39. fejezet

Ismét így estefele hozom a részt, de hiába volt ma a második nap, mi már nagyban tanultunk, így házim is volt. Plusz van ilyen-olyan felkészítőm, különórám stb. Persze a részt már hamarabb megírtam de eddig nem jutottam ide, és valószínűleg hamarosan megyek is el. Nem akarlak lombozni titeket, tudom, hogy sokan elfoglaltak vagytok, megértelek titeket. Nem tudom, milyen részre számítottatok, de abban reménykedem, hogy nem egy ilyenben, mert akkor le volt lőve a poén. Reménykedem :D

Kinyírlak, Tomlinson!

Egyszerűen fogalmam sincs mi baja van Lounak. Elpanaszoltam már mindenkinek a problémámat és annyit kaptam válaszul mindenkitől, hogy beszéljek vele. De mégis mit mondjak neki? Bocs, Tomlinson, de mi a franc bajod van? Bár ez kicsit bunkó lenne. Nem tudom, és időm sincs sok gondolkozni, ugyanis holnap felvesszük az új dalt. Enyhén be vagyok tojva, félek, hogy milyen lesz a második album, meg úgy mindentől. Bár, ezt majd a holnap eldönti.

- - - - - - -

- Nem jó! Nem jó! – kiabált Josh a mikrofonba. – Harry, embereld meg már magad! Énekelj normálisan! – nem tudtam másra gondolni, csak Louisra. Ez érdekes, de nem úgy gondoltam rá, hanem arra, amit mondott. Számítottam rá, hogy mellettünk áll, erre Ő az egyik, aki azt kéri, szakítsunk.

Egyszerűen nagyon nem értem, mi a baja. Itt a lehetőség. Azt tudom, hogy Lou ilyenkor mindig egyedül van az egyik szobában, általában Eleanorral beszél. Most, amikor benyitottam, csak meredt maga elé. Ideje kideríteni, mi történt.

-  Hé, Tommo, mi van veled? – ledobtam magam mellé.

-  Semmi, jól vagyok, kösz. – tovább meredt maga elé. A cipőjét nézte. Azt hittem, koszos, de nem volt az. Dobtam neki egy ’tudom, hogy van valami’ pillantást – sikerrel. – Hazza, légyszi, ne haragudj rám, de ezt tudnod kell. Azt akarom, hogy szakítsatok. – eddig tiszta volt. – Hogy miért? Mert amint meglátom a barátnődet, abban a pillanatban legszívesebben leteperném. – szinte leesett az állam. – Ez nyilván csak azért van, mert Eleanorral nem éppen fényes a viszonyunk.

- Értem én, de ugye tudod Dius nem akar tőled semmit? – kérdően meresztettem rá a szemem. Kicsit meg akartam ijeszteni.

-  Nem vagyok ebben én olyan biztos. – oké, most fogok lemenni hídba. Mégis mit képzel?

- Nyisd már ki a szemed, Ő nem szeret téged! - bármennyire is jó barátom, már a pofonvágás határán álltam.

- Te meg nem érdemled meg! Ennyi. – ismét faképnél hagyott. Utálom, ha faképnél hagynak, ezt még Louisnak sem nézem el. Ezek után meg már pláne nem.

Miért akar mindenki az én barátnőmre hajtani? Először David, most meg kiderül, hogy Louis akarja lefektetni. Bár, megértem az okát, de akkor is. Ez nem ér. Rohadtul nem.  Visszamentem a srácokhoz a stúdióba. Egy ’kinyírlak’ pillantással elintéztem Tomlinsont.

-  Twitter-time! – kiáltott fel Niall.

Mindenki előkapta a telefonját és buzgón Twitterezni kezdtünk. Általában rajongó üzenetek kapunk, azt kéri mindenki, kövessük őket vissza. Úgy húsz embert kapásból visszakövettem, és tovább folytattam a hozzám kapcsolódó tweetek olvasását. Megakadt a szemem egy tweeten és hozzá kapcsolódó üzeneten. Louis ült mellettem, így félve kattintottam a linkre és a képre.

Like a little kid! :) @dianajones @Harry_Styles

-  Mit láttál, BooBear? – vonta kérdőre Liam Lout, aki éppen az én kijelzőmet bámulta. Ebből rohadtul elég, de tényleg.

-   Nagy dolog lenne, ha leszállnál a csajomról? – vetettem oda neki, mire Ő elvörösödött és rákvörös arccal visszafordult a telefonja felé.