26. fejezet

Az előző, elcsépelt, összedobott rész után megpróbáltam egy kicsit jobban kidolgozottabb, hihetőbb dolgot alkotni. Nem tudom, mennyire sikerült, próbálkoztam. Olvastam egy-két angol történetet, és miután meghallgattam a Little Mix egy-két dalát, teljesen megjött az ihlet. Az eddigi elképzeléseim mind megváltoztak, az már más kérdés, milyen irányban. A további részekben feltűnik majd egy új szereplő, Ashley is, aki igencsak bekavar majd a dolgokba. Plusz Niallnek barátnője lesz. Na de vajon ki? Többet erről nem mondhatok, esetleg Twitteren kérdezhettek, amit megpróbálok aktívabban használni ezentúl, de annyira unalmas vagyok, hogy ez nem fog szerintem menni. Mindenesetre egy próbát megér. 5 komment után új rész!

Irány Holmes Chapel!

Niall szemszöge

Lea betrappolása után siettünk, ahogy tudtunk, hogy megmentsük Dianát. Egyikük sem értette, mi lehet a baj, hisz egy stúdióban voltunk, ahol tudtommal nem mászkálnak elmebetegek és gyilkosok.

Később aztán kiderült, hogy a velünk interjút készítő riporternő kicsit Harry-mániás volt, és agyára ment a féltékenység. Szerencsére senkinek sem lett komolyabb baja, de Dianával azóta nem lehet beszélni. Nem tudjuk, mi a baja, csak gubbaszt és bámul maga elé. Senkit nem enged pár méter távolságon belül. Nem bírtam tovább nézni, tétlenül, ahogy szenved, megfogtam a kezét is kirángattam az öltözőből, ahol a többiek tanakodtak.

-  Mi a baj? – próbáltam együtt érzőnek mutatkozni, és így meggyőzni, hogy mondja el, mi a baj.

-   Semmi. – már el is ment volna, ha nem állok elé.

- Ismerlek. Tudom, hogy baj van. Mond el, mi az. Bennem megbízhatsz. – nagy sóhajok kíséretében végül a rajtam lévő szomorú pillantásából kiszűrtem, hogy most bizony lelkizés következik.

-  Néha úgy érzem, mindenkinek a terhére vagyok. Nincs helyem itt, köztetek.

- Ne beszélj már hülyeségeket! – indulatból vállba csaptam. – Bocsi. – fújtam ki a levegőt. – Igenis, hozzánk tartozol. Mind szeretünk, aranyos és kedves vagy.

Kicsit még beszélgettem vele. Így utólag nem is hiszem el, hogy mennyire távol álltunk egymástól. Elég volt egy óra, de az alatt az egy óra alatt nagyon megszerettem. Csodálatos lány, Harry igazán szerencsés.

Harry szemszöge

Miután Niall és Diana kiviharzottak, beszélgetni kezdtünk a srácokkal, a kettőnk kapcsolatáról. Már csak egy állomás és vége a turnénak, és hivatalosan is pihenhetünk. Sok mindent terveztem a nyárra, remélem sikerül majd őket megvalósítani.

-   Figyu, mi lenne, ha felhívnám anyát? – fogtam is a kezembe a telefont.

-   Miért kéne felhívni? – toppant be Niall az ajtón.

-   El akarom vinni Dianát Holmes Chapelbe. – válaszoltam. – Tényleg, hol van most?

- Beszélhetnék veled? – egy egyszerű ’igen’ válasszal elintéztem, majd az öltöző előtt kezdtünk beszélgetni.

Niall elmondott mindent. A riporternő szavain keresztül mindent. Érdekes, hogy Diana így kiöntötte neki a lelkét, ahelyett, hogy velem beszélt volna. Bár, néha jobb egy baráttal beszélni, én már csak tudom. Ha Nialler nem mondja el ezeket a dolgokat, magamról rá sem jöttem volna. Mekkora hülye vagyok! -  csaptam a fejemre egy nagyot. A többiek érdekesen néztek rám. Gondolom nem tudták, mi jár a fejemben. Remélem.

Előkaptam a telefonom, megkerestem a ’Hercegnő <3’ nevet, és már pötyögtem is.

’ Hol vagy?’

Pár percen belül megérkezett a válasz is, amit a telefonom egy csipogással jelzett.

’Danielle-el az egyik táncstúdióban’

Összekaptam a cuccaimat, és el is indultam a város egyik legnagyobb táncstúdiója felé. Gondolkoztam, hogy biztos ott vannak-e, hisz a nők kiszámíthatatlanok. Mondjuk, a pasik is azok.

Beléptem a terembe, ahol rengeteg sportnadrágos, topos csaj táncolt Justin Bieber As Long As You Love Me számára. Megpillantottam Danielle-t, majd mellette Dianát.  Odafutottam a rádióhoz, amelyikből a zene szólt, lehalkítottam és felkiáltottam.

-   Megyünk Holmes Chapelbe!