49. fejezet

Sziasztok! Oké, először is nézzétek el a szörnyű címadói képességemet, ez nem az én asztalom. Más nem jutott hirtelen eszembe, olyat meg nem akartam adni, ami elárul kicsit többet is a folytatásból. Mert annak az este tíznek lesz még szerepe. Szombaton raktam fel a 48. fejezetet és totál ledöbbentem, amikor vasárnap láttam, mennyien írtatok. Külön öröm, hogy beszéltek is a blogról, nagyon sokat jelent, hogy ennyien szeretitek. Az írás még egy darabig biztos nem hagyom abba, épp most gondolkozok egy történeten, ami szintén 1D-s lenne. Olvasnátok?

Hova lettek az emlékeim?

Egy hotelszobába ébredtem. Körülnéztem, és tudtam, hol vagyok. A napfény csak kicsit szűrődött be, de így is láttam, hogy Harry fekszik mellettem. Felemeltem egy kicsit a rajtam lévő takarót. Nincs rajtam semmi, szuper. Gondoltam, mi történhetett az éjjel, bár semmire nem emlékeztem, valahogy sejtettem, mi lehetett. Szorosan magam köré tekertem a takarót, majd gyorsan feltápászkodtam és nekiálltam keresni a ruháimat. A fehérneműket megtaláltam, de a ruhám sehol sem volt. Abbahagytam a keresést, gyorsan felvettem az eddig talált ruhadarabokat. Még mindig jobb, mintha egy takaróban mászkálnék.

Az ágy alól lógott ki a kis kék szoknya. Egyszerre tudtam, hogy a ruhám az. Halkan odalopóztam, gyorsan felvettem és már indultam is el.

-  Hova, hova? – Harry megragadta a kezemet és magára rántott. Átkarolta a derekamat, így késztetve arra, hogy ráüljek a csípőjére.

-  Fel akartam öltözni. – válaszul az arcába nyomtam a ruhámat.

-   Jó ez így is. – kaján mosoly ült ki az arcára, ahogy végignézett rajtam. Ez nekem kevésbé tetszett, ugyanis gyakorlatilag semmire nem emlékszem, a fejem fáj és rettentő hányingerem van.

-   Nem emlékszem semmire. – nyafogtam, miközben próbáltam leszállni róla, csak sajnos nem engedte.

-   Én igen. – vigyorgott idétlenül, megint. – Erre érdemes emlékezni.

-  Remélem arra is emlékszel, hogy haragszom rád. Mert hazudtál. – levettem a kezeit a derekamról, lemásztam róla és a fürdő felé vettem az irányt.

Visszavettem a ruhámat, kifésültem a hajam és indultam is. Olyan volt a fejem, mint akit most tépett meg egy oroszlán, nagyon komoly. Bedobtam a fésűt a táskámba és indultam is. Szemrebbenés nélkül baktattam el Styles mellett. Egy hosszú hazaút várt még rám.

Egy órát gyalogoltam keresztül Los Angelesen. Persze Leának is a város szélén kell laknia. A telefonom félúton lemerült, a lábaim szinte leszakadtak és minden pillanatban úgy éreztem, összesek a fejfájástól.

-  Tegnapi ruha? – amint beléptem a lakásba, Lea máris elkezdett furcsán végigmérni. – Sejtem, kivel voltál az éjjel. – mosolygott Ő is ugyanolyan hülyén, ahogy azt Styles tette reggel.

Átöltöztem, fürödtem és fogat is mostam, így legalább már a szájszagom nem árulja el, hogy ittam. Mivel semmire sem emlékeztem, csak reméltem, hogy Twiterren találok valamit. Általában nem nagyon szeretem, ha az emberek rólam írnak, de most jó lenne tudni, mi történt este.

Semmit, de tényleg semmit nem tudtam meg. Idegesített, hogy nem tudom, mi történt, azt sem tudom, hogy kerültem Harry ágyába.

- Lea, mesélnél nekem a tegnap estéről? – ledobtam magam a kanapéra, a lány mellé, aki Zaynt bámulta a Live While We’re Young klipjében.

- Még mindig szereted, ugye? – tapintottam meg a legérzékenyebb pontját. Olyan ember volt, aki sosem beszélt az érzéseiről, pláne nem a szerelmi ügyeiről.

- Te és Harry elkezdtetek táncolni, aztán letapiztátok egymást, aztán meg eltüntetek. A többit meg tudod. Ja és nem szeretem Zaynt. – hát, ez nem tűnt valami komolynak.

-  Ezt te sem gondolod komolyan.

- De igen, komolyan gondolom. Fájt, amit Zayn tett velem, és nem akarom, hogy te is így járj. Mert bármennyire is szereted Harryt, Ő az a Harry Styles, a világhírű énekes, aki mindenkit megkaphat és ki is használja ezt. – tudom, hogy nincs igaza, de elgondolkoztatott, amit mondott.

Megint egyedül maradtam, ugyanis a kis Zayn-imádónak találkozója volt. Unatkoztam egy-két órát. Kimozdulni nem volt kedvem, nem voltam jól, viszont itt sem akartam maradni. Ismét felmentem Twitterre.

Harry_Styles: VMA !! 2 days!

El is felejtettem, hogy holnapután lesz a VMA. Bár engem úgy sem érint a téma, szóval ez tárgytalan. Viszont szívesen lettem volna ott, hisz ez egy büszkeség, és ha El és Dani is ott lehet, én miért ne mehetnék? Egyszerre el is vetettem az ötletet, hatalmas baromság. Kikapcsoltam a gépet. Felvettem a mamuszom, és mialatt beballagtam a szobámba, ránéztem az órára: este tíz.