyan, de rávettem, hogy olvassuk el az Éhezők Viadalát. Azt mondta, már olvasta, de nekem nem úgy tűnt. Én csak nevettem rajta. Harminc oldalt, ha talán felolvasott, de abból egyet sem értett, így én magyaráztam el neki. Persze, az eszébe jutott, hogy játsszuk el a könyvet – ebbe természetesen nem mentem bele.

-  Itt maradsz? – néztem fel az éppen olvasott újságomból. Ő még mindig nem értette a könyvet, úgyhogy elkezdte megint elolvasni.

-  Maradhatok. – olvasott tovább.

-  De ez így nem jó. – panaszkodtam. – Mármint, te itt olvasol, én meg unatkozzak? – próbáltam valami hiszti félét leverni.

- Úgy látszik, ez a ma esti program. – mosolygott kárörvendően.

- Akkor szia. – letettem az újságot, bebújtam a takaró alá és elaludtam.

Fent voltam párszor éjjel. Harry magához szorított, rám rakott még egy lepedőt, pedig már így is melegem volt. Nem mertem mozdulni, nehogy felkeltsem, így visszaaludtam. Reggel boldogan keltem fel, de éreztem, hogy nincs ott Harry. Megfordultam, de nem volt sehol.