Szép csütörtököt mindenkinek! Kimondhatatlanul imádom ezt a napot, ilyenkor már közel a hétvége, kicsit lehet szabadulni. Basszus, ma láttam a LWWY klipjét. Elsőre érdekes volt, de aztán megszerettem, bár nem igazán az én zenei stílusom, de imádom. Aki esetleg megnézné az itt nézheti és hallgathatja meg. Jó a minőség, minden szuper. Komolyan, ez a legjobb napom :) Nem akarok érzelgősködni, de ez kicsit kihatott a részre is. Nem bánjátok?
Az a viselkedés - megint
Basszus - ez volt az első gondolatom. Hatalmas
megkönnyebbülés volt tudni, hogy nem vagyok terhes. Negatív lett a teszt.
Valahogy számítottam rá, de annyian kérdezték meg, hogy terhes vagyok-e, hogy
én is elhittem már. Meg mostanában híztam is, ezért is gondolhattam talán.
Örülök neki. Szeretnék gyereket, de nem most. Anya 18 évesen szült, tudom
milyen, nem akarok ezen átesni. Tényleg nagyon megkönnyebbültem, hatalmas kő
esett le a szívemről. Ezzel gondolom Harry is így volt, az arcára kiült ’hurrá’
féle pofa miatt.
Végülis jól zárult a mai nap. Már csak egy gond maradt: a
menedzser. Komolyan gondolkoztam azon, hogy ideje visszamenni Amerikába. Ez a
terhességes dolog ráébresztett, hogy fiatal vagyok és ki kell élveznem az
életet, ahelyett, hogy itt lazsálok.
- Harry, beszélhetnénk? – Haz éppen tévét nézett,
amíg engem nem hagyott nyugodni pár dolog. Lelkizős vagyok, tudom.
- Persze. – kikapcsolta az éppen futó adást és
mellém ült az ágy szélére.
- Beszéltünk arról, hogy most akkor maradjak itt,
vagy elmenjek veletek. Döntöttem. – a délutáni megkönnyebbült arckifejezés
helyett megint az ideges arcot láttam magam előtt. – Jobb lenne, ha
visszamennék Los Angelesbe. Ott van Lea, ott van a suli és így nem élhetek.
Kérlek, ne haragudj. – megfogtam a kezét, de Ő kirántotta azt.
- Kösz, hogy szóltál. – megint bevágta a sértődött
pofát.
Nem akartam mellette aludni, így lementem a kedves kis
kanapéra. Számítottam a nyakfájára, de ennyire erősre nem. Rettentően sajgott a
nyakam és a hátam is reggel, bármit csináltam, fájt. Ráadásul Hazza is
sértődött volt, bár nem tudom, miért. Azért, mert eldöntöttem, hogy élem az
életem?
- Jó reggelt! – kedvesen köszöntem a reggeli
készítése közben.
- Kösz. – vágta oda flegmán. Utcai ruhában volt –
a reggeli elfelejtve.
- Mi a bajod? – kiabáltam utána, de a válasz már
csak egy ajtócsapódás volt.
Beszéltem Leával, aki majd’ kiugrott a bőréből. Talán három
hónapja nem láttam, és hiányzott, de nagyon. Holnapután indulunk. Egy kis
reménnyel tértem be egy elegáns ruhaboltba, hátha mégis lesz egy kis esély rá,
hogy eljussak a VMA-ra.
Harry egész délután távol volt. Fogalmam sincs merre járt,
nem is hívtam. Hagyom, majd kiduzzogja magát.
Este tízkor még a laptop előtt ültem és vártam rá. De nem
jött. Elolvastam a napi híreket, kicsit elütöttem vele az időt. One Direction hírek..hmm..
ez mindig érdekes. Kivéve most. A falba vertem volna a fejem
tehetetlenségemben.
Úgy döntöttem, lefekszem aludni. Az óra hajnali kettőt
mutatott, s nekem idegzetem sem volt tovább várni. Amint becsuktam a szemem, és
elhelyezkedtem kényelmesen a takaró alatt, halk matatást hallottam. Lehet, hogy
csak beképzelem, de nagyon megijedtem. A fejemre húztam a takarót. Miután egy
váza is leesett, minden bátorságomat összeszedve egy zseblámpával a kezemben
lebaktattam. Az egész nappalit körbevilágítottam, sehol senki. Félve néztem be
a konyhába. Valaki elkapott hátulról. Hatalmasat sikítottam. Szinte rázkódtam,
úgy féltem. Az illetőre világítottam, aki a szeméhez kapott, miután sikeresen az
arcába dugtam a lámpát.
- Basszus..- motyogtam még mindig remegve. –
Majdnem szívrohamot kaptam.
- Csak bocsánatot akartam kérni. – nézett bűnbánóan.
- Bocsánatot akartál kérni vagy halálra ijeszteni?
– felhúztam a szemöldököm, a zseblámpám elsötétülésére. Kifogyott az elem,
szuper. A félelmem az valamennyire elmúlott, viszont most meg semmit sem
láttam.
- Bocsánatot akartam kérni. – tekintve, hogy nem
láttam semmit, próbáltam az érzékszerveimre hagyatkozni. Harry illatát éreztem,
és azt, hogy a kezemet fogja. – Bunkó voltam, de nem akartam, hogy elmenj. De
ez a te életed, és bármennyire is hiányozni fogsz, el kell fogadnom. Amúgy is
itt az ősz, kezdődik minden előröl: az interjúk, a forgatások, a sok-sok
utazás. Jobb lesz neked ott, mint velem. Csak tudd, hogy szeretlek. – tudtam,
hogy sötét volt, és hogy Haz nem látja, hogy mosolygok, de mosolyogtam.
- Én is szeretlek. Kibírjuk valahogy. – karjait körém
fonta. A fejemet a vállába fúrtam.
Gyakorlatilag most jöttem csak rá, mennyire szerencsés
vagyok. Igen, néha Harry is bunkó és hisztis, és igen, idegesít, hogy más
lányokat bámul folyton, de tudom, hogy szeret. És ez hihetetlen.
Szia, Diana!♥
VálaszTörlésA LWWY-t én is láttam, elsőre beleszerettem♥:) Zayn vizes haja csak fokozta az iránta érzett rajongásomat...♥:) Nagyon klassz lett, bár nem kellett volna ezzel elcseszni a premiert:) Erősek a Directioner-ők, kibírtunk volna még 5 napot:)
A részről:
Imádtam♥, mint mindig:) Megnyugodtam, hogy Diana nem terhes, de valahogy mégis szomorú voltam emiatt. Ez egy magánvélemény, nem kell velem egyetérteni :) :D
Harry irtó édes volt, csak ne kapná fel minden kis apróságon a vizet... #rosszszokásokegyike :) :P
Örültem, hogy a végére kibékültek és kíváncsi leszek, hogy fogjak majd tartani a kapcsolatot, ha Diana visszamegy LA-be, Haz pedig marad Londonban :S
De tudom, hogy ezt is ki fogod majd dolgozni, ahogy szoktad♥
Szerintem, elég rendesen kifejtettem a véleményem :) Várom a folytatást, nagyon de nagyon♥ és kíváncsi vagyok a véleményedre az első One Shot-omról, amit tegnap raktam fel a Stay with Me - Maradj velem folytatása helyett :)
Love Ya,
Mace
Szia Diana!
VálaszTörlésVár nálam egy díj, nézz be! http://summer-to-remember-by-sunshine.blogspot.hu/
xxx,
Sunshine